Hmmmm.........

Szóval, tanultam filozófiát és pszichológiát, és még tanultam szociológiát, társadalom elméletet, de nem kaptam választ RÓLAM semmire.
Akkor kezdtem igazán a spirituális tanokkal foglalkozni.
Ezt már autodidakta módon tettem.
Ma már tudom hogy ezzel kellett volna kezdenem.
Miért is?
Szóval a szociológia és társadalom tudomány azt az elméletet adja át az egoról, hogy szerepeket tanulunk folyamatosan korunk haladtával. Szándékosan így írtam mert mint lelki fejlődés olyan nincs is ezekben a tételekben.
A szerepkonfliktusok teljesen uralják az egyént és ez a társadalmi beilleszkedés természetes vele jároja.
Szocializáció.
Tehát hogy is van ez?
Legyél a tömeg maga.
Az azonosulás a csoportod (környezeted) ideáival.
Ezt már gyerekként EL KELL sajátítanod.
Akkor hol is vagyok én?
Ha a saját kenyeredet eszed akkor azt csinálsz amit akarsz!
Na ja!
Ezt már többen ismerjük szerintem.
Otthon a négy fal között és slussz.
Ha észreveszik hogy törődsz a lekifejlődéseddel, máris fanatikus vagy és nem vagy "reális" a tömeg számára.
Ezek a tézisek a társadalmi helyzetedet fenyegetik.
A pszichológia elismeri hogy az agy 95%-ban feltérképezhetetlen de a terápiák ugyanennyi százalékban csak a társadalmi visszaszocializálódást segítik elő?
Hol a többi?
Tényleg forradalomra van szükség az agy ellen?
NAGY MUNKA - AZ AGY MUNKA!