El szeretnék utazni januárban. méghozzá nem is munkavállalás szempontjából tervezem a külföldi utamat hanem világlátás miatt. Leginkább ilyen vándorlás lenne, minden anyagi háttér nélkül és lesz ami lesz ugyanis évekre tervezem ezt a kiruccanást
Lehet, hogy ezt azért szeretném megcsinálni, hogy teszteljem a univerzum csodatevő képességét, meg önmagamat is, mert biztos vagyok benne, hogy az univerzum is tesztelni fog engem, hogy milyen szinten tudom elfogadni a valóságot.
Talán mind ebből kifolyólag (ugyanis már csak 3 hónap van) annyira sokat gondolkodok a gyerekkoromon.
Leginkább az ovis évek jutnak eszembe és ott is a csínytevések, amikor szabályokat szegtem, minden korlát nélkül. És emlékszem az érzésre feltudom idézni magamban, milyen érzés volt amikor volt a déli szunya és szándékosan nem aludtam el mert élveztem, hogy csalhatok. Arra is emlékszem, hogy már akkor a meditációról beszéltem a dadusokkal és a pajtikkal. Persze ez magával vonta azt is, hogy nem nagyon értettek meg (legalábbis a velem egy korúak). És itt van az a pont amikor valahogy bezárkóztam, legpontosabban nem úgy tudom felvenni az emberekkel a kontaktott ahogy kellene, nem vagyok közvetlen.
A félelmem ebben nyilvánul meg leginkább. A kapcsolatteremtés. És így, hogy csak magamra leszek utalva igen nagy szükségem lenne, erre az alapvető képességre. Vagy a remény hall meg utoljára és bizakodjak, hogy olyan emberek kerülnek a társaságomba akik hasonló gondolkodásúak és minden akadályt leküzdünk majd :)
Annyira megtudom figyelni, hogy mikor beszélek félelemből! Mindig ilyenkor jönnek a pozitív megerősítések, meg az össze-vissza magyarázás. Amikor tiszta a tudatom akkor annyira határozottan nyilvánítom ki a dolgokat.
Ami a célom: nagyon régi vágyam, hogy annyi tapasztalatot tudjak szerezni a világból, ami elég ahhoz, hogy a tényleges el ill. befogadás állapotába kerüljek. Mivel nem hiszem, hogy csak simán meditációval el lehet érni ezt az állapotot (vagyis csak bizonyos szintig enged).
Meg annyira egyetértek Oshoval amikor Zorba a Buddháról beszél. Kell ez is, az is, a fejlődés érdekében.
Kell a tapasztalat és kell az elmélyült meditáció ahhoz, hogy túl lépj saját magad által generált, önkorlátozó marhaságaidon. Ez a cél, hogy túl lépjek az egómon. Hogy min kell keresztül menjek az már mindegy is.
Hm... már nem tudom, hogy mit akartam kihozni ebből.
Érdekes.
Akkor is fontos volt ezeket a gondolatokat leírnom.
Mindig az indián szöveg jut az eszembe:
"Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy örültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy...." lelkesítő nemde?????
Igen azért hoztam fel a gyerekkoromat, hogy akkor ment az őrültség nem érdekelt semmi és senki.
Vajon azért foglalkoztat ez a kérdés mostanság, mert tudatosan be kell tudnom lépni abba az állapotba?
Fel kell készülnöm, hogy tudjak "őrült" lenni?
Miért fontos vajon most nekem a gyerekkor?
Azt is érzem, sőt tudom, hogy van ott még valami amit meg kell oldanom ha más nem a beszéd.
Köszönöm ,hogy valaki végig olvasta. Már most sokat segítettél :)

Ezt a tarot kártyát kaptam miután leírtam ezeket a dolgokat:
OSHO ZEN TAROT: Kis Arkanum

Víz Királya: Gyógyítás

Te egy sebet hordozol magadban. Az egóval egész lényed egy nagy sebbé válik...

Itt az idő, hogy a múltban mélyre temetett sebeid most felszínre kerüljenek, hogy meggyógyulhassanak. Az alak ezen a kártyán meztelen, sebezhető; nyitott a lét szerető érintésére. Az aura teste körül telve van fénnyel, és az ellazulás, a törődés és a szeretet minősége, mely körüllengi őt, szétoszlatják szenvedését és belső küzdelmét. Fizikai testén és leheletfinom energiatestei körül a fény lótuszvirágai jelennek meg. Ezek az energiatestek a gyógyítók szerint mindannyiunk körül ott vannak. A képen minden ilyen leheletfinom rétegen egy gyógyító kristály, vagy minta látható.
Amikor a Víz Királyának gyógyító hatása alatt állunk, többé nem akarunk elrejtőzni sem magunk, sem mások elől. A nyitottságnak és elfogadásnak ebben az állapotában meggyógyulhatunk, és másokat is hozzásegíthetünk az egészséges és teljes léthez.

"Te egy sebet hordozol magadban. Az egóval egész lényed egy nagy sebbé válik. És te mindenhová magaddal cipeled ezt a sebet. Senki nem akar téged megbántani; ne gondold, hogy az emberek csak arra várnak, hogy megbánthassanak. Hiszen mindenki a saját sebével van elfoglalva; afölött őrködik. Kinek lenne erre energiája? Mégis megtörténik, mert szinte alig várod, hogy megsértsen valaki; készen állsz, kivont karddal várod a sérelmezőt. A tao emberét nem érintheted. Miért? Mert nincs kit megérinteni. Ezért seb sincs. Ő már gyógyult, egészséges és egész. Csodálatos a szó: "egész". Az "egészséges" szó törve az "egész". Ő pedig egész és egészséges - szent.
Légy tudatában a sebednek. Ne segítsd a növekedését; hagyd, hogy begyógyuljon. Begyógyulni azonban csak akkor lesz képes, ha a gyökerekig hatolsz. Minél kevésbé élsz a fejedben, annál inkább gyógyul a seb. Ha nincs fej, seb sincs. Élj fej nélkül. Élj teljes lényként, és fogadj el mindent. Próbáld ki csak huszonnégy órára, hogy bármi történjen is, te mindent elfogadsz. Ha valaki megsért, fogadd el, ne reagálj, és figyeld meg, mi történik. Hirtelen elindul benned egy olyan energia, amit eddig soha nem éreztél."