Mindannyiunk álma, azt hiszem, a tökéletes szerelem.... és nekem sikerült! Vagy mégsem? Most mit tegyek? Elfogadjak, vagy elszaladjak?
Mert az én szerelmem egy számomra csodálatos ember, akiről álmodtam, akire vágytam...és most itt van velem már lassan 3 éve... és egyre mélyebbre hatolunk együtt a spirituális dzsungelbe, próbálok felnőni hozzá, de azt hiszem, nem megy...

Apa, szerinted mit érdemes tanulni, mivel járnék a legjobban? - kérdezte egyik este a nagyobbik gyermekem, amiből aztán egy hosszú beszélgetés kerekedett arról, hogy mi a fontos az életben, mitől lehetünk boldogok? / Nem bonyolódtam a boldogság spirituális mélységeibe, csupán a köznapi értelmezés szerinti örömről, jó közérzetről gondolkodtunk! /

Elmeséltem Neki, hogy annyiféle dolgot tanítanak iskolákban, tanfolyamokon, de ezek java része csak a világ működéséről hoz képbe, vagy egy adott szakmára készít fel, azonban semmilyen használható tudást nem adnak arra vonatkozólag, hogy hogyan legyél boldog!
Ahhoz, hogy a kérdést pontosan megválaszolhassam, először is azt kell tisztázni, mi az, ami egy embernek örömöt, boldogságot okozhat?

A karácsonyfa üzenetéről szeretnék idézni Váradi Tibor előadási anyagából:

"A karácsonyfáról, mint szimbólumról a Bibliában még nem olvashatunk, csak jóval később, több száz év múlva jelent meg, és teljesen összeforrt karácsony ünnepével – ez a karácsonyfa. Erről szeretnék egy picit beszélni. Hiszen a legtöbb családban ilyenkor megjelenik a karácsonyfa, a fenyőfa, és fontos, hogy ha találkozunk vele akár az otthonunkban, akár az utcán, akár más családokban, jelentsen számunkra valami lényegeset, emlékeztessen minket valami fontosra.