Sziasztok!

A mult vasárnap feltünt hogy megállt az egyik óra miközben oda voltam,nem emlékszem pontosan,de olyan 16 órakor állhatott meg,és én kb.20 órakor érkeztem haza.
Nem foglalkoztam vele,gondoltam majd kicserélem az elemet majd...
Aztán csütörtökön hogy ott takarítottam a polcról mindent lepakoltam,az órát is....
S látom hogy a kezemben elindult a mutató!
S az óra jár azóta is. ;)

Szerintetek mi történt?
Gondoltam felvetem ezt a kérdést,a komolytalanság kedvéért. ;)

Hogyan neveznéd meg azt az érzést, amikor érzed, hogy hirtelen elönt a düh.
DE NEM!
Nem ordítasz, csapkodsz vagy tombolsz... Nem is remeg mindened attól, hogy a gondolatot, érzést és kifejezését magadba zárod...
HANEM!
Tisztán érzed, tudod: dühös vagy... abban a pillanatban mégsem kerekedik felül rajtad, nem jön elő, de nem azért mert elnyomod, hanem mert másképp jön... hihetetlen módon nyugalom kíséri.
... és a pillanatban ott a kettősség.
Hogyan neveznéd?

... a gyakorlat odalent... ;)

TANULSÁG (Laoce szavaival egyszerűbb):

Mit is írhatnék én itt e sok bölcsesség között?

Még nem tudom, csak gondoltam jelzem a jelenlétem ezzel a pár sorral, látva, hogy itt aztán minden van ami a csövön kifér.
Angyal és ördög, mindenféle fajta.
Elengedés megragadás, egy szakajtónyi technika, mindenféle búbánatra, kisebb és nagyobb bajra.
Az ember csak kapkodja a fejét, melyik is lenne mire is jó, és tényleg jó-e bármi is bármire is?

Na még gondolkodnom kell ezeken.

Michael langford egy rövid írását szeretném közzétenni. Ebben leírja – az én olvasatomban –, hogy 27 évig tanulmányozta a „megvilágosodás” módszerét, mire felismerte, hogy nem értette meg helyesen a leírtakat. Majd azt részletezi, hogyan jött rá a helyes értelmezésre, amelyet követően a helyes gyakorlat hatására késedelem nélkül célba ért.

Hogyan fedeztem fel a Tudatosságot figyelő Tudatosság módszerét

(a tényleges gyakorlat utasításai dőlt betűvel szedettek)

Michael Langford

A tavaszi táborunkban lépten-nyomon a tantrára, annak gyakorlataira és hatásaira terelődött a szó. Régen tartottam már tantra programot, de most nekem is megjött a kedvem egy nyári tantra táborhoz!

Szeretném kikérni ebben is a véleményeteket, hogy eljönnétek-e egy olyan 4-5 napos tantra táborba, ahol délelőtt a tantra gyakorlásába merülünk bele, délután strandolás, erdei túra, szabad program, este pedig buli-buli-buli lenne a program!?

Nem tudom beszélhetek-e többes számban, de talán sok emberre igaz, hogy az évek múltával úgy érezzük, hogy felgyorsul az idő.
Én legalábbis egyértelműen azt érzem, hogy míg gyerekként egy év elég nagy időtávlatnak tűnt, addig ma szinte egyik napról a másikra elrepül.
Van ennek spirituális magyarázata?

Köszi, Virág

Ui: Remélem nem gond, ha egy korábbi témából kiemelek egy részt és külön blogot nyitok neki. Mivel a korábbi blog nem volt túl populáris, úgy gondoltam ez a kiragadott rész önmagában is megállja a helyét.

A negatív érzések feloldása hasonlatos a többi negatív állapotból és viselkedésmódból való kigyógyuláshoz. E folyamat során ellenállás nélkül hagyjuk hogy a félelmek felmerüljenek, a megjelenő érzelmi energiákról pedig lemondunk (*surrender*).
Egy erre szolgáló egyszerű eljárás az "És azután?".