Önismeret és boldogság

Ezeket most ollózások után írtam:
Önmagunk ismerete és a reális önértékelés segít abban, hogy tartalmas, boldog életet teremtsünk magunknak. Fogadjuk el és szeressük magunkat olyannak, amilyenek a jelen pillanatban vagyunk, de legyünk tisztában azzal, mely területeken szeretnénk változni, fejlődni.

A múltkor már írtam valahol, hogy egy-egy pillanatra elkapott a tapasztalás: nem vagyok azonos a testemmel. Akkor megfogalmazódott a vágy, hogy milyen jó lenne ezt nem csak pillanatokra, hanem hosszabban, végleg tapasztalni!
Tegnap óta egész hosszú időkre úgy élem meg, hogy egy belső lény vagyok, aki ebben a testben lakik, használja és irányítja azt. Sőt ha akarom, akkor szándékkal is elő tudom hozni ezt a látás- tapasztalás-módot. Csak akarnom kell és ismét így tapasztalom a test és magam közötti kapcsolatot.

Egy újságcikkre lettem figyelmes, pár hete, ami a következőkről adott hírt.
Veszprémben a Margit templom kertjében felavattak egy Szűz Mária kutat, ami mellett kialakítottak egy meditációra alkalmas, árnyas, kellemes területet.
Már tervezgettem, hogy majd most, aztán ekkor, vagy akkor, de mindig halogattam.
Pedig a templommal szembeni irodaházban dolgoztam, a másik munkám, pedig a templom melletti házban volt.

A negatív érzések feloldása hasonlatos a többi negatív állapotból és viselkedésmódból való kigyógyuláshoz. E folyamat során ellenállás nélkül hagyjuk hogy a félelmek felmerüljenek, a megjelenő érzelmi energiákról pedig lemondunk (*surrender*).
Egy erre szolgáló egyszerű eljárás az "És azután?".

Tücsök úrfi a hegedűjét hangolta, és körülnézett a réten, hogy melyik virágnak muzsikáljon. Megakadt a szeme a pitypangon. Igazán bájos volt, amint sárga szoknyáját lobogtatta, libegtette, játszi szélben teregette, pipiskedve hajladozott, bogárkáknak bólogatott.
A hőscincér kipödörte hosszú bajuszát, ha arra sétált, de még a harcias szarvasbogár is megszédült a közelében. A pitypang remegett a boldogságtól: