Huszonnyolc éve keresem azt a bizonyos utat, amelyen végig kell mennem... de mindig eltévedek a sűrűben, megrekedek valahol, és nem tudok tovább lépni.
Néhány hónapja találtam erre az oldalra, épp amikor kétségbeesve kerestem a kiutat a sűrűből. Sorsszerű volt az egész. Akkor még nem regisztráltam, mert nem tudtam ugyan mit is írhatnék én. Feliratkoztam a hírlevelekre, majd talán az segít megtalálni az utat. Eljutottam az első feladatig, amelyben elő kellett vennem egy papírt és két részre osztani azt. Egyik oszlopba azokat a dolgokat kellett írnom, amin változtatni szeretnék, a másikba azokat a dolgokat, amiket el kell fogadnom, mert nem tudok rajta változtatni. Nos, az a papír azóta is ott van az íróasztalon, két oszlopra bontva, de üresen. Képtelen voltam rá bármit is írni. Nem könnyű a hibát megtalálni önmagunkban.

Az éjjel nem tudtam aludni és csak jártak a kerekek. Sanyi küldte az adatkérő levelet és kérte, írjunk pár szót magunkról, honnan indultunk kinek a hatására? Én természetesen Sanyi önismereti tanfolyamán kezdtem el egyáltalán meditálni is. Azon gondolkodtam mit is jelentett nekem ez az egész. Mit érzek, gondolok arról a tanfolyamról, hálás vagyok-e?
Mindenképpen köszönettel, szeretettel, alázattal gondolok azokra a hónapokra. Beugrott egy másik fogalom is, a hála. A hála szó számomra nem pozitív jelentésű, úgy érzem, hogy az egy alázkodás, lekötelezettség, akár a szolgák a gazdájuknak régen. Kikényszerített alázat.

Ide is leírom emlékeztetőül magamnak, amire korábban rájöttem, és amit időről időre hajlamos az elme a feledés homályába burkolni. Lepaktáltam saját magammal, és működik :) Arról van szó, hogy amikor egy-egy negatív gondolathullám magával akarja ragadni az...