Szóval ez a kérdés jutott az eszembe amikor rájöttem,hogy sok esetben már magában a blog kérdést sem értem.Egy buta ember is lehet boldog? Egy egyszerü vidéki kistanyasi ember élhet minőségi életet?
Jelent-e előnyt a fősulis végzettség utad megtalálásában.
Ne nézzetek most álszentnek, nem vagyok nagyon buta, de azért tudásban nem állok mindig a helyzet magaslatán és vannak olyan blogkérdések amikre abszolut nem tudnék válaszolni. Köztetek sok olyan ember van, aki tudásban leköröz. Most csak az egyszerű közember kérdez.

Beszélgettem valakivel, mondom neki: vágyam, vagy talán előző élet emléke, de nagyon él bennem. legszivesebben itt hagynék mindent és elmennék vándorútra, Tibetbe, tanulni.

Mondom, ezt viszont menekülésnek tartom. Itt is lehet tudatosodni.

Letettem a kagylót, és ezt találtam:
-Honnan jöttél? - kérdezte Mu csou a szerzetest
-Liujangból
- Mit mond a csan (zen) mester Liujangban?
- "mehetsz bárhová, útra sosem találsz"
- Tényleg ezt mondta?
- Ezt.
a mester fogta a botját, és fejbe kólintotta a szerzetest:

-csak a szavakra emlékszel.

Tegnap találtam ki :)

Flakk

A flakk annyit tesz: "Valami, ami van". Olyan dolog, amiről nem tudunk semmit, de mégis tudjuk, hogy létezik még ha nem is tudjuk kifejezni. Intuitívan érezzük, hogy valós. Lehet egy szükség, egy nem tudatosult cél, vágy, esetleg valami, ami hiányzik még a "képből". Bármi, amit még nem tudunk megfogalmazni, de létezik.

Ha tudod, hogy tartasz valahová, de nem tudod hová, akkor egy flakk felé tartasz :)

Van, hogy az ember elindul egy úton, és út közben tetszik meg neki az utazás. A cél bár láthatatlan, s az utazás lényege sem a célba érés, hiszen a céllal, véget ér, lezárul mind az, ami addig mozgatott. Jó-e meghatározni előre az utazás célját, ha tudjuk, hogy véget ér akkor. Életutunk célja sem annak a vége. Az élet értelme hát, az élet megélése, a tudás megszerzése, és a megszerzett tudás gyarapítása. Minden növekszik gyarapszik, Ha célt határozunk meg, annak a dolognak a halála pillanatát jelöltük hát ki.