Üdvözlök mindenkit, aki nyomon követi a bizonytalankodásomat.
Büszke lehetek magamra igazán, ma szembesültem azzal, hogy olyan emberré, nővé, vagy valamivé váltam, amilyen soha nem szerettem volna lenni...
Két hete nem készítettem feljegyzést, és erről a két hétről, azt hiszem rosszat nem is tudok mondani. Megtörtént a már említett "elutazunk együtt". És egyetlen rossz szavam sem lehetett arra, akit ilyen gyalázatos módon szeretek.

Ehhez a gyakorlathoz a tiszta levegőt és a mozgást párosítottam. A célja a gondolati szinten történő nagytakarítás, méghozzá az önértékelés, a célok, a haladás és a képességek terén. A tiszta levegő nagyon fontos, kiszellőzteti a hibás érték és hiedelem rendszert. A jó ütemű séta a természetben, a mozgás, haladás lendületét kapcsolja a gyakorlathoz.

A probléma az volt, hogy sok, számomra fontos ember, rám vetítve a saját elakadását, vagy éppen a be nem teljesült vágyaikat, kényszeres próféciákat közöltek rám, a képességeimre, a jövőmre vonatkozóan.

Beszélgettem valakivel, mondom neki: vágyam, vagy talán előző élet emléke, de nagyon él bennem. legszivesebben itt hagynék mindent és elmennék vándorútra, Tibetbe, tanulni.

Mondom, ezt viszont menekülésnek tartom. Itt is lehet tudatosodni.

Letettem a kagylót, és ezt találtam:
-Honnan jöttél? - kérdezte Mu csou a szerzetest
-Liujangból
- Mit mond a csan (zen) mester Liujangban?
- "mehetsz bárhová, útra sosem találsz"
- Tényleg ezt mondta?
- Ezt.
a mester fogta a botját, és fejbe kólintotta a szerzetest:

-csak a szavakra emlékszel.