örömelv ,avagy az örömök keresése -kínok kerülése | Önmegvalósítás.hu

örömelv ,avagy az örömök keresése -kínok kerülése

2010. szeptember 02. csütörtök, 8:54 | alfa omega

létezik egy elmélet (az örömelv) amivel minden emberi (és állati)viselkedést ki lehet elemezni.Bármit teszel ,biztos ,hogy alapvetően valami örömteli,jóleső dolgot akarsz elérni vagy valami kellemetlent elkerülni.Ez az élet bármely területére igaz:félsz? biztonságot keresel. szomjas vagy? iszol meleged van? levetkőzöl unatkozol? keresel valami elfoglaltságot,vagy társaságot nincs pénzed? dolgozol keveset keresel?továbbtanulsz elismerésre vágysz?keresel lehetőséget,hogy megmutasd a képességeidet stb stb stb.Szándékosan kezdtem a biológiai szükségleteknél és haladtam a társas szükségletek felé. Szerintetek tényleg érvényes ez az elv az élet összes területén ? Ha nem ,írj ellenpéldát.


spiritosaurus képe
Ellenpéldát nem nagyok
2010. szeptember 02. csütörtök, 9:42 | spiritosaurus

Ellenpéldát nem nagyok tudok, ez így van, ahogy leírtad. Minden cselekvésünk a boldogságra, az örömre való törekvés. Amivel még nem is lenne baj ..., ha tudatosodna az emberekben, hogy ezt el tudják érni anélkül is, hogy másoknak keresztbe tegyenek, meg közben igazából még maguknak is. Szóval a baj nem az, hogy a boldogságra törekszünk, hanem hogy azt hisszük, az majd a diploma után, majd ha sokat keresünk, majd ha nem itt élünk, majd ha mások lesznek a politikus, stbstb egyszer csak előkerül. Valahol a nagyvilágban. Mindenféle olyan dologtól tesszük függővé a boldogságunkat, amitől egyébként nagyon nem kéne függenie. És egyébként abszolút nem is függ. Most nem a biológia szükségletekre gondolok én sem, persze ha pisilni kell, akkor pisilni kell, de igazából még arra is azt mondom, hogy azt is igyekszem nem hagyni, hogy kibillentsem boldog állapotomból. :D Az a baj, hogy annyira törekszünk azért, hogy valami rajtunk kívül eső dologban találjuk meg a boldogságot, hogy a valódi boldogságtól sokkal jobban távolodunk. Így a többségnek sosem jön el a boldogság. És ez látszik is, akármerre indulok el az utcán, senki nem érti miért mosolygok rájuk, mireföl tudok jókedvű, felszabadult, és boldog lenni.

Pont tegnap olvastam egy tök frappáns idézetet, miszerint az hogy mennyire vagy boldog, nagyjából attól függ, hogy mennyit gondolkodsz ezen. És ez tényleg így van, mindenki túlgondolkodja a boldogságot, meg mindenféle terveket sző, hogy elérje, miközben az folyamatosan itt van, csak rá kéne hangolódni, és fogni az adást. Ilyen alapvető dolgok, hogy süt a nap, már nem tesznek boldoggá egy embert. (Bezzeg ha esik, annál boldogtalanabbá válnak, meg szidják az eget) Én miért tudok ilyeneknek örülni? :D Pedig én se vagyok jelenleg még csak semmilyen anyagi helyzetben sem. Nemhogy rosszba, de semmilyenbe. Mégis ki tudok menni az ajtón mosolyogva. Akkor is ha esik. És egyre kevesebbet gondolkodom ilyeneken, hogy na hú most ezt megcsinálom, azt meg véghezviszem, és akkor végre boldog leszek. Mert tudom, hogy semmi ilyesmitől nem függ. Sőt, azok a dolgok függnek a boldogságtól, amitől mi hisszük, hogy a boldogság függ. Boldogság nélkül nem fogjuk megkapni azt, amiért azért küzdünk, hogy boldogok legyünk. Ha a küzdelem közben is képesek vagyunk a boldogságra, akkor megérdemeljük, és nagy valószínűséggel meg is kapjuk. Eddig szinte minden amit elértem, csak így sikerült. Azt kell észrevenni, hogy milyen izgalmas, és összességében milyen gyönyörű a "boldogsághoz vezető út", és ha ezt észrevesszük, akkor rájövünk, hogy nem is a boldogsághoz vezet út, hanem a boldogság az út mindenhez. És a legszebb, hogy a boldogság konstans, csak rá kell kapcsolódni :)

Elvileg minden lehetséges, de a gyakorlatban?
2010. szeptember 02. csütörtök, 12:34 | Karmatörlő (útkereső)

Egy másik verzió:
félsz? bepánikolsz
szomjas vagy? szomjazol
meleged van? leizzadsz
unatkozol? betegre unod magad,
nincs pénzed? kérsz anyutól vagy aputól/ akárkitől
keveset keresel? panaszkodsz
elismerésre vágysz? irgykedsz az elismertekre

Az örömelv egyike a jól hangzó, a gyakorlathoz kevés közzel bíró íróasztal tudománynak.

Örömelv a gyakorlatban:
Velem senki nem hiteti el, hogy örömöt, társat vagy társaságot keres, aki egyik pocsék párkapcsolattól a másikig tántorog, aki egyik rabszolgamunkától a másikig jut el.
Az ilyen a "most nekem hiszel vagy a szemednek" helyzet.
Sokáig hittem neki, de a vonzás törvénye megerősített abban, hogy a szemem jobb forrás. De neki ezt hogy magyarázom el? Mondjam neki, hogy ámítod magad, Te a fájdalmat, a megvetést és a csalódást keresed? Esetleg kérdezzem meg, hogy amikor a boltban kenyeret akar venni, akkor gumicsontot visz haza? Nem, akkor kenyeret visz haza. Ha gumicsontot vittél haza, akkor gumicsontot is akartál, nem? Ugye nem veszed rossz néven, ha beállítasz egy gumicsonttal, akkor nem hiszem el, hogy kenyeret akartál?
Szerintem ez a földvilágon mindennel így van.

Az örömelv humbug, az emberek nem mindig az örömet keresik, akármikor bizonyítható.

Ha nem örömelv, akkor mi?
Pozitív kifejtés. Ha már elkaszáltam a fennkölten hangzó örömelvet, akkor mi más?
Tudatosság.
Minden megélt élethelyzet jelzés számodra.
Például:

félsz? A félelem egy érzés, belül van, az önértékelési problémák egyik jelzője, amikor azt gondolod, hogy valamire képtelen vagy, valaminek kiszolgáltatott vagy, valami nálad hatalmasabb, rád nézve veszélyes valamivel -- mumus -- állsz szemben. Van, aki a sötéttől, van, aki pókoktól, van aki a szüleitől, tanáraitól fél, félni akármitől lehet, a félelem belül van.

szomjas vagy? Igyál. A szervezetben lévő víz vonzza a vizet, megfosztottad magad az energiaáramlás közvetítőjétől és elsődleges információhordozójától, az életerő egészséges áramlásától. A magyar felnőtt lakosság túlnyomó többsége alulhidratált, vagyis, bár szomjasak, mégsem isznak.

meleged van? Persze vedd le a kabátod, és a túlzásokat szüntesd be az életedben.

unatkozol? Külvilágra hangolva, külső ingereket várva élsz. Azt hiszed, hogy a világ kívül van. A világod belőled fakad, nem mered felvállalni a világodért a felelősséget.

nincs pénzed? Önértékelési probléma mazochisztikus felhangokkal, amivel megfosztod magad az általad kívánt jóléttől. Nem érdemled meg a jóléted. Miért rendezed be így az életed?
keveset keresel? Ugyanaz, mint az előbb

elismerésre vágysz? Azt gondolod, hogy mások jobbak, mások jobban meg tudnak ítélni, mint te saját magadat, és mások megítélése szükséges ahhoz, hogy legyél valaki, hogy elismerjenek, hogy megbecsüljenek. Ez semmi más csak az önbecsülés hiánya. Az önértékelés hiányát nem pótolja sem mások dicsérete, sem az elvégzett tanfolyamok száma, de még a diplomák vagy a doktori és egyéb címek, plecsnik és dícsérő oklevelek száma sem.

Kedves alfa omega!
Mindaz, amit inger-válasz reakcióként felsoroltál az örömelv kapcsán egy, az önértékelési problémák fenntartásán alapuló, a külvilágban megoldást kereső, a látszatokban dagonyázó szemléletmódra és a tudatosság teljes hiányára épül, ahol attól lesz elég pénzed, ha megdolgozol érte, mások pénzt adnak neked, azok, akiknek sok pénze van, attól leszel elismert, ha valaki nagy ember megsimogatja a buksidat. A gyereksorban tartott társadalom, a hatalmi viszonyokat konzerváló szemlélet.

:)

igen de
2010. szeptember 02. csütörtök, 13:38 | alfa omega   Előzmény

Vannak aki csak a környezetből képesek örömöt szerezni,az átlag emberek ilyenek ezt kijelenthetjük.Persze sok olyan eset van amikor az emberek a "nincs ló jó a szamár is "elvet követik:egyik rossz kapcsolat a másik után.De a döntéseiket szerintem ekkor is az örömelv szerint hozzák csak mérlegelik a várható örömök és kínok arányát.A döntés pedig mindig arra dől amerre a mérleg nyelve mutat.Az irigy és panaszkodó emberekről csak annyit ,hogy az ő életükben kevés az öröm és ezért depisek.Pláne ha kiutat se találnak.Minél intelligensebb valaki annál több kiutat (örömöt) talál,mert ez is csak egy probléma amit meg kell tudni oldani.Aki pedig a saját belső (fantázia vagy gondolat)világában képes örömöt találni ,az egy hasznos tulajdonság mert így nem függ a környezetétől.Tehát szerintem még mindig nincs megdöntve az örömelv.

Kreálmány
2010. szeptember 02. csütörtök, 14:44 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Az átlag emberek nem mérlegelik a várható örömöket és kínokat. Nem életszerű. Az elv színtiszta elméleti kreálmány. Leginkább a realitásoktól fosó, rettentő elméleti entellektüelek vegytiszta intellektuális maszturbációja. Minél intelligensebb valaki annál körmönfontabb magyarázatokkal tudja körülbástyázni a lelki nyomorát, ezer kibúvót talál, hogy miért nem működik ez vagy az az életében, még irodalmi idézeteket is bőven citálhat, hogy de igen, neki joga van háborogni és boldogtalannak lenni, meg terápiára is járni. Persze akár kiutat is találhat, miért is ne.
Ha igazad volna, akkor a teljes magyar elit ivási, drogozási szokásai lényegesen jobbak volnának az átlagnál. De a piások aránya sokkal magasabb, mint az átlagpopulációban, mert ilyen veri entellektülelleknek ez a hétköznapi posvány csak cigivel és piával kompenzálhatóan elviselhető, bár valójában úgy sem.

Szó sincs közgazdasági optimalizációs modellek mintjájára érzelmi optimalizációs modellről. Ez az optimalizációs buli a közgazdaságtanban is humbug, pszichológiában pedig még kevésbé állja meg a helyét.

Úgy látom a tudatosság és a belvilág rendezése mérföldekre van még az elképzelhetőtől, ugyanis nem arról van szó, hogy a tudatosok képzelegnek és attól boldogok, hanem arról, hogy felvállalják saját helyzetükért a felelősséget és tudatosan változtatnak az életükön, tudják, hogy a fizikai világ a belviláguk tükörképe. Tudják és értik, hogy a fizikai világ csak a belviláguk kivetülése. Ha gáz van, akkor tudják, hogy az csak kivetülése belső ügyeknek. Akinek nincs pénze nem sopánkodik, nem várja a sült galambot, és nem gyárt magának megfelelési kényszereket, hanem lerendezi magában a pénz útjában álló belső gátakat és tudatosan választ. Vagy azt, hogy megkreálja a világát, vagy azt, hogy bízik a sorsában és megteszi az adódó és szükséges lépéseket.

cigi pia
2010. szeptember 02. csütörtök, 15:46 | alfa omega   Előzmény

a cigi és a pia meg a drog is örömforrásként használatosak.Van aki a szegénységéből eredő kínt akarja ezekkel kompenzálni mert ez egyszerűbbnek tűnik neki.Vagy csak unalmában használja.Van aki a magányosságát akarja így kompenzálni (szerelmi magányt ,vagy akár szellemi magányt is).Nagyon nem tetszik neked ez az elv neked Karmatörlő.Miért ellenkezel ennyire?Milyen elveddel ,elméleteddel nem passzol?Esetleg istennel?Az tény ,hogy ez az elv nem igényel isteni létezést ,jelenlétet,mert egyszerűségével az embert állati szintre degradálja.De hát nem az állatvilág része vagyunk?

Egyszerű
2010. szeptember 02. csütörtök, 18:06 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Egyszerű. Mert pótszereket gyárt és azokat használja, nem örömforrás, hanem csak annak a látszata és nagyon igyekszik a látszatnak bedőlni. Az öröm elv tökéletesen alkalmas a látszatok masszírozására.

Holott ugyanazzal az energiával és energiaráfordítással valódi örömet is el lehet érni.

Lehet, hogy Te az állatvilág részének érzed magad, bár megérteném, ha az állatvilág kikérné magának. - Ez magas labda volt, nem tudtam kihagyni.
:)

élvezet volt olvasni!
2010. szeptember 03. péntek, 13:53 | Ramina   Előzmény

Egyszerűen: nagyon élvezetesek voltak a válaszaid, Karmatörlő! :-)))))

Akár egyet is értek veled, de akkor az egész buddhizmus elmehet a sunyiba...?
Ugyanis ott mondják ki, hogy az élet szenvedés.
Továbbá: minden lény legfőbb törekvése az, hogy boldogságban éljen és elkerülje a szenvedést.

Örömelv nélkül is úgy érzem: az emberek csak azért, mert folyton folyvást keresztbe tesznek maguknak (és egymásnak) és a szenvedést realizálják - akárhány külső vagy belső oka is legyen ennek- attól még harmóniában és boldogságban szeretnének élni.
Már csak azért is, mert olyan helyről jövünk testbe, ahol ezt, mint Valóságot és egyetlen Realitást tapasztaltuk és ennek a tapasztalatát, ha ugy tetszik"emlékét", kitörölhetetlenül magunkkal hordozzuk a megtestesüléseink alatt is. A hosszú Út során, EZT szeretnénk ugyanis megtanulni kihozni magunkból.

Domoszlai Katalin képe
Tévedésnek
2010. szeptember 03. péntek, 17:01 | Domoszlai Katalin   Előzmény

tartom ezt az állítást, hogy az élet szenvedés. Maga Buddha, aki ha lehívod a fizikai síkra, sugározza feléd az örömöt, nem mondott ilyet. Tény, hogy embernek lenni, egóval, elszakadva Istentől, sok szenvedéssel jár, ezt az emberek okozzák egymásnak.

De nézz meg egy állatot, aki a természettel harmóniában él, egy lepkét, ahogy táncol a napfényben, egy tigrist, vagy ölelj át egy fát, tudni fogod, hogy ezek a lények, akik nincsenek Istentől elszakadva, nem szenvednek. Kreálmány-világtól.

Az ember is, ha állati tudatából ezen a keser-édes fejlődési szakaszon át vissza talál Istenhez, maga mögött hagyja a szenvedést. De addig is rengeteg jót tehet, élvezhet dolgokat és megmerítkezhet a boldogságban.

abban egyetértünk, hogy
2010. szeptember 06. hétfő, 10:15 | Ramina   Előzmény

maga az Élet, a Létezés hogyan is lehetne a szenvedés?
Ám, a legtöbben még nem tartunk ott, hogy ezt az Egységet tartósan átélve éljünk itt a földi hétköznapokban.
Vagy te igen? Tartósan?
Ezért - mivel a helyzet alapjaiban alig változott a Buddha óta - gondolom elég tényszerű volt a Buddhának azt a megállapitást tennie, hogy az emberek élete: szenvedés.
Utána azt is hozzátette, szerinte hogyan lehet ebből megtalálni a kiutat.
de nem vagyok buddhista.....nem tudom.......

Azt azonban tapasztaltam, hogy fiatalabb éveimben bizonyos szinten azt hittem, jé, milyen boldog vagyok.
Később újabb, mélyebb élményekre lettem nyitott és arra mondtam, hogy : hú, de jól érzem magam, soha még nem voltam ilyen boldog! Aztán újra megismétlődött ugya ez........egyszóval, még elképzelni sem tudtam akkori állapotomban, hogy milyen fantasztikus jó állapotok is léteznek. Gyanitom, az emberek többsége nem is tudja, mennyire "szenved" a sokkal harmónikusabb, örömtelibb állapotokhoz képest, mert talán épp effektive nem szenved, de nem is tudja, hogy milyen lenne a nagyságrendekkel kiteljesedettebb élet.

hermess képe
H: Mindenkinek igaza van
2010. szeptember 03. péntek, 17:29 | hermess   Előzmény

A saját fejlődési szintjén.

Az örömelv általános. Az öröm magasabb rendű érzés, mint a szeretet. Gondolj csak bele, amikor örülsz, egészen biztosan képes vagy szeretni, minél följebb tartasz - annál inkább bárkit és mindenkit. Ha csak szeretsz, akkor viszont még nem biztos, hogy hogy örülni vagy képes mondjuk mások sikerének, néha még a sajátodénak sem, nem hogy a napsütésnek.

Minél alacsonyabb szinten vesszük ezt a két érzést, annál inkább így van, és annál feltételesebb a szeretet, de az öröm is. Tárgya van - valaki, vagy valami. Kívülről jön, ezért függőség, ebből törvényszerűen következik, hogy meg kell szerezni, el kell venni, ki kell érdemelni, kunyerálni... és ha éppen nincs elég, akkor boldogtalan az ember.

A lényeg a felébredésben van. Az átkattanásban. A tudatosodásban van egy pont, amikor annyira szerencsétlen vagy, hogy már nem bírod tovább. Vagy annyira unatkozol, hogy azt sem bírod tovább. Külső okokkal már nem bírod megmagyarázni, külső segítséggel már nem tudsz változtatni rajta. Vagy egyszerűen kinövöd, azt szintet, amikor csak kívül keresed az örömöt.

És akkor átbillensz. Elkezded belül kutatni a boldogtalanságod okát, és az önismereten keresztül eljutsz ahhoz az örömhöz, szeretethet és harmóniához, amiről Spiri írt az elején. Amihez csak belülről lehet kapcsolódni, ezért mindig benned van, nem kell senkitől elvenni. Mindig elérhető, ha megszünteted azt az állapotot magadban, ami elválaszt tőle. Ha "visszaemlékezel", hogy honnan való vagy, kitől kaptad, és mi célból az Életet.

A másik út szerint elfogadod, hogy ez van, és majd jön a Megváltó, és megszabadít. Így is el lehet jutni az oktalan örömig Istenben. A Szentek valahogy így csinálták - a hitükön keresztül. De asszem, itt nem éppen ezt az utat járjuk.

Addig, amíg valaki fel nem ébredt, mindig kívül fogja keresni, és másoktól, mások rovására próbálja megszerezni, elérni az örömöt. Ez megfelel az egós működésnek, az átkattanás pillanatától viszont az egó oldódni kezd... A szeretet tágul, már minden fajta ember, az egész Föld, az egész Univerzum belefér. Az önzés csökken - negatív tartományba, altruizmusba megy át. A szükségletek nem állnak meg a valahová tartozás szintjén, hanem önmegvalósítás, önmeghaladás után átérnek spirituális, Egységélményt kereső szakaszba, és onnan már veled van az Öröm, egyre hosszabb ideig.

Ezeket csupán a megértéssel, gondolati szinten, "öröm elvvel" nem lehet átélni, még azt is el kell engedni. Minden formát, még a gondolatformát is. De ha úgy vesszük, az öröm keresése természetes. Mert abból szakadtunk ki, ide keressük visszafelé az utat, elvekkel, vagy nélkülük - mindegy.

Az öröm vezessen minket Haza.

Mégsem megyünk vele
2010. szeptember 03. péntek, 23:46 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Mégsem megyünk vele sokra....

hermess képe
H: Nem árt átlátni
2010. szeptember 04. szombat, 9:12 | hermess   Előzmény

Gondolod, többre megy az, aki minderről semmit nem tud?

Szia Hermess!
2010. szeptember 04. szombat, 10:02 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Semmi különös, csak minden relatív és a sok parciális igazával senki nincs kint a vízből. Persze intellektuálisan és szívből mindent be kell fogni, amire képesek vagyunk.
Egyébként nem látom, hogy mindenki egy felé tartana, és szerintem nincs is rá szükség. Nem mindenkinek ugyanott van a helye. Az egyek vagyunk, nem jelenti azt, hogy ugyanolyanok, és a praxisban sajna az egész táncának első mozdulatai közben is valahogy fityisz jön ki és folyton a lábammal plasztikázom az arcokat.
:)

hermess képe
H: A szintre értem, Karmatörlő
2010. szeptember 04. szombat, 11:10 | hermess   Előzmény

... hogy egy felé megyünk mindannyian. Ezen belül persze mindenki egyedi úton halad és máshol van a helye. Ha a saját helyét megtalálja, akkor lesz tökéletes az egészben.

Mindenkinek megvan a saját keresztje, de a saját létrája is. Kezdetben egyikről sem tudunk. Én abban vagyok jó, hogy ezt tudatosítsam. Aztán az egyiket letenni, a másik meg felvenni - már mindenkinek a maga dolga. Az enyém is. Kereszttel a hátunkon nem lehet felmászni a létrán.

Egyszer szívesen beszélgetnék Veled.

:)
2010. szeptember 04. szombat, 21:17 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Köszi, Hermess.
Amint eljön az ideje élek a megtisztelő felajánlásoddal.
:)

Domoszlai Katalin képe
Karmatörlő, ezekből a hozzászólásaidból
2010. szeptember 04. szombat, 9:26 | Domoszlai Katalin   Előzmény

azt érzem ki, hogy akkora súlyt viszel és akarsz felvállalni, ami meghaladja az erődet. Felelősséget az össz magyar sorsért, társadalomért. Ez azon a szinten, ahol most tartunk, ( mint egyén és mint maga a társadalom ) csak flusztrációhoz és megkeseredéshez vezet.
Szükség van az egó feletti sikerélményekre, olyan feladatok felvállalásával, ahol ténylegesen hatni lehet az emberekre, megtalálni a módot és helyet.

Nekem a túl nehéz és túl nagy feladatok vállalása nagyon ismerős téma, a maximalista apám jól beprogramozott :-)
Aztán rájöttem, az a dolgom, hogy azt tegyem amit lelkesen csinálok, ami boldoggá tesz és a másik ember is boldoggá teszi. Ha kérem, a Felsőbb Erők az utamba helyezik a tanulni valót és a segítség nyújtás lehetőségét is. Csak hagyni kell, hogy megtörténjen. És felismerni, minden történés értem van, minden ember, akivel találkozom, azzal van dolgom.

Alulbecsültél, Kati. Ifjú
2010. szeptember 04. szombat, 9:40 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Alulbecsültél, Kati. Ifjú titánként ennél sokkal ambíciózusabb elképzeléseim voltak, nekem a világot kellett sürgősen megváltanom. :)

Szegmens
2010. szeptember 04. szombat, 10:20 | Diófa (útkereső)   Előzmény

Érzésem szerint Kati nem alábecsült Téged Karmatörlő, hanem bizonyos szegmenseddel azonosulni tudott, mással pedig nem. De én ezt élvezem, mert mozgatjátok Egymást....az Öröm felé természetesen:-)

Domoszlai Katalin képe
Nos én nem
2010. szeptember 04. szombat, 10:27 | Domoszlai Katalin   Előzmény

mondtam le a világ megváltásáról. Te se tedd ezt, Karmatörlő.

Megváltom a saját világomat - ez pontosan akkora, amekkora az Univerzum...
Értesz, ugye?

Köszi, Kati! Hát,
2010. szeptember 04. szombat, 21:15 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Köszi, Kati!
Hát, persze.
:)

Köszi Ramina!
2010. szeptember 03. péntek, 23:25 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Azt gondolom, hogy alfa omega nem akar spirituális ügyekig eljutni a felvetésével. A hétköznapokra keres válaszokat, és szerintem ebben a vonatkozásrendszerben érdemes maradni.

Egyetértek veled abban, hogy alapvetően örömben akarnak élni az emberek. De, ha megkérdezed, hogy mi is kellene ahhoz, hogy örömben éljenek, akkor egészen halovány fogalmuk sincs, vagy elkezdenek toposzokat sorolni, olyasmiket, amit a legkülönfélébb helyekről szedtek össze és interiorizáltak, de valójában nem igazán tudják a választ.

Az, amit az emberek szajkóznak, hogy de én örömben akarok élni és amit utána tesznek, az lényegileg köszönő viszonyban sincs egymással. Ma már a csapból is az folyik, hogy hogyan kellene valahogy összhangba hozni a kettőt. Ma már csak annak nem integet a neki való módszertan, aki nem is akar vele foglalkozni.

Nem ismerem a buddhizmust, csak, amikor egy beavatás feltételeiről olvastam és szembesültem a szenvedés passzussal, amit említesz, és azzal a magam részéről biztosan nem tudok azonosulni.

Azután meg a Forrásban nem nagy kunszt harmóniában és örömben élni. Vójában itt a Földön sem, csak alaposan félorientáltak vagyunk.
:)

van remény, a buddhisták szerint is :-)
2010. szeptember 06. hétfő, 9:00 | Ramina   Előzmény

Ez igy van, ahogy mondod. A hétköznapok nagyon mások és mi emberek gyakorlott szabotörjei vagyunk saját magunknak.
Különben én sem vagyok járatos a buddhizmusban, csak az általános dolgokat olvastam.
A szenvedés elmélet erre a poláris világra vonatkozhat és rögtön utána irják is a buddhisták, hogy hogyan lehet a szenvedést elkerülni/ megszüntetni. Ez jó hir, szóval van remény - szerintük is.... :-)

"Gumicsont"....mosoly, mosoly, mosoly :-))))))

Szia Ramina!
2010. szeptember 06. hétfő, 10:45 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Nem csak remény van, hanem megélt, átélt örömök is.
Ez épp elég kiindulópontnak.
:)

Fénykereső képe
Az öröm
2010. szeptember 04. szombat, 0:18 | Fénykereső

Az öröm ok nélküli. Akkor leljük meg leginkább, ha belül tiszták és elégedettek vagyunk.

Az ember egy kis barlangban is megtalálhatja a bolgogságot.

Ez nem hely függő. Ha hely függő lenne akkor a gazdagok csupa boldog emberek lennének...

De nem így van!! Mért??? Mert az elégedetlenségük hajtotta legtöbbjüket a csúcsra...

Amikor a csúcs megvan, de az elégedettség nincs, akkor jön a kilátástalanság és onnan már csak lefelé visz az út.

Ezért van annyi öngyilkos sikeres ember.

Szóval a pillanattal, a jelennel való megelégedettség (szeretet) rejti önmagában az örömöt és a boldogságot.

Bárki vagy, és bárhol tartózkodsz.

Csak az elégedettség számít.

Az tény ,hogy a külső
2010. szeptember 04. szombat, 4:58 | alfa omega   Előzmény

Az tény ,hogy a külső világ okozta örömökhöz hamar hozzászokunk és onnantól kezdve nem érik el az ingerküszöböt.Ekkor megint kénytelenek vagyunk további örömforrások után kutatni, majd minden elölről és újra és újra.A kérdés az ,hogy ha valaki megtalálja a belső örömöt amiről többen is írtatok ,akkor ahhoz hozzászokik-e ,megunja-e valaha ugyanúgy?Vagy az mindig eléri majd az "ingerküszöböt"?Tényleg lehet valaki folyamatosan ok nélkül boldog,vagy vidám?Az érdekes lehet.Mondjuk több évtizeden át hihetetlennek tűnik, pláne ha közben a külvilág lehangoló.De jó lenne ha képes lennék rá!Sajnos én rohadtúl függök az emberektől akik körülvesznek vagy érintkezek velük.Önmagamnak, vagy magamban örülni (még ha spirituálisan is) kicsit uncsinak tűnik.A magasabb spirituális tudatállapot (vagy hogy is hívják)amit sokan el akartok érni, nem lehet , hogy csak egy speciális agyi állapot amit önhipnózissal(meditációval) lehet elérni egyeseknek?De valójában egy reális dolog, képesség? És lehet ,hogy valójában nincs benne semmi földöntúli.

hermess képe
H: Az elégedett(len)ség
2010. szeptember 04. szombat, 9:09 | hermess   Előzmény

Fizikai szinten a tárgyak megszerzésétől, történések bekövetkeztétől, kapcsolatok meglététől (ha azok csak a testi örömökről szólnak) bekövetkező örömöket, elégedettségeket valóban mindig újra kell kell termelni, mert igen hamar elmúlnak.

Minél feljebb mész azonban a felsőbb dimenziókba, és ott keresed az öröm forrását, annál tartósabbakra találsz. Pontosan az a lényeg, hogy valódi oktalan örömöt nem kell újra termelni, mert nem függ semmitől, ott van mindig, csak érd el. Pontosabban attól még függ, hogy képesek vagyunk-e megmaradni az eléréséhez szükséges állapotban. Nem önmagadban örülsz, hanem az egész Univerzummal magának az Életnek, hogy annak részese lehetsz - annyira kitágul a tudatod, hogy minden és mindenki belefér. Ezért oktalan az Örömöd.

Képzeld el, hogy az érzelmi és gondolati síkon túl, még magasabb dimenziók is léteznek, oda kell eljutnod a tudatod tágításával, mert ott található az ok nélküli öröm. Ha meditálnál rendszeresen, ez sokkal érthetőbb volna, és nem kérdeznél olyat, hogy ez földöntúli, vagy inneni képesség-e. Próbáld ki, elértél odáig, hogy ez a következő lépés a számodra. Jógázással együtt még hamarabb ráérzel az ízére.

Az elégedettség valóban kísérője a magasabb tudatállapotoknak, míg az elégedetlenség tipikus jellemzője az egós működésnek. Mint írtam előbb, amikor más dolgok birtoklásától függ az elégedettségem, akkor kényszeresen meg kell azokat szerezni újra és újra, lehetőleg jól bespájzolni belőlük, mert frusztrál, ha nem így van. Kontrollálnom kell az energiaforrásokat magam körül, és ezt értem a szénhidrogénekre is, meg az emberi energiákra is, meg a pénzre is. Ebből is levelezetheted az örömelvet alsóbb szinteken - minél többet tudsz kontrollálni, annál elégedettebb vagy. De csak bizonyos fejlődési szintig - az önmegvalósítás szintjéig. (No persze, minél több energiforrást kontrollálsz, annál több esély nyílik az önmegvalósításodra). Onnan felfelé hiába van meg mindened, mégis valami hiányzik.

Minden tudatszinten a rá jellemző szükségletek be nem teljesüléséből következik az elégedetlenség, és mint ilyen, nagyon is hasznos. Ambíciókat szül és hajt előre a fejlődésben. De amikor elérkezel az önmegvalósítás beteljesüléséhez ( ez egyben a racionalitás, a megértés szintje is, ahol éppen járhatsz) - ekkor nyílik esély először jól és maradéktalanul elégedetten érezni magadat. De csak ha az összes alsóbb szinten minden tartósan megvan! ( Vagy ezós szemlélettel élve, ha korábbi életeidet is beleszámítva legalább egyszer már megtapasztaltál telítettséget minden alsóbb szinten is).

Ha nagyjából megvan ez az állapot, akkor lehet tartósan feljebb lépni, elérni és megmaradni egyre hosszabban a személyiséget meghaladó, spirituális tudatállapotokban. Ha alsóbb szinteken, a tudatalattiban maradtak csontvázak, sérülések, azok mindig kiboríthatnak, visszalifteztetnek a magasztosabb állapotból, pontosan oda, ahol még tennivaló akad. De bekukkantani ezekre a magaslatokra és megtapasztalni időlegesen - azt már a Te szintedről is meg lehet valósítani. És így már lehet róla tapasztalatod, érzésed > Örömöd, hogy milyen az, és mi felé törekedj.

Nem csak Te, mindenki ez irányba megy Hazafelé, máshová nem is mehet. Illetve mehet szabad akaratából bármerre, de végső soron előbb, vagy utóbb ide fog "tévedni".

Az az öröm , ami feldobódottsággal jár
2010. szeptember 04. szombat, 21:36 | Névtelen (útkereső)

az egy marhára jó állapot , pont az időszakossága miatt , ami azt jelenti , hogy a hiányával , vagy bánattal fogok " fizetni " érte , ami csak fokozza az értékét , az épp most nyíló virágok csodálásához hasonlóan , hiszen kinyílt szépségükben egyszerre van benne a bimbó és az elmúlás és a kettő közötti valami más. Ez az öröm nem az ÖRÖM , ami van vagy nincs , de léte és meg nem léte ugyan okokkal feldíszíthető , de ok nélküli , és jellemző megélési szintje sem a testi , hanem a magasabb . Nem kell kérni , mert , megkaptuk : bennünk rejtezik , de ha nem fedezzük fel sajátunkként , akkor mindennapi felhőink fátyolt vonnak tudatunk körül , ami így nem ezzel hangolódva észleli önmagát .
Feloldódva benne , mint testünk egy kád meleg vízben : nevetünk . Üdvözlettel : felacsó

Az az öröm , ami feldobódottsággal jár
2010. szeptember 04. szombat, 21:39 | Névtelen (útkereső)

az egy marhára jó állapot , pont az időszakossága miatt , ami azt jelenti , hogy a hiányával , vagy bánattal fogok " fizetni " érte , ami csak fokozza az értékét , az épp most nyíló virágok csodálásához hasonlóan , hiszen kinyílt szépségükben egyszerre van benne a bimbó és az elmúlás és a kettő közötti valami más. Ez az öröm nem az ÖRÖM , ami van vagy nincs , de léte és meg nem léte ugyan okokkal feldíszíthető , de ok nélküli , és jellemző megélési szintje sem a testi , hanem a magasabb . Nem kell kérni , mert , megkaptuk : bennünk rejtezik , de ha nem fedezzük fel sajátunkként , akkor mindennapi felhőink fátyolt vonnak tudatunk körül , ami így nem ezzel hangolódva észleli önmagát .
Feloldódva benne , mint testünk egy kád meleg vízben : nevetünk . Üdvözlettel : felacsó

Épp ez a lényege az
2010. szeptember 05. vasárnap, 18:16 | alfa omega   Előzmény

Épp ez a lényege az örömelvnek, hogy bármiben is találunk örömöt(meditáció,elmélkedés,elmélyülés önmagunkban vagy istenben vagy blogolásban vagy bármiben) akkor biztos ,hogy azt az elfoglaltságot fogjuk csinálni mert örömöt okoz.Ha valakinek az önzetlen segítés a rászorulókon örömet okoz,akkor azt fogja csinálni ,pont azért mert örül neki.Az örömelvben mindig az érzés számít ,hogy jó-e vagy rossz.Az érzést bármi kiválthatja,ez egyéntől függ.Egy pap lemond a testi örömökről mert neki a papi hivatás,istent szolgálni nagyobb öröm mint bármi.Ennyi.Ezért gondolom, hogy ezzel az elmélettel bármilyen cselekedet megmagyarázható.Persze van amikor nem az örömöt keressük, hanem valami kínt kerülünk.

Feliratkozás Hírlevélre