Szakítottam a párommal | Önmegvalósítás.hu

Szakítottam a párommal

Szakítottam a párommal, jött a biztonságérzet teljes elvesztése, jött a csapda
A gondoltaiam jelenleg csak egy emberre összpontosítanak, teljesen beszűkült a látóterem.
Mielőtt elmesélem a történetet, tudni kell rólam, hogy 3 éve szorongási problémákkal járok pszichoterapeutához, elég erős szorongásokon vagyok túl amit már részben megfejtettünk.

Szakítottam a párommal 2 hete akivel 2,5 éve ismerkedtem meg, lakótársként ismerkedtünk meg, szóval lakva kezdtük, laza szexkapcsolatnak indult, elkezdtem rá felnézni, egy határozott ember, egy igazi támasz, földhöz ragadt, ez biztonságérzetet adott. Nem tűnt fel nekem, csak most, hogy mit is veszítettem el, pedig én szakítottam és visszamenőleg teljesen irreálisan látok már mindent, azaz mi lett volna ha ilyen vagyok, talán jobban elfogad, mi lett volna ha olyan amilyennek én szeretném akkor jobban elviseltem volna, majdnem hogy úgy szenvedek mintha velem szakítottak volna, mintha oka nem lett volna a szakításnak. Csapdába estem!

Szeretni szeretem még és alig tudom elengedni, pedig én döntöttem, nyilván nem véletlenül ellenkeztem és nem véletlenül nem akartam vele közös életet, szinte mindig ellenkeztem.
Ott tartok, hogy fogytam néhány kilót, alig eszek, szorongok nem kicsit, (ezek nem állnak távol tőlem, mert ismerem, de elvilselni már nincs sok erőm)
Szerettük mi egymást, de szívtuk egymás vérét rendesen, nem egy randizós pár voltunk, inkább kőkeményen benne voltunk egymás életében, ő volt a mindenem, rá ruháztam ezt a dolgot és most a NAGY ÜRESSÉG uralkodik.
Félelem...

Járok a dokimhoz, járok orgonterápiára (most kezdtem) olvasgatok.
Tudom, hogy nem magamat kellene okolnom, persze őt sem, tudom, hogy okkal szakítottam, de miért hatalmasodtak el ilyen fokkal az érzéseim, szinte az vezérel, romba dönt.
:-((((((((

Ő egy tudatos ember, de elképesztő terheket cipel a gyerekkorából, sok benne a feszültég, harag, düh.
Lehet hogy egy lépéssel ő előttem van, mert közölte, hogy félretette érzéseit és már nincs visszaút, mondjuk én sem tudnám már azt folytatni ami volt, de amikor eldöntötte hogy csajozni ismerkedni fog....besokalt ő is, de képzeljétek mégis szerette volna hogy az életében maradjak úgy, hogy az érzelmeink még ki sem hűltek, de azért legyünk ott ha baj van, de ő azért éli az életét. Na ebbe nem mentem bele, ez vajon önzőség?
Soha nem rendelődtem alá neki, de imádtam őt, ahogy ő is engem.
Szeretnék ebből az ördögi körből kijutni, beképzelek már mindent, viszont a szorongásom nagyon erős, mert nem merném azt mondani folytassuk, hát mit, a sok veszekedést?

Segítsetek, hogy LÁSSAK TISZTÁN???????? mert ez durva
mindenki megszűnt körülöttem, csak ő, csak ő és ő
Érzem hogy kezdek dolgokat felismerni, de hogyan tovább a lelki békéig?
Köszönöm ha hozzászóltok!


Beküldte: | 2012. ápr. 17. kedd - 15:18

Hozzászólások

7 hozzászólás
Domoszlai Katalin képe
Ez a mostani helyzet
2012. április 20. péntek, 14:39 | Domoszlai Katalin

felszabadított egy hatalmas félelmet és fájdalmat, ami a gyerekkorodban gyökerezik. Ami eddig szorongásként jelentkezett, most átváltott az üresség érzésébe.

Az eredeti veszteséget is fel kell tudni dolgozni, ennek a mostani történetnek pontosan az a szerepe, hogy felszínre hozza azt, amit eddig tudtál hárítani valamilyen szinten.

Kit veszítettél el és hány éves voltál akkor?

Szakítás, üresség és fájdalom
2012. április 25. szerda, 17:43 | Beáta82 (útkereső)   Előzmény

Kedves Katalin!

Nálam is nagy a baj úgy érzem, hogy gyerekkoromból cipelek valamit amit nem tudtam feldolgozni és ez kihat a jelenemre.

A párom 2012. jan 1.-én szakított velem, mondván, hogy már nem szeret úgy mint régen és nem akar velem lenni. 2012 jan. 14.-én költöztünk volna össze egy közösen kinézett albérletben ott kezdtünk volna közös életet... A szakítás előtt két nappal még arról beszélgettünk mit fogunk főzni az első közös vacsorára. A szakítás előtt két héttel még olyan sms-t kaptam Tőle, hogy együtt fogunk lakni és az milyen jó lesz. Annyira boldog voltam úgy éreztem hogy végre elkezdődik az igazi életem Ő mellette, nagyon szeretem a mai napig, benne találtam meg a társamat akivel eltudtam azt képzelni, hogy megöregedek, kisbabát akartam Tőle. Ő is velem képzelte el az öregkort, gyereket akart Tőlem sőt a megismerkedésünk első pillanataitól csodának tekintett az életében, és Ő akarta jobban mindig az összeköltözést.

Aztán jan. 1.-én közölte, hogy nem akar velem összeköltözni és szakított velem, de azt mondta, hogy nem akar elveszíteni. Én idegösszeomlást kaptam. Soha nem éreztem még ilyet mint akkor ott. Mintha azon a napon ellopták volna a lelkemet, mert azóta teljesen kifordultam önmagamból. Eleinte hívogattam, mert nem értettem hogy mi történt mi változott meg hetek alatt, mire Ő azt mondta, hogy már teljesen kiábrándult belőlem. amit nem is csodálok, mert ahogyan akkoriban viselkedtem engem is megrémísztett. Fogytam 10 kilót az eredetileg 54 kg-ból, nem találom önmagam. Érdekes módon a családomhoz való viszonyom is megváltozott. Mintha őket okolnám tudat alatt a történtekért, mert egyszerűen azóta képtelen vagyok hozzájuk szeretettel közelíteni, durván viselkedem velük amit magamban nagyon szégyenlek. Azt kell tudni, hogy a családomnak nem tetszett ez a fiú sőt a testvéremtől és az anyukámtól nem egyszer megkaptam, hogy úgysem marad Veled, úgy is elfog hagyni.
Azóta úgy élek mintha nem lenne lelkem, csak egy nagy űrt érzek. Rettentően hiányzik. Hiába olvasok rettentő sok önfejlesztő könyvet, lepereg rólam minden. Az egészséges életmód híve vagyok, de azóta csak tömöm magam az egészségtelen kajákkal, nincs kedvem semmihez, minden mindegy.

Rettentő érzés, mert én nem ez az ember vagyok de nem találom a kiutat már négy hónapja, nem találom azt az embert aki voltam csak egy ismeretlen embert.

Magamat hibáztatom a szakításunk miatt, mindig csak az jár az eszembe, hogy most milyen boldog lennék ha egyes hibákat nem követtem volna el.

Elutasítok minden gondolatot ami azt mondja, hogy rám talál a szerelem, mert úgy érzem, hogy nekem Ő kell mert benne találtam meg az igazi társat, soha nem éreztem még senki iránt ekkora szeretetet.

Hogyan találjam meg önmagam, hogyan csillapodik ez a fájdalom, üresség, sötétség Katalin?

Neki csak azt kívánom, hogy legyen olyan boldog amilyen boldog csak tud lenni...

Domoszlai Katalin képe
Az üresség érzés oka
2012. április 26. csütörtök, 7:34 | Domoszlai Katalin   Előzmény

az, hogy a fájdalmat a lélek nem képes elviselni, ezért lezárja az érzéseit.

Nagyon mély érzelmi kötődésen alapuló kapcsolatban álltál valakivel, az elvesztésének a feldolgozása ugyanolyan szakaszokból áll, mintha meghalt volna.

A gyász szakaszai a következők:

1. Tagadás. Nem igaz, nem tudom elhinni.

2. Harag. Vádolsz mindent és mindenkit, magadat, a családot, mindenkit.

3. Könyörgés, alkudozás. Imádkozás, próbálkozások. Istenem add vissza őt nekem. Gyere vissza, minden jól csinálok, mindent megteszek.

4. A depressziós szakasz, ahol semmi sem számít már. Elveszett a remény. Szomorúság, tudod nem kapod vissza és ez nagyon fáj.

5. A gyász folyamat vége, elfogadás, készen állsz az új kapcsolatra.

Ezek a szakaszok átcsúszhatnak egymásba, főleg ha a veszteséget feldolgozó ember személyisége elutasítja egyes negatív érzések megélését. Ez történhet önvédelemből és alacsony tudatossági szintből is.

Az üresség azt jelenti, hogy a soron következő adag érzést kizárod, képtelen vagy feldolgozni, a helyén tehát nem marad semmi.

Három dolog szükséges az adott érzés feldolgozásához, az első a lelki erő. A második a technika. A harmadik az idő.

Az idegösszeroppanás azt jelzi, hogy a lelkierő a szakítás előtti időszakban sem volt túl sok, tehát a személyiség összeroppantható, a belső stabilitás ingatag, a család, barátok, a hátország elutasító, támogatást megvonó.

Ha valaki hozzám fordul ilyen problémával akkor első körben lelki erő építő stratégiákat dolgozunk ki közösen. A lehető legtöbb gyógyító forrás bevetése a cél. Mondok pár példát. Nekem ehhez hasonló állapotban a munka terápia válik be, mégpedig egyszerű, de a figyelmet lekötő és sikerélmény adó munka. A mudrák ereje. A sport, kinek mi passzol a karakteréhez. A második hatalmas segítség a természet tiszta gyógyító ereje, kapcsolatfelvétel a fákkal. Ha az auránkat összekapcsoljuk egy fa óriással, a gyökereit, a fa auráját használjuk a megtisztulásra, nagyon sokat segít. Ha lelki segítőhöz fordulsz, akkor befogadod az elfogadás a megértés erejét. Angyali segítők közül Zadkiel és Azrael arkangyalhoz kell fordulni, ha a veszteségből származó érzelmi betörés elborítana, elmosná a személyiséget. A segítségükkel és a meditációval emészthető darabokra lehet felosztani a gyászt.

Ez a mostani helyzet kezelési stratégiája. Ezzel egyidejűleg a feldolgozás folyamatába be kell vonni a gyerekkorból származó gyökér okot. Előfordul, hogy előző életbe is vissza kell lépni a feldolgozási folyamat során.

Amikor meditációt vezetek, kapcsolatban vagyok a hozzám forduló ember Felsőbb Énjével ( Belső Bölcsességgel, ki hogyan nevezi ), a Felsőbb Éntől kapott információk alapján megy végig a meditáció. Tehát belépek csatornaként addig, amíg az illető meg tudja tanulni azt, hogy ezt önállóan megtegye.

köszönöm a választ
2012. április 20. péntek, 16:19 | Szelen

Gyerekkoromban anyummal és a nagyszülőkkel nevelkedtem. Éveken át sőt felnőtt fejjel is sűrün jártam haza, aztán jött egy törés (kb.27 évesen), amikor valamiért elkezdtem haragudni anyumra, rájuk (ezt most nem részletezem) meg is történt egy elszakadás. Azt tudni kell, hogy sokáig azt beszéltem, hogyha nagyim meghal akkor én is.Nagyon kötődtem hozzájuk.
Apum külön élt tőlünk, de soha nem alakult ki az apa lánya kapcsolat, mondhatni semmi nem alakult ki.
Ő 19 éves koromban halt meg. Most 32 vagyok.
3 nagyszülőmet az elmúlt két évben vesztettem el, érdekes, ennek a kapcsolatnak a szakítását nagyobb traumának élem meg most, mint a nagyszülők halálát.
Atti elvesztése nekem olyan mintha minden eltűnt volna....pedig én szakítottam okkal és mégis már már beképzelem,hogy jó volt ez a kapcsolat, de nem.
Ő volt a biztos pont nekem és szerettem is, szeretem.
Fura ez...ijesztő
Most egyébként szedek egy kis gyógyszert átmeneti szinten, mert nem akarom ellehetetleníteni magam, a munka miatt stb.
Köszönöm Katalin, hogy elolvastál!

Domoszlai Katalin képe
Nekem is nagyon hasznos volt átgondolnom a problémát
2012. április 21. szombat, 5:53 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Átéltem a negatív üresség érzését többször már életemben, és most dolgozom egy fiúval, aki három éves korában veszítette el édesanyját, nála is központi kérdés az üresség érzése.

Annyira elviselhetetlen, hogy be kell tölteni valamivel, másik emberrel, vagy gyógyszerrel, alkohollal, droggal, számítógép függéssel, valamilyen függéssel.

Nem vagyok gyógyszer ellenes, átmenetileg szükség lehet rá, de le kell majd állni vele, mert az igazi lelki munkát, a feldolgozást akadályozza.

Azon gondolkoztam, miért ennyire más, egyedül lenni úgy hogy van velem egy kutya és mennyire üres tud lenni, amikor senki és semmilyen élőlény nincs. Az a válasz, hogy a másik ember, vagy kutya, macska ideköt a jelenbe, ha senki sincs, ráadásul mint Te, szakítás után, szétzilált én-határokkal próbálsz létezni, akadály nélkül átcsúszik a tudat a múlt legkeményebb, eddig elzárt üresség érzésébe.

Ennek az üresség érzésnek a gyökér oka az Istentől való elszakadás. Megteremtett és elhagyott. Magára hagyott. Lehet hinni, hogy nem így van, viszont az érzés maga, ott van kőkeményen.

Ezért a megoldás is ebben van. Először tudatosítani kell, hogy a családi környezetet bevállaltuk, kiválasztottuk a leszületésünk előtt, hogy szembekerülhessünk olyan problémákkal, amiknek a megoldása Isten kezében van, abban, hogy folytassuk az utunkat, hogy visszatalálhassunk hozzá.

Rendkívül nagy szerepet kaphatnak a szellemi segítők, mint a gyógyító energia csatornái. Ha az apa sosem volt elérhető, akkor a kapcsolat felvétele Istennel hasonló helyzetet mutat. Minden esetben, amíg a tudattartamok kitisztítva nincsenek, az apa, nagyapa képe össze van mosva az Istenről alkotott képpel.

Ezért jó a szellemi segítőkkel dolgozni, Azrael Arkangyal teljesen tiszta formában tud segíteni, az a dolga, hogy megkönnyítse az elengedést, a gyász feldolgozását, akár a halottainktól kell elbúcsúzni, akár egy kapcsolatnak szakad vége.

honnan lehet tudni?
2012. április 21. szombat, 16:06 | Szelen

Köszönöm Kati ismételten a választ.
Ami az exemet illeti, mikor fogom tudni igazán, hogy tényleg őt akartam-e?
Most megnéztem a szerelempróba című filmet, nagyon megérintett, de persze azt sem akarom, hogy befolyásoljon.
Állandóan rá gondolok, lehet illúziót kergetek?
Túl sokat kellene neki is változnia, nekem is persze.
Most megszakítottam mindent vele, mert nem mertem bevállalni azt, hogy maradjunk "kapcsolatban", miközben ő egy kis szabadságra vágyik.
Adjak magamnak időt?
Tudtam őt önzetlenül szeretni és ezt nem tudom félretenni...

Domoszlai Katalin képe
Persze, hogy őt akartad
2012. április 23. hétfő, 6:25 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Hiszen ő mutatott rá a leghatékonyabban a problémákra, amit cipelsz.

A személyiségünk a maga érettségi fokán, a sebeivel és a zártságával meghatározza, milyen típusú kapcsolatra vagyunk képesek ( ha egyáltalán képesek vagyunk párkapcsolatra ebben az időszakunkban ), mennyit tudunk adni és befogadni.

A viták, a harcok az energiát abból nyerik, hogy akarjuk a másikat, de teljesen elfogadni sem őt, sem saját magunkat nem tudjuk. A partner hibái tükrözik a saját belső elutasításunkat.

Ha azt gondolod, a megoldás az, ha Te alárendelődsz az ő egójának és elviselsz mindent, azért hogy valamennyit kapjál tőle, aránytalanná teszi az adok-kapok egyensúlyt a kapcsolatban és újbóli szakításhoz vezet.

Jól látod, hogy mind a kettőtöknek a múltat, a gyerekkort fel kell dolgozni ahhoz, hogy minőségi kapcsolat jöhessen létre. Neked elsősorban azt, hogy az apa nem volt része az életednek. Amíg ez a helyére nem kerül olyan pasikhoz fogsz vonzódni ellenállhatatlanul, akikkel ugyanezt éled meg, van is meg nincs is, Te neki nem vagy teljes értékű, Te nem számítasz...A gyerekek olyan logikátlanul élik meg, ha apa nélkül nőnek fel, vagy ha bármelyik szülő elhagyja őket, azt látják, másoknak van, nekem pedig nincs, tehát velem valami nincs rendben...Ha az anya azt a választ adja erre, az apu nem kellett mert ilyen meg olyan, akkor pedig az épül be, aha, nálunk, a mi családunkban a nők ilyen pasikat képesek begyűjteni, akikkel lehetetlen...

A megoldás az, hogy meditációban hozzá kell férni ahhoz a tudati réteghez, ahová ez a minta beépült. Ott található az apa és lánya kapcsolat ill. annak hiánya és ott van a apa és anya párkapcsolati mintája is.

Ez az egyik része az átváltozásnak. A másik része a szeretet befogadásának a megtanulása. Nagyon bizonytalan vagy az önzés/önzetlenség területén, inkább vállalod be az áldozat szerepét az önzetlenség köntösébe bújtatva, mint felvállalva az egészséges önzést.

Amikor az ember megtanulja a szívnyitás technikáját és először életében tölti magát csordultig azzal az érzéssel, hogy elfogadom saját magam, szeretem magam úgy ahogy vagyok, onnantól kezdve az áldozat vagyok hogy morzsákat kaphassak ruhája olyan szűk lesz, hogy elhajítod. Meditációban vissza lehet tölteni a múltba a hiányzó apai szeretetet.

Ez az átalakulás gyökeresen átalakítja a személyiséget. Befogadóvá válsz olyan kapcsolatra, amiben mély elfogadás és kizárólagosság van. Kevés esélyt látok arra, hogy a partnered pontosan ugyanolyan idő alatt dolgozza ki magából az okokat, ami miatt a kapcsolatotok működésképtelenné vált, ha neki tanítania kell számodra valamit, amit ő tud a legjobban, elképzelhető, hogy újra összejöttök. Viszont ahogy befogadtad a tanítást, elváltok újra, hogy megtalálhasd azt, aki az átváltozott lényedhez jobban illik.

Aki szívesen kipróbálná a fent felsorolt meditációs technikákat, de nehézségei vannak a koncentrációval, az imaginációval, vagy az elmélyüléssel, a weboldalamon megtalálhatja az elérhetőségeimet

http://domoszlaikatalin.fw.hu/index.html

Feliratkozás Hírlevélre