1 - 2 éve trötént velem, de azóta is ha eszembe jut, furcsa érzés fog el. Szeretem érteni mi miért történik körülöttem, mert hiszem mindennek oka van. De erre az eseményre nincs válaszom. Talán Ti tudjátok.

Kedves Barátaim!

Kis időre eltűntem ugyan, mert úgy éreztem "függő" lettem, de most kérésem lenne hozzátok. Nem tudom, helye van-e itt gyakorlati tanácskérésnek munkával kapcsolatban, de szeretnék tőletek néhány jó ötletet begyűjteni.

Nagyon tetszett, itt a helye! :)

Tehetségesnek születtem. Már gyerekkoromban szembe kellett néznem azzal, hogy ez felelősséggel jár. A Sors úgy akarta, hogy az ezzel járó népszerűségbe csak jóval később, felnőttként kóstoltam bele.
Meddig kell, lehet elmenni? Muszáj a végsőkig? Mennyit kell beleadni? Mindent?
És aki menekül? Aki a felelősségre ráismervén nem akarja beteljesíteni, amire predesztiálva van? Biztosan kemény pofonokat kap.
És aki beteljesíti, de közben "elszáll az agya"? Úgy érzi, őt kell szolgálja a nép?

Legelőször arra gondoltam, hogy folytatom bejegyzésemmel a Társas magány topicot, de rájöttem, hogy ez más. Emberileg nem érzem magam magányosnak. Vannak barátnőim, családtagjaim, akikkel tényleg bármiről tudok beszélgetni, én elfogadom, szeretem őket úgy ahogy vannak, és ők is elfogadják a spirituális "másságomat". Élénken érdeklődnek életem eme részéről is, tényleg mindent el tudok nekik mesélni.