Van, hogy az ember elindul egy úton, és út közben tetszik meg neki az utazás. A cél bár láthatatlan, s az utazás lényege sem a célba érés, hiszen a céllal, véget ér, lezárul mind az, ami addig mozgatott. Jó-e meghatározni előre az utazás célját, ha tudjuk, hogy véget ér akkor. Életutunk célja sem annak a vége. Az élet értelme hát, az élet megélése, a tudás megszerzése, és a megszerzett tudás gyarapítása. Minden növekszik gyarapszik, Ha célt határozunk meg, annak a dolognak a halála pillanatát jelöltük hát ki.

Elölőszó: A "Gondolatok" Puttaparthyban egy spirituális útkereső-lelki gyakorlatok közepette, a hajnali imameditációt követően villanásnyi idő alatt keletkezett, noha nem terveztem verses formába önteni az univerzum téziseit. Olyan gyorsan jött az intu infó, hogy megjegyezni is képtelen voltam, azonnal tollat ragadtam és /jobbhiján/ karomra jegyeztem rövidítve- e sorokat. Eddig egy mezei locsoló versköltemény sem esett ki fejemből. Kisvártatva rádöbbentem, hogy korábban feladott kérdéseimre kaptam intuitíve a válaszokat, én csupán lejegyeztem azokat.

Szia!

Bizonyára hallottál már Braco-ról (ejtsd: Brácó) a Horvátországban, Zágrábban élő "gyógyítóról", akinek a Gyógyító Jelenlétében az elmúlt 12 évben több százezrek időztek... és sok ezren gyógyultak már meg a segítségével nagyon súlyos, az orvostudomány által már gyógyíthatatlannak minősített betegségekből.

Braco egy-egy ilyen gyógyító alkalommal nem szól egy szót sem, nem ér hozzá az emberekhez... csak áll előttük és van, létezik és néz, LÁT. "A szem a Lélek (a Lényeg) tükre"

Mi számít manipulációnak? És mi meggyőzésnek? És hol a határ a kettő között?

Mennyire van befolyással az egyén szabad akaratára a két "módszer"?

És mit tehetünk, hogy "kivédjük" ezek hatásait?