Szerelem, bizalom, megérzések, ...elvesztem! | Önmegvalósítás.hu

Szerelem, bizalom, megérzések, ...elvesztem!

Hozzászólások

53 hozzászólás
valami nincs rendben.
2010. április 18. vasárnap, 21:37 | Névtelen (útkereső)

Végig olvastam az írásodat, és nekem is az az érzésem, hogy itt valami nincs rendben.
Szerintem nagyon is jók a megérzéseid.
Noa

nincs rendeben vá.
2010. április 18. vasárnap, 22:51 | Nicsu01

A megérzéseimmel soha nem volt baj, ebben nem kételkedem. Nagyon régen megtanultam már, hogy hallgassak rá! Eleinte csak egy érzés nyilalt belém, amit azóta sikerült összpontosítani, ha valami nem stimmel, pontosan érzem mire vonatkozik! Nem tudom miért van, ezt kaptam megtanultam becsülni.
Én miközben elolvastam saját írásom, rádöbbentem, hogy a lelkem sikitozik, mert nem értem mit akarnak tőlem, értetlenül állok és nézek, (én nem játszok mások érzelmeivel, az enyémmel miért teszik?)!
Nem, most mások véleménye érdekelne egy kérdés vonatkozásában, hogy tényleg gyerekes húzás, hogy lenyomozom, és kérdéseket teszek, a válaszaiból pedig következtetést vonok le?
Nem értem, az alapelvem az hogy mindig őszintén, mégha bántó is!
Újabb kérdés vetődik fel!
Miért nem tud őszinte lenni, miért könnyebb hazudni?
Egy kapcsolatban két ember között, miért van szükség hazugságra?
Nem értem, vagy velem van baj, valami baj van az önképemmel?
Á tiszta zűrzavar, amit érzek gondolok! Soha nem gondoltam, hogy az őszinteségből ekkora problémát csinál valaki, és az én fejemhez vagdossa, hogy menjek dokihoz, nem vagyok normális, mert lenyomozom!

Kavics22 képe
"Találkozásunk után egy nappal, a megbeszélt randin
2010. április 19. hétfő, 8:13 | Kavics22   Előzmény

"Találkozásunk után egy nappal, a megbeszélt randin találkoztunk, s ő mivel elég messze lakik, rögtön egy hétre beköltözött az életembe, lakásomba. Külföldön dolgozik, és én hagytam, mert meg akartam ismerni!"

Azt írtad, sokat tanultál az első kapcsolatodból, komolyabb lettél, előrelátóbb, ha nem is ezekkel a szavakkal fogalmaztad meg. A fenti idézett mondataid éppen az ellenkezőjét támasztják alá, a magány és a társ utáni vágy érzése legyőzte az észérveket, úgy ugrottál bele egy kapcsolat legmélyébe, hogy semmit nem tudtál a másikról.
Én úgy látom, mindketten csalódtatok egymásban, csak míg Te őszintén meg mered ezt neki fogalmazni, addig ő hárít, mellébeszél, több vasat tart a tűzben, majd kiválasztja, amelyik a legjobban izzik. A leveledből úgy tűnik, nem Te leszel a nyerő, de a többiek sem, bárki mellett állapodik meg végül.
Megértem, a szerelem elhomályosít most mindent, de ha később visszanézel, majd észreveszed, ez nem az a tiszta szerelem részedről, inkább a megbántottság, a düh, a bánat érzése. Kiszolgáltattad az érzéseid, amit ő semmibe vett. Játszik, amíg Te eszméletlenül szenvedsz. És ezt a szenvedést újra és újra feléleszted azzal, hogy beleolvasol a leveleibe, felelősségre vonod.

Nekem egyértelműen lejön a leveledből és nem csak megérzés szintjén, hogy nem akar veled komoly, felelősségteljes kapcsolatot. Azzal köt magához, hogy közben eldob. Nyilvánvaló, hogy ettől a büszkeséged lázadozik, de még nem eléggé.

Kitartást és erőt kívánok, hogy minél előbb átbillenj azon a ponton, ahol a büszkeséged nyer és rájöjj, nem érdemel meg téged.

Mellesleg szerintem tényleg ne nyomozz utána, ne olvasd a leveleit, próbálj meg ne lesüllyedni az ő szintjére.

Ne tedd!
2010. április 19. hétfő, 9:22 | Ramina   Előzmény

Valóban, ez a férfi csak játszik veled.
Azért, mert szerelmes vagy, attól még ott hagyhatsz egy méltatlan kapcsolatot, egy méltatlan férfit.
Hogy megteszed-e, az az önbecsülésed mértékétől függ...

Nem "gyerekes" dolog mások leveleibe belenézni és kutatni utána, hanem a másik ember személyes szabadságának a megsértése!
Ezt tilos csinálni.
Nincs az az ok, ami erre felhatalmazhatja az embert.

De igen van rá ok! Mint ez is itt! A megérzés igen is működik.
2010. május 28. péntek, 20:31 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

De igen van rá ok! Mint ez is itt! A megérzés igen is működik. Senki ne játszon másnak az életével!!!!!!!!!!!!! Keressen magának egy örömlányt és tiszta lapokkal feltétel nélkül élvezze az életet. Ha arról beszélünk, h kinek mihez nincs joga, akkor ennek a pasinak nincs joga egy lelkileg sérült, szeretetéhes nővel így "kicseszni". Gerinctelen!!!!!!!!!!!! Szégyelje magát, ha ismeri annak fogalmát és ha nem, akkor tanuljon róla.

vandorlelek képe
A bűnös
2010. április 19. hétfő, 9:55 | vandorlelek

Nos nem is tudom, hogy hol és mivel kezdjem írásomat. valami kísérteties borzongás fogott el akkor, mikor olvastam írásodat. Két éve úgy éreztem boldog vagyok és problémás, ám de kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek. Összeköltöztünk, vettünk egy lakást, eljegyzés, ami kell. ekkor jött a nehéz korszak, munkanélküli lettem, kimentem külföldre szerencsétpróbálni. (érdekes módon fel sem merült, hogy közösen menjünk ki)kimentem. Megismertem valakit. Egy olyan valakit, aki megváltoztatta az életemet, aki megmutatta az ajtót, a szeretetet, akivel béke és harmónia volt. Én ekkor ébredtem fel álmomból.
Párom itthon, várt, szeretett, szenvedett, értetlenül állt a közönyöm, és nemtörődömségem előtt. Nem értette mi lehet vele a baj, magát okolta. A lány akivel béke és szerelem volt, hazaindult. én még maradtam 2 hónapot.
úgy volt, hogy visszajön, bejárjuk a világot, és élünk. úgy ahogy csak együtt. végül kihátráltam, s végül ő is.
Koszosnak, mocskosnak rohadtnak alávalónak, galádnak és még ki tudja mi mindennek éreztem magamat viselkedésemért. Hazajöttem. párom megtörten megalázottan várt. A történések nagyrészét elmondtam, a többit elolvasta. elmagyaráztam, próbáltam elmondani, hogy mi történt velem odakinn. milyen csoda. nehéz volt, nagyon nehéz. látni, ahogy szenved. Szerettem, szeretem. de hogy mondjam el, neki, hogy ez nem az a szerelem, szeretet, amire ő vágyik, amit ígértem. Úgy éreztem becsaptam, és tisztességtelen voltam. őszintén beszéltem vele.elmondtam mit érzek, mit gondolok. Aztán rájöttem, hogy ez rettenetes fájdalom számára. Fáj neki az amit érzek, aziránt a másik iránt. Gyűlölt, szeretett, könyörgött, elzavart. végül majd egy év múlva elhagyott...Ennek most van egy éve.

Úgy éreztem le kell ezt mondanom. Nos nem azért, mert próbálom védeni a párodat, vagy mert a lelkiismeretemet nyugatatom. azért mondom el, hogy hátha találsz benne valami használhatót, és sikerül megértened azokat amiket most még nem...

Én is kerestem, bár nem is tudtam róla, és közben eltapostam mindent magamkörül. olyan kérdések voltak bennem, hogy hol húzódik a határ az önmegvalósítás és a másik tolerálása közt?
Mikor adom fel magamat és vetem alá a másiknak?
hogyan fájhat őszinteségem, az amit érzek valakinek?
hogy fájhat a szerelem, és szeretet?
rájöttem, hogy ez így nagyon nincs a helyén. tudtam, hogy a menyasszonyom, nem képes megbocsájtani nekem. nem tudta, tudja feldoglozni. Nekem is nehéz volt feldolgozni. nem azt amit tettem, hanem azt, ahogyan tettem.

vívódtam a hazugség, őszinteség, és lelkiismeret háromszögében.

Őszinte voltam, mert tisztázni akartam a helyzetet. nem magamat mosdattam, hanem érzéseimről beszéltem. lelkemről, arról, ami bennem zajlik.
majd láttam, hogy ezzel nem tud mitkezdeni a párom, láttam ,mennyire mélységesen és kínkeservesen szenved, reszket, jajong, ordít, meghal...

elhalgattam dolgokat, eltereltem a témát, hallgatásba burkolóztam, hátha lecsillapodik és nem foglalkozik vele. dührohamai voltak, idegösszeroppanása, nyugodt volt, békés.

Lelkiismeret. mart belülről a kétely a bűntudat. gyenge voltam, tisztességtelen, hazug.dühített, miért nem lehetek őszinte. korlátozott, visszafogott. engedett, követett, gyűlölt, feladta magát. kértem, hogy ne tegye. úgy szeressen, hogy ne adja fel magát. tartottam a kapcsolatot a másik lánnyal is. leveleztünk. a menyasszony pedig olvasott. leveleket olvasott, és elhagyott.

változtam, rengeteget változtam. Szembesültem hibáimmal, elvárásaimmal. tetteimmel, gondolataimmal. szembesültem magammal.
Másodszor jársz "pórul" . vannak elvárásaid? beléjük látsz dolgokat?az emberbe, vagy az érzésbe vagy szerelmes? szerelmes vagy? Fájni fog az igazság. nagyon fog fájni. Szenvedni fogsz, belebetegedsz, ordítassz, sírsz, végül összeszeded magadat, meg persze a barátok. az amikor ránézel a gyermekedre. és rájössz, hogy mindennek értelme van, midenből születik valami amit csak te értesz meg.
üljetek le, beszéljetek, egy arra alkalmas helyzetben.. én azt tenném, hogy megérném. megkérném, hogy legyen őszinte, neked nincs szükséged fél boldogságra, a boldogság illúziójára. Te egy párt szeretnél. ami vagy Ő vagy nem Ő. Inkább a fájdalmas őszinteség, mint a belenyugvó (el)hallgatás.

tudom, hogy nagy katyvasz amit írok, de próbálj meg kibogozni belőle dolgokat, én nagyon szorítok nektek...próbálj meg tisztán látni, haragtól, dühtől, fájdalomtól, csüggedéstől, rózsaszín felhőktől mentesen...

küldök egy jó nagy ölelést.....töröld le a könnyeket

nem katyvasz
2010. április 19. hétfő, 11:14 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

nekem nagyon tiszta volt.
nyáron egy barátommal történt hasonló külföldön... elég nehéz volt csupán szkájpon keresztül tartani benne a lelket...
NAMASTE!
sikka

Megpróbálom!
2010. április 19. hétfő, 10:58 | Nicsu01

Igen igazatok van, lesülyedtem egy szintre, amit soha nem gondoltam, hogy megteszek. Lelkiismeret furdalásom van, hogy belemásztam a leveleibe ez igaz!
Tegnap már eldöntöttem, hogy ezt soha többet nem teszem meg!
Van még mit tanulnom, de az élet erről szól!
Hibákat követek el, nem szégyellem, hiszen nincs hibátlan ember! Én legalábbis nem vagyok hibátlan!
Érzem, hogy ki kell lépnem ebből a kapcsolatból, de ehhez erőt kell gyűjtenem.
Lehet hülyeség amit leírok, de vele is be kell látatnom, hogy nem viselkedhet így! Ha belátja talán, jó felé alakul az élete. Nem tudom, de azt hiszem segítenem kell neki, amíg saját magával nem jön tisztába soha nem lesz jó élete. Nem akarom már, hogy velem legyen, úgy sem lenne jó vége, de segítségre szorul, lehet, hogy pont ezért találkoztunk?!
Én gazdagabb lettem egy érzéssel, megláttam egy pokol részt, mert szerintem ez a gödör ahova kerültem, most vagyok, ez az. Bár én ástam saját magamnak!
Viszont mamám adott egy érdekes tanácsot, most reggel! Kíváncsi vagyok ti mit gondoltok erről!
" Ha ez történt, élvezd azt ami jó ebben a kapcsolatban! Meglátod majd mi alakul, nem kell mindent azonnal eldobni. Meg kell elégedni azzal amit a sors ad, mindenkinek ki van jelölve az útja, és azt kell végigjárni! Kapálózni, elkapkodni semmit nem kell."
Kérdések sorát vetette fel bennem!
Miért kéne megalkudnom egy helyzettel ami nem jó? Miért maradjak egy emberrel aki mást keres?
Miért baj az ha egyedül maradok esetleg? Miért kellene követnem azt a példát, amit sok nőn látok, hogy együtt van egy férfival aki semmibe veszi, mégis azért mert a férje, élettársa, vele van? Ezeknek a nőknek a szeme nem csillog, csak szomoruságot, fáradtságot, félelmet látok a viselkedésükben. Elfogadnak egy helyzetet és türnek. Miért kellene ezt tennem?
Miért baj, hogy egyedül próbálom elérni azt, amit másoknak társsal sikerül? Én veszítek vele a legtöbbet, hisz sajnos a fiamra van kevesebb időm! Nem tudom, de általában hülyének néznek, én egy társtól nem anyagi biztonságot várok, én érzéseket akarok adni és kapni! Nem elég, hogy vagyok valakivel, akivel jó, megszokás és napirend kialakult, és minden szürke! Miért baj, hogy azt keresem, ami szines, ahol érzések kavarognak, ahol minden változik, ahol mindenért meg kell küzdeni, ahol bizonyítani kell?

vandorlelek képe
pihi
2010. április 19. hétfő, 11:16 | vandorlelek   Előzmény

Feldúlt vagy. Zihálsz. Haragszol a társadalom rád irányított elvárásaira, a saját magad által felöltözött szerepekre. Te mit szeretnél? "én érzéseket akarok adni és kapni! " -persze úgy nagy átlagban ezt szeretnéd- ezt szeretnéd megkapni a mostani párodtól is? ezt várod el tőle?

nem szabad kapkodni. lásd meg hogy milyen is ő valójában ismerd meg, és nézzd meg, hogy az amit ő képes számodra nyújtani, az jó e neked. az való -e neked. Meg tudsz e nyugodni attól "ami Ő" vagy attól ami Ő mellette TE vagy.

Segíteni szeretnél neki... tudod hogy hogyan kell csinálnod? elfogultság nélkül? nem szánalomból, hanem szeretetből? félre tudod tenni a bajaidat? és meglátni Őt???

mert csak így leszel képes arra, hogy segíts neki, már feltéve ha ő engedi....

Ne értsd félre nem letorkollni, kioktatni akarlak, akarunk... érzem milyen nehéz neked... kapcsolj ki! menj el, valahová, olvass
szaladj, táncolj, fess, zenélj, vagy amihez kedved van. csak szánj a problémáidon kívül is magadra időt. ne csak a problémákról vitázz minden percben gondolatban magaddal.
Én tényleg szorítok......

Meg kell fogalmazni egy kritériumot
2014. február 10. hétfő, 4:22 | Panka2011   Előzmény

Én-üzeneteket adj, pl. azt, hogy: "Most annyira haragszom, hogy nem tudom megengedni, hogy nálam lakj. Kérlek, amíg így érzek, ne költözz ide"!
Ilyesmiket.
Nem kell rögtön a végleges döntést meghozni, hogy szakítasz, vagy együtt maradtok.
Csak az érzéseid szerinti cselekvésre van szükség. Érzések közlése, és annak megfelelő távolságtartás.
"Most nem tudok gondolkodni a felindultság miatt, csak azt tudom, hogy nagyon haragszom, stb."

És ennek a vívódásnak az kell legyen a vége: "Én csak úgy tudnék Veled maradni, ha..."
Ezek tippek, 5letek Neked.:)
És annak, aki olvassa... így 4 év után...:)

Vandorlelknek
2010. április 19. hétfő, 11:13 | Nicsu01

Találó megfogalmazás a cím "a bűnös".
Köszönöm, kicsit közelebb hoztad azt amit nem értettem!
Köszönöm az érzést!
Azt hiszem sikerült az írásoddal enyhíteni a dühömet, a fájdalmam!
Talán pont ezt éli át, nem tudom! Nem tudhatom!
Köszönöm neked!

Kavics22 képe
Szia Nicsu ! Szerelmes vagy, így elfogult. Lehet, hogy rosszul
2010. április 19. hétfő, 12:44 | Kavics22   Előzmény

Szia Nicsu !

Szerelmes vagy, így elfogult. Lehet, hogy rosszul ítélem meg, de számomra, mint kívülállónak teljesen nyilvánvaló, hogy ez a férfi nem Téged akar ! Lehet, hogy az elején akart, de a kettesben eltöltött idő alatt meggondolta magát. Addig tart meg Téged, amíg be nem jön neki egy számára megfelelőbb kapcsolat, minden jel erre mutat, hiszen folyamatosan ismerkedik.

Már elnézést, de abszolút nem értek egyet a nagymamáddal. Már miért kellene elfogadnod egy ilyen megalázó kapcsolatot ? Mi lenne ebben Neked a jó ? Nem bírsz azonnal szakítani, kell egy kis levezetés, de ő mit nyújt Neked ? Összetörte a szíved, a lelked, közösen szétromboltátok az egymás közötti bizalmat. Tapasztalatom szerint ezt a legnehezebb helyreállítani a párok között.

Az ő életéért nem Te vagy a felelős ! Nehogy már ezek után azzal foglalkozz, hogy sikeres és boldog legyen az élete ! Ez az ő feladata, csakis ő teheti meg, már ha egyszer eljut erre a szintre.
Neked saját magaddal és a gyermekeddel kell most foglalkoznod, éppen eléggé lehúzott ez a kapcsolat, gondolj magatokra és csakis magatokra.

"Neked saját magaddal és a gyermekeddel kell most foglalkoznod,
2010. április 19. hétfő, 13:40 | Szabó_Péter   Előzmény

"Neked saját magaddal és a gyermekeddel kell most foglalkoznod, éppen eléggé lehúzott ez a kapcsolat, gondolj magatokra és csakis magatokra." -------->csak hogy beleszóljak én is, mint eddig mindig... azzal egészíteném ki Ibolya hozzászólását, hogy ez nem önzőség, ha magadra, magatokra gondolsz...

Kurt Tepperwein írja a Tudattréningben, hogy az életedben Te vagy az állandó szereplő, mindenki más vendég...

:)

vandorlelek képe
kötekszem :-D
2010. április 19. hétfő, 13:54 | vandorlelek   Előzmény

Én pedig, hogy jól összezavarjalak, ne hallgass egyikünkre sem, hanem csakis kizárólag magadra. Ha ott belül mélyen nyomaszt a "kényszer, hogy segíts neki" akkor segíts. De csak akkor Csakis kizárólag akkor, ha a segítségadást nem kell erőltetned, nem kell "ráerőszakolni magadat a párodra"

és természetesen a gyermeked békéje és a tiéd a legfontosabb. de nem gondolom, hogy bármit is tennél, ami nem a gyereket érdekeit szolgálná....

gondold át az eddigieket, amik történtek veled, veletek, mérlegelj, higgadj le és e szerint határozz, tuti hogy jól döntesz......

Szerintem meg csak azt nyomasztja mélyen a kényszer, hogy másoko
2010. április 19. hétfő, 14:20 | csaesz   Előzmény

Szerintem meg az esetek nagy százalékában csak azt nyomasztja mélyen a kényszer, hogy másokon segítsen, aki önmagával nem mer szembenézni. Könnyebb azt nézni, hogy máson hogyan lehetne segíteni, mint hogy őszintén feltárjuk a saját problémáinkat, és önmagunkon segítsünk.

Végig gondolom
2010. április 19. hétfő, 15:16 | Nicsu01

Ez jó! Nem kényszerből segítek, azért mert szeretem annyira, hogy próbáljak segíteni, persze ha hagyja!
Most higgadok, kikapcsolódom!
Persze, hogy a fiam érdeke az első! Soha nem tennék olyat, amivel neki ártanék!
Egy jót nevettem viszont csaesz megjegyzésén!
Miből gondolod, hogy kényszerből segítenék? Más megsegítése, azt jelenti, hogy nem vagyok tisztában önmagammal?
Hát nem azért segítünk a másikon, mert szeretjük? Csak azon tudok segíteni aki hagyja, és akit szeretek annyira, hogy segítsek rajta!

tényleg így gondolom,
2010. április 19. hétfő, 15:50 | csaesz   Előzmény

és önmagamon figyeltem meg az egóm eme kis játékát... Nincs ezzel baj, csak jó, ha tudatosítva van szerintem.

Pl. te konkrétan miben (milyen témában) szeretnél neki segíteni?

Tudok egyáltalán?
2010. április 19. hétfő, 16:50 | Nicsu01   Előzmény

Összetett, ha hagyja, hogy segítsek egyáltalán, valószínűbb, hogy köszi nem kér belőle! Nem is biztos, hogy most azonnal tudnék segíteni, még fáj! De megpróbálnám!
Lássa be, hogy nem vezet jóra, ha hitegeti önmagát és másokat. Úgy érzem elsősorban önmagát vakítja meg, elképzel valamit, és mivel nagyon akarja eléri, és elhiteti a környezetével amit ő szeretne. Utána pedig keservesen csalódik. Elkezd valami mást keresni, és közben lezuzza a másikat, kikiabálja hibásnak, holott ebben az esetben mind a ketten hibásak vagyunk! Én a levelezésében való turkálással eszméletlen dolgot csináltam, itt hibáztam, de nem bánom!
Az előző kapcsolatairól sem tudott mást mondani, csak mindig a másik fél hibáit! Azt hiszem, fél beismerni, hogy ő is embreből van és hibázik! Önmaga előtt nem valja be miben is vétett!
Abszolult nem dolgozta fel, a csalódásait! Nem hagyott magának időt arra, hogy végig gondolja, hanem azonnal fejest ugrik egy újabb kapcsolatba!
Tudod elvált mert megcsalta a felesége, miközben kint dolgozott (ki tudja ez miért történt, nekem lényegtelen, számára fontos lenne belátni, mert egy nő ha félrelép komoly oka van)! Pár hónap múlva újabb kapcsolatban volt, ami két évig tartott, ennek vége lett, 3 hét múlva jöttem én! A két éves kapcsolatáról annyit mond anyagilag használták ki! Ilyen van elképzelhető, de nem tudom így van-e, a másik félt is meg kellene hallgatni!
Megpróbálnám valahogy rábeszélni, gondolja végig mit is csinált, a másik hogy reagált, ő vajon miben hibázott!
Meglátjuk, hogyan és mi lesz, először látni akarom, hogy a tegnapi vitánknak, mi az eredménye. Meglátom milyen lépéseket tesz, ha tesz egyáltalán!

Hiányzik a jó öreg Karmatörlő....
2010. április 20. kedd, 9:13 | csaesz   Előzmény

...konkrét esettanulmányokban mindig ő szokta megmondani a tutit. Mivel Kavics írása egy másik blogban lelkiismeret furdalást okozott, így most próbálok megfelelni, és helyettesíteni Kt-t, ha már belementem ebbe az utcába...

Azt tapasztaltam, hogy amiben segíteni szeretnénk a másiknak, sok esetben pont abban kellene magunkon segítenünk. Leveleidből ollózok:

"Lássa be, hogy nem vezet jóra, ha hitegeti önmagát Utána pedig keservesen csalódik"

Ha jól tudom, most Te is épp csalódtál. A szerelem, mint rózsaszínű köd (ahogy írtad) pont úgy működik, hogy elkezdjük valamiben hitegetni önmagunkat, kivetíteni a másikra egy vágyott képet, majd amikor a másik nem felel meg ennek a képnek, akkor keservesen csalódunk. Nem a másik a rossz, hanem a saját elvárásaink voltak rosszak felé.

"De nem hibáztathatunk mindig csak egy valakit, hisz lehet pont mi váltjuk ki az okot, ahhoz, hogy ő hibázzon!"

Ez így van. Megkerested már, hogy a levelei elolvasásán kívül miben voltál még hibás? Hisz Te írod:"egy nő ha félrelép komoly oka van" Akkor gondolom, ha egy férfi akar félrelépni, annak is komoly oka van...
"Megpróbálnám valahogy rábeszélni, gondolja végig ő vajon miben hibázott!" - ehelyett én megkeresném önmagamban ugyanezt. Sőt: még azt is megnézném, hogy vajon miért pont ezt a pacákot vonzottam be magamnak, miért pont őbelé lettem szerelmes? Hisz mindig olyan emberekkel van dolgunk az életünkben, akik még el nem fogadott tulajdonságaink visszatükrözésével próbálnak minket arra ösztönözni, hogy megkeressük magunkban ezeket. Ami benne zavar, az ott van benned is, csak még nem akarod észrevenni. Azt írod, hogy fejest ugrik mindig a köv.  kapcsolatba. De önmagadról is azt írtad: "hát fejest ugrottam egy kapcsolatba" én megnézném, hogy mi motivált erre belül, milyen hiány (a szexen kívül)

A segíteni akarás a Te részedről menekülés a fájdalom és az önmagadba nézés, a tanulságok levonása elől.

persze, olyan is van, hogy valaki szeretetből akar segíteni valakin- de ezt hinni ebben az esetben: önámítás.

csaesznek
2010. április 23. péntek, 0:53 | Nicsu01   Előzmény

Borzalmasan elgondolkoztattál!
Igen valószinű, hogy hitegettem magam, de ebben nem vagyok biztos! Nem tudom! Lehet hogy az elvárásaim voltak rosszak?! Fogalmam nincs, mert úgy érzem ő rakta le a magokat amiben elkezdtem hinni, nem én erőltettem ennyire!
A levelei elolvasásán kívül miben vagyok még hibás, hagytam, hogy az életembe költözzön úgy hogy nem is ismertem igazán, most sem ismerem! Kihagytuk a legelejét a kapcsolatnak, mert hagytam, nem voltam elég erős, talán még ez. Ő miért akar félrelépni, miért keres? Mert csalodott bennem, miért mert nem ismer!
"el nem fogadott tulajdonságaink visszatükrözésével próbálnak minket arra ösztönözni, hogy megkeressük magunkban ezeket. Ami benne zavar, az ott van benned is, csak még nem akarod észrevenni."
Lehet, hogy igazad van, és hogyan vegyem észre, hogyan vonjam le a tanulságot?
Arra nem vagyok képes mostanában, hogy lelüljek és tisztán gondolkozzam!
Ahhoz, hogy megnyugodjak, és aludjak, teljesen le kell fárasztanom a testem!
Érdekelne, hogy a saját hibáim, hogyan lássam be, mert most semmi sem világos, csak kuszaság és zűrzavar van!

A test lefárasztása
2010. április 23. péntek, 9:33 | Senki (útkereső)   Előzmény

Nagyon jó módszer ez! Csináld csak. Ha azt szeretnéd, hogy a fejlődésedhez is hozzásegítsen, akkor vonj párhuzamot a kettő között. Találd meg a mozgásban azt, amit felkavart fejjel és szivvel nem tudsz. Vedd a kedvenc melegítőd, sportcsukád és állj neki a megszokott sportodnak. Amikor bemelegedtél, kérdezd meg magadtól, hogy miért csinálod valójában. Mit akarsz vele elérni. Meg fogod látni, hogy ugyan oda akarsz kilyukadni, mint amire ez a virágról virágra szálló pasi.

Sok sikert!

Inyó képe
Együttérzek veled! Nem azért szeretnél neki segíteni, mert addig
2010. április 20. kedd, 12:02 | Inyó   Előzmény

Együttérzek veled!
Nem azért szeretnél neki segíteni, mert addig is vele lehetsz, foglalkozhatsz vele, jelen lehetsz valamennyire az életében? Nem elengedni kellene?

Fájdalom
2010. április 20. kedd, 2:41 | Nicsu01

Sziasztok!

Elolvastam amiket irtatok, mindben volt valami ami megfogott! Köszönöm!
Próbálok kikapcsolni, megnyugodni!
Ha minden csendes, nem megnyugvást érzek, hanem fájdalmat!
Ez most mindent kitörölt.
Mintha szétszagatták volna a régi megszokott dolgokat. Azt hiszem a régi helyébe mást, újat kell épitenem, de még nem megy!

vandorlelek képe
Most annak van itt az ideje, hogy szenvedj, hogy belehalj, hogy
2010. április 20. kedd, 8:23 | vandorlelek   Előzmény

Most annak van itt az ideje, hogy szenvedj, hogy belehalj, hogy ordíts sikíts, éld meg a fájdalmat, aztán pedig továbblépsz. Fordulj be. foglalkozz magaddal... könnyebb lesz. összeomlott benned minden, csalódtál mindenben. de ha itt az idő elkezdet ásni az alapot(már talán el is kezdted)....kitartás

szeretetből sem kell segiteni
2010. április 20. kedd, 9:04 | Ramina   Előzmény

Kaviccsal értek tökéletesen egyet: nem vagyunk felelősek más felnőtt emberek életútjáért, boldogulásáért, jövőbeli döntéseiért,"meg hogy lássa be a hibáit és tanuljon belőle", lelki fejlődéséért stb, stb.
Ha szeretem, akkor sem.
Nem feladatunk ezt megtenni,nem kell őt megmenteni , majd megtanitja őt az élet.
Ha cudar tapasztalatokon át, akkor úgy. Biztos, hogy nem a mi szép szavainktól, magyarázatainktól fogja elkerülni a hibáit, a rá váró gubancokat, jövendő szenvedéseket. Azt neki magának kell megtapasztalnia és amit majd főz, meg is kell szépen ennie.

Senkit nem lehet megmenteni önmagától!

Segiteni akkor érdemes megkisérelni, ha az illető azt KÉRI.
Ez egyetemes elv a segitésben, legyen szó bármilyen segitésről.

Arról nem is beszélve, hogy a "segitésed" ürügyén még mindig nem válsz le róla, még mindig találkoztok, beszéltek és még mindig folytatódik ez az áldatlan állapot.

Én sem értek egyet a mamáddal, de Vándorlélekkel sem.......ennyi előzmény után már nincs mit várni, nézni, utána érezgetni,mi merre fordul, türelmesen újabb esélyt adni. Nem.
Jobb levonni a tanulságokat és továbblépni.....egy boldogabb kapcsolat felé.

vandorlelek képe
error
2010. április 20. kedd, 9:50 | vandorlelek   Előzmény

semmit sem kell és semmit sem muszáj, én sem erről beszéltem, nem tanácsoltam szerintem, csak azt hogy üljenek le és beszéljék meg ha van rá mód. De nem szabad erőltetni, mint ahogyan ezt írtam is. én csak azt látom, hogy itt lassan születik egy ítélet valami, valaki felett, amiről-akiről nem biztos hogy mindent tudunk.
Megfogalmaztam a véleményemet és érzéseimet, aki egyetért, egyetért, aki nem nem. Ez így van rendjén, minősítéstől és ítélkezéstől mentesen.....

egyébként a buta ember a saját hibáiból, vagy abból sem tanul, míg az okos a másokéból,
s ha a másik elvet követjük, akkor hova ez a sok tanító és megvilágosult szent ember, ha nem az a dolga, hogy segítsen?

nagyjából egyről beszélünk mi, csak talán elbeszélünk egymás mellett....

itélkezésről szó sincs...
2010. április 20. kedd, 10:15 | Ramina   Előzmény

Nekem nagyon nem működött, ez az okos ember a mások hibáiból tanul.
Soha nem tudtam mások hibáiból tanulni, csak a saját megszenvedett tapasztalataimból (rosszakból, jókból).Azt veszem észre, hogy másoknak is igy megy ez.

A sok tanitó és szent ember segitsége sok szintű lehet.

De mi az igazi segitség?
Az is sok szintű.
Van fizikai, tevőleges, van beszélgetős, ötletelős, van tanácsokat osztogatós, van lelki, lelki együttérzős, lelki bátoritós stb, aztán jönnek a magasabb szintek: segiteni az életemmel - ahogy azt élem, segiteni a nyitott szeretet áramlásommal (adok-kapok),és végül a segitő, aki már "nem akar segiteni", pl. Ramana, a puszta létezésével, a jelenlétével. Tudatossága magasrezgésű frekvenciáival. Ott már semmi - a szavak sem - kellenek.

Kedves Vándorlélek, az emlitett pár már annyit beszélt egymással.Nem mennek többre a több beszéddel, szerintem.
Itélkezni meg ki akar itt, ebben a történetben? Én nem érzem, hogy erről lenne szó....sem a pár részéről, sem a mi részünkről....

Az , hogy ki tud mások hibájából tanulni , ez is a
2010. április 20. kedd, 15:14 | Névtelen úá (útkereső)   Előzmény

Az , hogy ki tud mások hibájából tanulni , ez is a bizalom
témakörébe sorolható .
+ a biblia az értelem és bölcsesség témaköréhez is teszi .

Azért kaptuk az értelmünket , hogy bizonyos dolgakot akkor
is megéthetünk - és ezen megértés alapján el is fogadhatunk - ,
ha mi azt még nem éltük át fizikálisan , nincs személyes tapasztalatunk
róla .

Ezen témakör a nevelés és a családban megtapasztalható
szeretet témaköréhez vezet , de mivel a családok ma igen sérült
és megtépett állapotban vannak , ezért innen nehéz hiteles
példákat megmutatni , de azért nem lehetetlen ...

úá

Miben áltatod magad?
2010. április 20. kedd, 12:59 | Senki (útkereső)

Irásodat és a válaszatidat olvasva nem vagy nagyon rossz helyzetben, mert legalább magadban keresed a megoldást és ez így van jól.
Nézd meg, mit művel ez a pasi. Átver, hazudik, másra keni a cuccot. Fordítsd meg a kérdést. Te miben áltatod magad, miben nem vagy magaddal őszinte, stb, stb? Ezért a pótcselekvés a másnak való segítség is. Miért akarsz te rajta segteni? Mi motivál saját magadban? Téged azért "piszkál" ez a pasas, mert rá akar mutatni, hogy ezekkel minőségekkel kellene szembenézned, ezekkel kellene magadban egyenesbe jönnöd.
A másik vonal, amin elindulnék, a kedves papa. Milyen a viszonyod vele ma, milyen volt korábban és miért áll közétek ez a hamisság? Volt valami az ő családjában, amit titkolnak, kirekesztenek, letagadnak? Kérdezd meg tőle.
A megérzéseidet pedig köszönd meg, azok sosem vernek át, csak a fejed.
És, hogy mit tennék, hát addig maradnék ezzel a nőcsábásszal, amig ki nem deríteném, hogy mit kell nekem ebből tanulnom, mivel gazdagít ez a szituáció. Hisz, ha erre nem jössz rá, akkor jön a következő ilyen, ez meg már be van járatva. Kérdezd meg magadtól, hogy ez az állapot amiben vagy miben segít téged. Válaszul valamilyen pozitiv célt fogsz kapni. Utána pedig vizsgáld meg, hogy van e másik út amin ugyan oda elérsz. Akkor kövesd azt a pasi meg továbbszál a következő bibére.

Jó barangolást!

Kedves Senki! Mióta és miért érzed magad Senkinek? :))
2010. április 20. kedd, 14:20 | csaesz   Előzmény

Kedves Senki! Mióta és miért érzed magad Senkinek? :))