Sziasztok!

Ma mentem az utcán és mindenen vigyorognom kellett. Elhaladtam egy virág mellett, melynek kelyhéből egy tetőtől talpig virágporos dongó kecmergett elő. Az út túloldalán egy fiú, pitbullos pólóban sétáltatott egy apró westie-t. Minden olyan mókássá vált.
Körülnéztem az úttesten, léptem egyet és hirtelen az villant be:
MOSOLYRA VAGYUNK TEREMTVE.

Szóval, emberek, mosolyogjatok! :D
Egy kicsit most ne tépelődjünk, ne gondolkozzunk, csak mutassuk meg milyen vidám valójában az élet!

Mosolyogjatok!
Szeretlek Benneteket! :)

Sokszor olvasok mindenféle meditációkról, de sehol nincs leírva, vagy legalább is nem találtam, hogy milyenféle technikák útján jut valaki meditatív állapotban a céljához.

Többször olvastam már, hogy le kell menni a belső bölcsességhez, vagy a belső mesterhez, és majd az elvezetgeti az embert.

Erről is szeretnék némi információt kapni, hogy mi, vagy ki ez a belső bölcsesség, és miként lehet kapcsolatba kerülni, illetve hogy ezáltal miként lehet mások ilyen belső dolgaival kapcsolatba kerülni?

Lassan végére érünk az ezévi karácsonyi őrületnek, mindenki megvette az ajándékokat és kezdünk ráhangolódni az ünnep valóban jó részére.
Van, akinek öröm az ajándékozás, másoknak hatalmas feszültség, hogy mit vegyen, jót vegyen, jusson mindenkinek...
Szerencsére egyre többen mondanak le a vásárlási láz adta idegeskedésről és beszélik meg szeretteikkel, hogy nem kell a rengeteg boltban vásárolt cucc, inkább magunkat, szeretetteli jelenlétünket adjuk egymásnak!

De a szeretet ünnepe nem csak a vásárlás miatt okozhat stresszt, vannak, akik magától az ünnepi együttléttől is irtóznak, mert ilyenkor kell találkozni azokkal a rokonokkal, akiket egész évben kerülnek vagy akikhez fájó (gyerekkori) emlékek kapcsolódnak. 
Valahogy kezelni kell az ilyen helyzetet is!

Az még sincs jól, hogy évről-évre stresszt okoz a legszebb ünnep!

A legjobb az lett volna, ha már hónapokkal ezelőtt elkezded feldolgozni az emlékeket, fájdalmakat, félelmeket. Ha ezt nem tetted meg, vagy nem elég hatékony technikát választottál, akkor most bizony már tele vagy stresszel!
Mit lehet még ilyenkor tenni?

Ma történt valami, mindegy mi, nem szeretném leírni. De a lényege: akkor, amikor én is valami hülyeséget csinálok, esetleg egy félreértés miatt durván és igazságtalanul reagálok le valamit, amiben szintén érzek durvaságot, csak lehet félreértem, az tud fájni a legjobban. És az, hogy nem tudom már helyrehozni, bocsánatot kérni. De eszembe jutottak régen engem ért sérelmek, amiket megbocsátottam. Ha magunknak meg tudunk, mert megértjük magunkat, akkor másnak is. Ez oké. Magamat értem, meg is bocsátottam magamnak.

Sziasztok!

Ha egy kezdődő párkapcsolatban látom a másikban a magam hibáit és most ez tényleg nyilvánvalóan látom, akkor annak a kapcsolatnak lehet folytatása?
Vagy csak azért jött be az életembe, hogy végre lássam ezeket a hibákat és , hogy ezek a hibák milyen következménnyel járnak vagy lehet még folytatni, bár a pasinak más hibái is vannak, ami zavar vagy az magamban zavar?
A tükör most már az elején előttem áll és nem utólag jövök rá, hogy abból nekem kellett tanulnom és hogy azért tartott addig ameddig tartott.
Mi a véleményetek?

Az elmúlt hetekben két olyan új kapcsolattal is bővült az életem, amelyek lelkileg jóval mélyebbek, mint amelyekkel eddig találkoztam. Mindkét új ismerősöm felé mély, belső lelki kapcsolódást érzek, szavak nélkül is értem és érzem Őket. Nagyon mély tiszteletet, megbecsülést és hálát érzek feléjük.
Elsőre arra gondoltam, hogy talán egy előző életemből bukkantak fel régi ismerősök, de most már egyre bizonyosabb vagyok afelől, hogy nem is lényeges, hogy éltünk-e egy életben valaha, sokkal lényegesebb, hogy a lelkeink állnak kapcsolatban egymással.