Alma...fa...életszeretet
Képzeld el, hogy egy erdővel borított domb tetejénél állsz. Gyönyörűen süt a nap, a lábadnál nyílnak a virágok, enyhe szellő lengedez. Semmi dolgod nincs, mint állni és élvezni az életet.
Minden csodaszép.
Aztán megáll egy autó, kipattan belőle 4 ember és pakolászik. Hallod a láncfűrész bántó zaját.
A következő pillanatban már a bokádat fűrészelik. Próbálsz ellenállni. Erre szidnak, hogy milyen kemény göcsörtös vagy. De nincs mit tenni. Zuhanás közben még megkapaszkodsz egy pillanatra a szomszédos fák koronáiban, de nem segíthetnek.
Recsegve elterülsz. Szép hajkoronád 1000 felé törik.
Miközben gyilkosaid kisebb darabokra vágnak még szidnak is, hogy megkarmolod őket. Meg miért ilyen idióta módon kellett földet érned, így macerás felfűrészelni. Meg milyen messzire kell cipelni az autóhoz.
Végiggondolod életedet. Nem volt hosszú, nem volt mozgalmas, de szeretted az életedet. Minden apróságot volt időd megfigyelni, nem volt izgalmas, de nem is volt unalmas. Minden nap új ajándékokat hozott. Már azok a félelmetes viharok is szépnek tűnnek. Mindig megfésült és megmosdatott. Milyen gyönyörűen cikáztak az égen a szikrák...
Aztán jött pár szarházi és kicsinyes gondjaik közepette csak úgy leölnek. Mindenféle tiszteletet vagy hálát vagy együttérzést mellőzve. És mégis miért? Ha legalább tudnám.
TE miként tiszteled az életet? Honnan kapsz erőt, hogy ne viselkedj ilyen érzéketlen tuskóként? Mit tehetek, hogy a jövőben megőrizzem jelen látásmódomat, és ne legyek szarházi többé?
Vagy neked mi jut eszedbe az almáról?
- Gyuri1 blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
9 hozzászólásNekem ez az egész nem igazán áll össze.
Én egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy meg akarom őrizni a jelenlegi látásmódomat, inkább szívem szerint fejlődnék. Van is mit, mert nekem az almáról csak simán az jut eszembe, hogy az is egy gyümölcs.
A világról pedig az, hogy nyilván ezután is lesznek, akik rombolnak, lopnak, hazudnak, gyilkolnak, mivel eddig is voltak.
A lényeg számomra az, hogy önmagamban először a saját felelősségemet tisztázzam és vállaljam, utána jöhet a többi.....
Mit jelent ez Neked?
Olvasva a blogodat, valami mély fájdalom járt át. Mikor érezted magad Fának? Mi válltja ki belőled ezt a magányos, hideg, fájdalmat/félelmet??
Mi zajlik a lelked mélyén?
Szerintem egyszerűen csak látta ezt, vagy szerette azokat a fákat. Szerintem ez a blog saját tapasztalata.
Az én nagyapámnak is kivágták a szilvását Szatmárban.... :((((
(Nem volt értelme már fenntartani...) Akkor nekem is eszembe jutott ugyanez. Még több pénzt akartak kicsikarni a "haszonrésből", persze úgy, hogy embertelenül lenyomták a gyümölcs felvásárlási árát.
Igen. Nekem a föld, a gyümölcsös, a kert sokat jelentő, szent dolog. Az életet adja. Kár, hogy az emberekben általában nincs annyi mentális intelligencia, hogy ha már odaküldték őket, hogy kivágják az összeset, tán köszönjék meg egy imával a fáknak, vagy Istennek, hogy eddig adták az életet... Utána pedig csöndben vagy vidáman vágják ki ha már muszáj.
Ez a 2. szakasz nagyon szép. Ezt az új látásmódomat nem szeretném "elveszíteni". Ha lenne valami tanácsod, hogy megvigyázzam, sőt akár elmélyítsem, azt megköszönném.
Párszor láttam ezt a blogot itt az ajánlóban a kezdő oldalon. Elkezdtem analógiában gondolkodni.
Mi van, ha a Fa/Fák nem is fák, hanem a Szüleid? Vagy mi van, ha TE magad vagy az?
Hogy élted meg, hogy nevelőszülők lettek Anyudék? Mi van ha azok a "szarháziak" akikről írsz a gyerekek, akik hozzátok kerültek?
Hogy változtak a kapcsolatok "jövevények" megérkezése után?
Mit gondolsz a gondolatmenetemről?
Elkerülném az okoskodást! Ezek jutottak az eszembe, akárhányszor felbukkant ez a blogod. Lehet tévedek, ez esetben bocsi!
A blogomat egy emléknek szántam. Hogy emlékezzek a régebbi és a mostani gondolkodásom közti különbségre.
Elég sok fát kivágtam már. (többnyire akácfát) Kb. annyi együttérzést tanusítva, mint egy kondigép iránt a konditeremben. Kicsinyes lényegtelen gondolataimmal foglalkozva közben. Nem ott voltam. Semmi hála, együttérzés, tisztelet a természet iránt. Szóval a szarházi én voltam - remélem már kinőttem.
Remélem ebben sikerült változnom. Néhány almáról sikerült asszociálnom. Innen a cím és a kép.
Nem érzek összefüggést a fák, a szüleim, nevelt tesók között. Ha nagyon belegondolok találok párhuzamot, de nem érzem helyénvalónak. Szóval vagy nem látom a fától az erdőt - nem vagyok annyira bátor, hogy lássam az igazságot; vagy tényleg nincs lényeges összefüggés.
A szarházi nem te voltál, hanem ez a mocsadék világ ami ilyenné formált... Ha az ember nem kezd el felépiteni magában egy fontossági listát, akkor a világ elsodorja... és nem pozitiv irányba...
De szerintem csupán hatalmas akarat kérdése az egész... csak én gyenge vagyok ehhez...
Nem gondoltam volna, hogy lesz folytatása ennek a blognak... Azt hittem, hogy már megtanultam ezt a leckét...
De:
Aztán ma voltam Kajárpécen fel- meg leszállást gyakorolni.
Alaphelyzet, hogy ilyenkor az ernyőt kiteregetjük, meg húzogatjuk kicst a földön. A kupolának nem tesz jót, ha durva növényzeten cibáljuk. Meg a zsinórokat is összeakaszthatják, de hát ezek az adottságaink. (És azért mégis csak kellemesebb ilyen természetes terepen gyakorolni, mint mondjuk műfüvön - nyugati civilizációkban).
Szóval egy gondozatlan helyenként derékig érő gazos területen gyakoroltunk. Abszolút jó volt repkedni, izgalmasak voltak a landolásaim, nagyon vidáman konstatáltam az elbaltázott földetéréseimet is. (Az egyetlen szerintem sikereset, szépet meg pláne.)
Aztán valamikor az "óra" közepén 2 elfuserált(=elrontott) startolás közben mondta az oktató, hogy ha bele akadok akácba (derékig, hónaljig érő akácok nőttek itt-ott), akkor tapossam le. És "véletlenül" éppen pont ott álltam 1 picike mellett. Mit csináltam? Azonnal legázoltam. Az a legfurcsább, hogy mindenféle gondolkodás nélkül. Meg mindenféle "érzelmek" nélkül. Mondták - csináltam. Pedig én olyan emberke vagyok, aki mindenen elgondolkodik. Miért csinálhattam? Miért pont ílyen módon? Lehetett volna gondolkodás után, ima után, "hála adás" után, haragból, dühből, Krisna-nak felajánlva, stb... ezer módon.
Lehet ez valamilyen ösztön? Mi történik, amikor ilyen "csupaszon" cselekszünk. Lehet ez egy belénk nevelt program? Tanácstalan vagyok...
Ha valaki kisegít, azért hálás vagyok. Előre is.
Ami még kitűnik a szituációbl, hogy a hálából is van még magasabb iskola, amit nem jártam ki...
Üdv:
Gyuri
Nagymamámat juttatta eszembe írásod. mióta csak emlékszem rá,(79-ben halt meg 83 évesen) úgy emlékszem rá, mint egy öreg tölgyfára. Nem volt háza, vagyona, de annyi szeretetet kaptunk tőle, amiből ma is táplálkozom. Nem ismerte a haragot, a gyűlölködést és erre tanított minket is. A szeretet mindent legyőz, pedig semmibe sem kerül. Tudod, mi a legcsodálatosabb? MINÉL TÖBBET ADSZ, A TÖBBSZÖRÖSÉT KAPOD VISSZA! - A fa maga az élet. Nem pusztíthatod el, mert bármit teszel vele, tovább él. Amikor elégeted, még akkor is hasznosíthatod. - Erre lenne szükség, hogy megtanítsuk a gyerekeinknek, nem az álomvilág kellene száguldaniuk. A szeretetre, a tiszteletre, az alázatra van szükségünk a mindennapokban. - Akkor majd nem vágják ki az egészséges fákat, tiszteljük és szeretjük azt a Paradicsomot, amit Isten nekünk adott. Nap mint nap szégyenkezem,mit tettünk vele!?