Egész sokat foglalkozok a számítógéppel és annyiszor abba akartam hagyni és valahogy nem jött össze... igazából nem is akartam. Hogy miért az más kérdés. :)
Valamelyik este filóztam, hogy akkor mégis minek csinálom én ezt? Mi értelme van? Mondjuk, már így is sok minden volt, ami miatt "kellett" ez az egész.

Sziasztok!
Régen írtam, bár beléptem sokszor és olvasgattam ezt-azt ami pont akkor kellett!
Változott az életem, általatok (Sanyi, Kati, Zsolt), mert ha nem is személyesen, de segítettetek!
KÖSZÖNÖM!

Kezdem érezni a meditálás jótékony hatásait, és a meditációm minősége is változik. Egyre inkább sikerül egy-egy alkalommal meditatív állapotba kerülni. De van egy hat éve megállapított betegségem is (PCOS), amiben hatalmas javulás állt be az utóbbi két hónapban. Bevallom, én Gyurkó Zsolt meditációit használom napi rendszerességgel, sőt naponta többször, és meg vagyok győződve arról, hogy ezek segítettek.

Hmmmm.........

Szóval, tanultam filozófiát és pszichológiát, és még tanultam szociológiát, társadalom elméletet, de nem kaptam választ RÓLAM semmire.
Akkor kezdtem igazán a spirituális tanokkal foglalkozni.
Ezt már autodidakta módon tettem.
Ma már tudom hogy ezzel kellett volna kezdenem.
Miért is?
Szóval a szociológia és társadalom tudomány azt az elméletet adja át az egoról, hogy szerepeket tanulunk folyamatosan korunk haladtával. Szándékosan így írtam mert mint lelki fejlődés olyan nincs is ezekben a tételekben.

az emberiség kezdetben kis kb 150 fős,izolált csoportokból,közösségekből állt,amelyek szétszóródva éltek távol egymástól.
ezek a közösségek genetikai közösségek voltak,mert a csoporton belül mindenki szegről végről rokon volt,de a többi távoli csoport idegennek tekinthető volt genetikai szempontból is.
saját nyelv,saját szokások,kultúra,külön génállomány.
és persze az életrevalóbb csoportok éltek túl,mások meg kipusztultak(csoportszelekció).
a csoporton belül nem volt jellemző az agresszió,hanem a szeretet,összetartás,kooperáció.

Mindig a nő vitte a gyerekeket az oviba és ő ment értük.
Az óvoda a város másik végén volt, de a nő munkahelyéhez közel. Helyjárattal mentek, aminek a megállója úgy tizenöt percre volt a lakásuktól. De nem volt gond ez a reggeli séta, ilyenkor beszélgettek. Az ovihoz huszonöt, harminc perc alatt ért a busz, mindig az első ülésre ültek, nem a sofőr mögé, hanem a másik oldalra. A kislányt az ölébe vette, a fiúcska eléjük állt, mivel a végállomáson szálltak fel a buszra, oviba menet mindig megkapták ezt a helyet.