Mi a fontos az életben, mitől lehetünk boldogok?
Apa, szerinted mit érdemes tanulni, mivel járnék a legjobban? - kérdezte egyik este a nagyobbik gyermekem, amiből aztán egy hosszú beszélgetés kerekedett arról, hogy mi a fontos az életben, mitől lehetünk boldogok? / Nem bonyolódtam a boldogság spirituális mélységeibe, csupán a köznapi értelmezés szerinti örömről, jó közérzetről gondolkodtunk! /
Elmeséltem Neki, hogy annyiféle dolgot tanítanak iskolákban, tanfolyamokon, de ezek java része csak a világ működéséről hoz képbe, vagy egy adott szakmára készít fel, azonban semmilyen használható tudást nem adnak arra vonatkozólag, hogy hogyan legyél boldog!
Ahhoz, hogy a kérdést pontosan megválaszolhassam, először is azt kell tisztázni, mi az, ami egy embernek örömöt, boldogságot okozhat?
A végtelen felsorolást elkerülendő, talán a legegyszerűbb, ha az életterületeken keresztül vizsgáljuk a kérdést:
Az embereknek örömet okozhat, ha sikeresek, eredményesek a(z):
- Emberi kapcsolataikban: Párkapcsolat, család, barátok...
- Önmagukkal kapcsolatban
- Munkában
- Pénzkeresésben
- Szórakozásban
- Egészségben
...soroltam fel a szerintem legfontosabbakat.
Mindenkinek más és más az a terület, ami örömet okoz, de ez amiatt is lehet, mert a többi területhez nem ért annyira, azokban nem sikeres, ezért megpróbálja elkerülni, megúszni az azokban szerezhető kudarcokat, fájdalmakat.
Vagyis, ha egy ember a legfontosabb életterületekhez elég jól, vagy kiválóan ért, akkor javarészt sikeres lesz, jó eredményeket tud elérni, ...így örömet, boldogságot, jó közérzetet tud átélni általuk.
Mi kell a sikerhez?
Ehhez az kell, hogy valóban ismerje, értse, tudja annak az életterületnek a működését, szabályait, lelki-törvényeit, valamint ismerje bennük, velük kapcsolatban a saját működését, képességeit, tudását, és ezek hiányát is! Ha mindezzel tisztában van és már szerzett tapasztalatokat is, akkor jó eséllyel sikeres lesz az adott területen, amit eltervez, azt véghez is tudja vinni, lesznek szép eredményei.
Mint látjuk, elég sok mindenhez kell érteni a sikeres, eredményes élethez és ennek elérése nyilván rengeteg idő, de én amondó vagyok, hogy ha ez lelkesít, ettől érezzük jól magunkat, akkor miért ne tanulnánk meg egy-egy életterület hatékony formálását, tudatos "élését"?
A kérdésem:
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
10 hozzászólásNekem jó ideig nem voltak meg erre a saját válaszaim - csak elhittem a szüleimnek, a tanáraimnak, a barátaimnak. Próbáltam tőlük megtudni a választ. De azt nem tudja az ember elfogadni, mert tudja, hogy nem igazán a sajátja, és ez zavaró.
Számomra a legfontosabb alap - önmagam működésének ismerete. Emlékezzek arra, aki gyerekként is voltam - amikor még nem tudtam más lenni, csak önmagam. Emlékezzek arra az örömre, ami a szívemből fakadt, pusztán azért, mert létezem. Az ősbizalom állapotára. Ha ez megvan, a többi jön magától.
Ezzel pedig egyetértek:
„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”
(Szent-Györgyi Albert)
Azért ez eléggé az önismeretről szól valójában, nem? Jó lenne, ha egyre több iskola magáévá tudná tenni ezt a szemléletet; nem két lábon járó hardvereket gyártana - hanem szoftvereket :)
A tévelygésnek, útkeresésnek is meg van a helye utunk során. Amíg nem tudjuk belülről, hogy kik vagyunk és merre megyünk, addig a környezet "kihasználja" tudatlanságunkat, próbál tanácsot adni, irányítani, de ez is csak afelé vezet, hogy egyszer fellázadjunk-felébredjünk a tudatlanságból és elkezdjük keresni a saját utunkat, helyünket az életben.
Ki előbb, ki később kezd el keresni, attól függ, mikorra telik be a pohár. Ilyen szempontból szerencsésebb az, aki lázadó természetű, aki nem alkuszik meg, hiszen sokan annyira tunyák és gyávák, hogy inkább a kényelmes tudatlanságot választják.
Azonban aki elindult, annak sem könnyű, mert számos eszme, vallás, filozófia állítja magáról, hogy az ő útja az igazi, pedig mindenkinek a sajátját kell meglelnie! Ehhez pedig a legjobb, ha csak módszereket, eszközöket vesz magához, de még így is meg van a lehetősége, hogy azok valamennyire befolyásolják.
Ezért egy jó tanító nem mutatja meg, hogy merre menj, ki vagy Te, mi a fontos az életben, csak eszközöket ad a kereséshez és arra biztat, hogy idővel azokat is cseréld le a sajátjaidra!
Egészség nélkül nincs boldogság,ez biztos. Főleg,hogy a beteg emberek feladataikat sem tudják úgy ellátni,mint máskor. A betegség pedig összefügg már is a magunkról és életünkről alkotott képpel és érzéssel,hisz ha ebben valami hibádzik akkor az lelki problémákhoz vezet,melyek a testihez(betegség). Tehát elmondható hogy valahogy minden mindennel összefügg és ha az egyik nem jól alakul akkor az egész dőlhet mint egy kártyavár. Míg aki jóban van magával,a környezetével és a kívánt sikereit is eléri,így elégedett,kiegyensúlyozott életet tud élni és úgymond nincs "oka" betegnek lenni
A betegséggel csak annyi gond van, hogy mindenki /legalábbis az emberek javarésze/ ellenségnek tekinti, holott az egyik legjobb tanító!
Előbb azt kéne megfejtenünk, hogy mi az Élet?
Nem annak értelme, hanem az Élet?
Szerintem az út nem része az Életnek és még csak nem is fontos, hogy Te melyik úton jössz, mennyit kavarogsz, mennyit késel.
Az Élet=otthon.
hogy az élet egyszerűen csak azt jelenti , hogy : vagyok. Létem tudatára ébredten, vagy anélkül.
Boldogság? Tartós boldogság szerintem , amikor összhangban vagyok, minden kerek, még akár ha csak a maga szögletes módján is.
Idöleges boldogság: bármi, ami folyamathoz, cselekvéshez kötött, ami a létezésen és annak ok nélküli élvezetén, a létemért érzett hálán kívül mást is igényel, ezeknél feltételesebb, és bizonyosan vége lesz egyszer, de mégis magában hordozza a reményt, hogy örökké fog tartani. Az összes testi-lelki szükségletkielégítésem ilyen ( főleg hosszas halasztás után kielégítve ) : alvás, evés, ivás, székelés, vizelés, hátvakarás, masszírozás, szex, stb. lelkiek: pl. éteri tisztaságú és teljességű álom álmodása, szerelem, vágy, érzékiség, gyengédség, borzongató zene hallgatása stb. szellemiek: valami újnak a fölismerése, értékrend magasabb szintű átszerveződése, szemléletet átformáló gondolattal való találkozás, a másik provokálása, stb.
Üdvözlettel : felacsó
A legtöbb ember számára nem kérdés, hogy mi az Élet? Élet az, amit nap mint nap megélek, az a történet, amin túl vagyok és az, ami még előttem áll - legalábbis reményeim szerint.
Persze az életet is lehet filozófiailag mélyebben boncolni, de ez nem biztos, hogy nagyobb eredményhez juttat, mint ha az élet minőségét meghatározó dolgokat feszegetjük, mit például a célját, vagy az utat meghatározó értékrendet.
"Szerintem az út nem része az Életnek és még csak nem is fontos, hogy Te melyik úton jössz, mennyit kavarogsz, mennyit késel."
Lehet, hogy Istennek, vagy egy abszolút szintről nézve nem fontos, hogy mennyit kavarog, de az egyénnek igenis fontos, hogy mennyivel később ér oda egy megoldáshoz, mert addig is szenved, vagyis nem boldog.
újabb megoldandók forrása.Mivel a problémamegoldás kényszerétől (szenvedés)képtelen vagyok megszabadulni,és a megoldáskor megjelenő boldogság pedig elröppenő pillanatnyi illúzió,akkor a lényeg a változatosság,hogy ne ragadjak le ugyanannak a problémának a megoldásánál,de ha mégis leragadok,akkor addig kozmetikázzam,hogy egy újabbnak tűnjön.Vagy tekintsem életem felszínének,és általa legyek tartósan boldog? Üdvözlettel : felacso
Szerintem a legfontosabb életterület az önmagunkkal és Istennel való kapcsolat.
Ha tudjuk a módját, és meg is tudjuk valósítani azt, hogy igazi, mély, őszinte, szeretetteljes, tiszteletteljes, élő kapcsolatunk legyen önmag-unkkal, és Teremtőnkkel, akkor jó kapcsolataink lesznek másokkal, egészségesek leszünk, olyan munkát fogunk végezni amit szeretünk, és pénzünk, ill. anyagi javunk is lesz, amennyi kell az életünkhöz....
Én azt gondolom, hogy mindezt úgy lehet elérni, ha figyeljük az életet, és állandó megismerésben vagyunk a belső-, és a külső világunkkal, és ha mindent megtettünk, ráhagyatkozunk Istenre.
Nagy Edit
"...hosszú beszélgetés kerekedett arról, hogy mi a fontos az életben, mitől lehetünk boldogok? / Nem bonyolódtam a boldogság spirituális mélységeibe, csupán a köznapi értelmezés szerinti örömről, jó közérzetről gondolkodtunk! /"
Miért nem mondtad el a gyermekednek, hogy mitől, és hogyan lehet boldog, hiszen Te tudod. Vagy nem? Miért veszed kevesebbe, mint azokat, akiket tanítasz?
De most nagyon őszintén szeretném, ha nem tennéd süllyesztőbe a kérdésemet, hanem itt válaszolnál rá! Mert engem nagyon érdekel... És mielőtt újra félreértenél, a saját gyermekeimmel történő kommunikációmban adódtak gondjaim...:))