Ezen a nyáron több alkalom adódott arra, hogy úgy barangoljak a természetben, mint amikor gyerek koromban nagyanyámnál a tanya környéki erdőkben, mezőkön, dombokon.
Mivel ott társaságom nem nagyon adódott, legfeljebb a szomszéd tanyán a fiúk. Az unokatestvéreim nálam jóval idősebbek voltak, az öcsémmel meg nem küldtek a mamához, mondván ha együtt vagyunk veszekszünk.
Így maradtak a magányos nyarak.
Időnként unatkoztam, de többnyire feltaláltam, elfoglaltam magam.

Furcsa dolgok figyelhetők meg mostanság a kulturális életünkben... Én lényegesnek tartom, hogy például milyen művészeti alkotásokat fogad be az ember, főleg a gyerekek, de egyébként mindenki. Ha megnézi az ember a mai tv-műsort úgy általában, mit lát? Egy csomó horror, meg mindenféle negatív energiával töltött cucc. Nem mondom, hogy be kellene tiltani, de az általános csatornáknak szerintem úgy kellene sugározniuk a műsorokat, annak tudatában, hogy esetleg egy egész család szeretné nézni. De már sokan nem is teszik, épp ezért.

Nap mint nap hallani róla, hogy milyen szánalmas politizálás megy országunkban, és erről mindig az jut eszembe, hogy miért ilyen buták, önzőek és csalók a politikusaink? Vajon nem látják át a karma törvényét, hogy amit ma tesznek, annak holnap megisszák a levét?
Miért nem tudatosabbak a választott vezetőink? Egyáltalán, miért ilyen embereket választunk önmagunk élete fölé?

Képzeld el, hogy a lényed egy ház. Ha valaki elhagyott, de nem tudod elengedni, azt jelenti a lelked egy darabja egy lezárt szobában van kettesben vele. Minden félelmed, vágyad, örömöd és szomorúságod ott van abban a szobában ami összeköt Vele. Az ablak zárva. Ha beletörődsz, fogod az ajtó kulcsát és a tengerbe dobod. Beletörődtél, de nem engedted el, most már a lényed még egy része is lezárt, aki vagy a kulcsot próbálja kétségbeesetten megtalálni, vagy értetlenül áll a bezárt ajtó előtt.

Az utóbbi időben jó pár emailt kaptam, amelyből áradt a bizalmatlanság. Ezen emailek feladói nem hisznek a soraimnak, nem bíznak bennem, vagy eleve rosszindulatot feltételeznek rólam. Elismerem nem vagyok makulátlan, de attól még messze állok, hogy okkal ne bízzanak bennem!
Először rosszul esett ez a negatív hozzáállás, holott mennyi mindent szívesen és ingyen adok az oldalamon! Aztán arra gondoltam, hogy talán csak azért állnak így hozzám, mert nem ismernek, és sok negatív tapasztalatuk halmozódott fel az életükben.

Olvasgatom a bejegyzéseiteket, blogokat, bevallom elgondolkodtat :)