Tehetség, adottság - felelősség, szolgálat | Önmegvalósítás.hu

Tehetség, adottság - felelősség, szolgálat

tánc.jpg

Tehetségesnek születtem. Már gyerekkoromban szembe kellett néznem azzal, hogy ez felelősséggel jár. A Sors úgy akarta, hogy az ezzel járó népszerűségbe csak jóval később, felnőttként kóstoltam bele.
Meddig kell, lehet elmenni? Muszáj a végsőkig? Mennyit kell beleadni? Mindent?
És aki menekül? Aki a felelősségre ráismervén nem akarja beteljesíteni, amire predesztiálva van? Biztosan kemény pofonokat kap.
És aki beteljesíti, de közben "elszáll az agya"? Úgy érzi, őt kell szolgálja a nép?
Felnőttkoromban bejött a képbe a megélhetés problémája. Civil munkáimból sorra kiebrudalt a Jóisten. Hol megszűnt, hol én lettem betege az adott munkahelynek... Így élni folyamatos harc. Főleg önmagammal!!! Nagy tanítás, valóban.
Igazából nem is biztos, hogy vitaindítónak szántam. Csak elmondani, megírni. Ez csak töredék. Végig fogja kísérni az életem. Ez édes-keserű szenvedély!

Beküldte: | 2009. febr. 05. csütörtök - 13:56

Hozzászólások

8 hozzászólás
Hűha !
2009. február 11. szerda, 0:14 | Fürzi

Egy szó mint száz, hűha de elgondolkoztató egy kis gondolatsort kreáltál ide!!! Mindjárt éjfél, de ez most elvette a kedvem az alvástól.

Döbbenetesen megegyeznek a Te kérdéseid és gondolataid az enyéimmel. Nos, most így 38 évesen lassan egy éve nem alszom, minden egyes éjszaka szinte kórosan csak ezeken morfondírozom. Tudom, hogy fentről küldték le mint megoldandó gondolatokat, azt is tudom, hogy ez az a terület az életemben, amivel meg kéne végre bírkóznom, DE NEM MEGY. Iszonyú furcsa kettősség: Van egy "jófazon'" férjem és egy 6 éves, tehetséges csodaszép kislányom..meg egy kilenc hónapos halvány kékszemű tejföl fejű anygyalka. Tehát boldog is lehetnék....ehelyett sok száz éjszakán azzal vívódom, vajon miért nem teljesítettem be azt a kivételes adottságot, amivel megáldott a természet. Fiatalként, főként kamaszként csak hánykolódtam, szüleim nem voltak sem partnerek, sem biztos pont az én lelki fejlődésemben, így ahelyett hogy céltudatos és határozott lépéseket tettem volna a kibontakoztatás felé mindíg csak megtorpantam és a mottóm a nekem úgy sem sikerülhet lett. - és a te szavaidat szó szerint idézve, a szitu dettó ugyanaz :
" Felnőttkoromban bejött a képbe a megélhetés problémája. Civil munkáimból sorra kiebrudalt a Jóisten. Hol megszűnt, hol én lettem betege az adott munkahelynek... Így élni folyamatos harc. Főleg önmagammal!!! Nagy tanítás, valóban."

Nagyon mély depresszióval küzdtem évekig, hiába volt minden gyógyszeres kezelés. A mai napig üvölt bennem a fájdalom, hogy miért nem küzdöttem sokkal többet,....pedig 5 évet az életemben csak arra szántam, hogy a munka mellett maximális gőzzel és lelkesedéssel az akkor még Iparművészeti Főiskolára bejussak. Aztán nem jutottam be, az 1000 jelentkezőből 30-at vettek fel. Mind sógor és koma volt, ismertem őket. Aztán 5 év küzdelem után egy szörnyű kudarcélménnyel "gazdagodva' feladtam. És jöttek azok a bizonyos munkahelyi szituációk, melyeket említettél. Aztán jött a depresszió és a súlyos önbizalomhiány..

Ha megkérdezné a Jóisten - lányom, mit változtatnál, de csak egyetlenegy dolgot mondhatsz - én azt válaszolnám: Édes Jó Istenem, adj nekem elég kitartást és szerencsét hogy azt a csodálatos művészeti tehetséget legyen módom életemben kibontakoztatni és felszabadultan, alkotóként használni, hogy a szenvedélyem és munkám ugyanaz lehessen!

Egy reményfoszlány talán az, hogy a most 6 éves lányom csodálatos rajzkészséggel van megáldva, valamint a sport területén is nagyon ügyes, így bízom benne, hogy az én szeretetem és biztatásom, küzdelmem érte pozitív és fejlesztő hatású lesz, hátha ő nem éli majd át azt a mély szorongásos és fájdalmas állapotot, amit a hely meg nem találás képes okozni.

gyöngyház képe
Ne add fel!!!!
2009. február 11. szerda, 1:24 | gyöngyház   Előzmény

Soha ne add fel!! Gondolatban legalább. Itt vagy még és ez a lényeg.
Anyám 60 éves. 2 éve volt az első kiállítása a kisvárosban, ahol lakunk. Van ott egy művészet-szerető csoport. Talán keress valami hasonlót
Anyu nagyon egyedi látásmóddal rendelkezik, egyáltalán nem könnyen befogadható, pláne kommersz! Olyan, mint én a zenében. :-)
Depresszió, mélységek neki is ismerősek. A szülei... hát, arról inkább nem szólnék...
2 éve kiadták első meseregényét is. Amit eddig (8 évig!) azért nem, mert ősi tudásra alapuló utalásokat tartalmaz (főszereplő neve: Vajk. Fehér Táltos, Sámán, Meroving Mágika a boszi, stb...) Magyar kiadó nem vállalta fel... Egy osztrák, családi vállalkozásban működő kiadó adta ki itt és a világon még pár helyen.
Ő is rajzolta.

Ezzel NEM azt mondom, hogy várj még 22 évet. :-))) Anyu nehezen oldódott, nehezen hitte el, hogy mégis sikerülhet. Szerintem Te is jó úton jársz! Művészkedj, próbálkozz, de ne görcsölj rajta! Élvezd! Nagyon! Ennyi elég is.
Nekem elég. A többi jött magától.
Nagyon örülök, hogy olvastam az írásod!!!! Nagyon remélem, megerősítettelek. A gyerekeid meg szuverén lények. Jó, hogy tehetségesek, de hadd járják a saját utat. Párhuzamosan Te is. Így mindannyian boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak lesztek.

Szia! Igen, az alkotás vágyát nem tudod elnyomni, úgyhogy muszáj
2009. február 11. szerda, 9:39 | Gombi (útkereső)   Előzmény

Szia!
Igen, az alkotás vágyát nem tudod elnyomni, úgyhogy muszáj újra elővenned! Nem jött össze az Ipar? Na és? Jó lesz kisebb "falat" is. Az én álmom is az IPAR volt, aztán megláttam hogyan működik a bejutás, meg hogy hasonlóan hozzád hogyan készülnek öt éveket az emberek csak arra, hogy bejussanak, és úgy döntöttem, nekem ez sok. Azalatt elvégeztem pár másik képzőművészeti sulit (OKJ, hát nem diploma, de legalább kiképeztek erre-arra) és jelenleg ugyanolyan kaliberű munkákat csinálok, mint az Iparos haverjaim. Sőt, inkább őket sajnálom néha, hogy aprópénzre váltják a tehettségüket!
Attól, hogy nem sikerült bejutnod, még nem vagy leírva!!! Oké, nagy kudarc, pláne, ha 5 éven át nem jön össze, de én pont ezt az "élményt" spóroltam meg! Nem a végzettség a lényeg, hanem, hogy mit akarsz!
Igen, nem kerültél végül be abba a körbe, ami úgy vonzott, de igazán nincs okod az elkeseredésre, mert amint írtad, a magánéleted rendben van és számos más lehetőség is van az iparon kívül, hogy kiéld a kreativitásodat.
Pl. együtt rajzolgathatsz a kislánnyal, vagy varrhatsz neki játékot, ruhát! Rengeteg kézműves szakkör van egy csomó művházban! Annyi minden van, amitől beindul az alkotás! A lényeg, hogy a fejedben döntsd el, hogy NEM A DIPLOMÁVAL ADJÁK A TEHETSÉGET, az csak egyszerűen VAN. És el kell fogadnod, hogy alkotni szeretnél! Az Ipart meg felejtsd el. Nem jött be, lapozz tovább.
Minden jót a továbbiakhoz!

gyöngyház képe
Tehetség/kockaság!
2009. február 11. szerda, 12:27 | gyöngyház   Előzmény

Hm. Én úgy látom - és úgy tűnik, nem vagyok egyedül - hogy a hivatalos képzőkben, vagy sulikban kockásítják az embereket. Nem az a lényeg, hogy mit tudsz, nem egyénileg próbálnak fejleszteni, hanem - ha nagyon sarkosan akarok fogalmazni - munkásokat képeznek a mainstream számára.
Lenyirbálják az egyéniséget, átformálnak valami olyanná, mint az összes többi.
Egyszer mondta nekem valaki, aki elvégezte most nem tom vagy a Képzőműv-et, vagy a Zeneműv-et, hogy ott vagy túléled és utána gyorsan elfelejtvén azt csinálsz, amit akarsz (persze a szakmai alaptudást megkaptad, de a többit felejtsd el!), vagy bekockázódsz, elveszel.

Én is megkaptam már párszor, hogy dejó, hogy kirúgtak a Megából, legalább így tudják, hogy hiteles vagyok. :-))) Bár én sok előadót nagyon elismerek (és ismerek). Őket nem tudták megtörni, hanem vagy eleve trendi stílust képviselnek, mert egyszerűen azt szeretik (Caramel), vagy alternatívok, erősek, egyéniségek, így aztán nem is kapák fel őket a "faluszája" tévék.

Ne bándd!! Nem lettél megnyirbálva, megnyomorítva. Szerintem ennek éppenhogy örülni kellene. Másfél év szenvedés után én is örültem, hogy nem kaptam további esélyt a sza... bocs sztárgyárban.:-))))

gyöngyház képe
Az ezo-mese címe
2009. március 03. kedd, 20:35 | gyöngyház   Előzmény

Ha már utaltam rá. Anyukám ezoterikus meséje: Solymos Dalma: Tütüke a kopasz tündér
:-)

nézzen most
2009. február 12. csütörtök, 5:20 | zrakosred

ami írtál, gyöngyház, nálam húsba vágó kérdés egészen kicsi gyerekkorom óta. a mai napig nem értem magamban a szenvedélyt, ami a hivatás/alkotás iránti odaadást diktálja bennem, s a blokkot, ami ebben ugyanolyan folyamatossággal meggátol.
én úgy találom, hogy az alkotás egyfajta szabadság. az az ember, aki képes kérdések nélkül, vagy éppen kérdésekbe merülve odaadni magát az alkotás szenvedélyének: szabad. pontosan olyan értelemben, ahogy az a belső tudatosság során is megélhető. csupán az alkotó ember esetében éppen az alkotás dimenziójában igaz, nem feltétetlen az életével példa rá az ilyen ember.
akinél ez blokkolva van, hasonló folyamatokkal küzködik magában, mint az, akinél a saját belső szabad lénye küzd a föllélegzésért.
ezért lehet az alkotói erő felszabadításának talán egyik útja a tudatos szolgálat. a nem magamnak, a saját örömömet szolgáló alkotás, hanem a Láthatatlannak.
a blokk. fogalmam sincs miből is áll. talán sok mindenből egyszerre. a gyerekkor, a szülők, a képtelenség a most örömére, ami a jövőbe vetíti a vágyat, s a jelenbe hozza a félszet. az én esetemben az ezen való agyalás semmiképp nem út. nem emel ki a helyzetből, ami a két ellentétes erő miatt fáj.
s még valami: igen mélyen összefügg az alkotói erő kibontakoztatásának képessége a belső biztonsággal. gyerekkorban talán a jól szeretett gyereknek nagyobb az esélye a tehetsége, a saját belső lénye valódi kibontására. felnőttkorban lehet ilyen egy szerencsés közösség, kapcsolat, s a belső út. kinek mi jut.
a saját élményem szerint nincs ennél nagyobb kín: amikor a belső tűz befullad. és nincs ennél hosszabban fentmaradó fájdalom. az én esetemben, ha nem oldom meg, a halálig tart. hogy azon túl mi lesz, nem tudom.
mindenkinek azt kívánom, akiben ilyen tűz lobog, hogy jusson el az alkotásig. mindegy, mi lesz, mindegy, milyen lesz. de élje át, ha teheti napra-nap, ha teheti mindig. s ha képes rá, nézze ezzel a szemmel a gyermeket, akit nevel, a megélhetést, ami fojt, a depressziót, ami lenyomja. nézzen most, s ha fél, ha vágyik, játszon a félelemmel, a vággyal, teremtse képpé őket.
magamnak írom ezt.

életút
2009. február 12. csütörtök, 5:28 | zrakosred   Előzmény

mostani látásommal, arra lettem figyelmes, hogy a tehetség kiélésének képessége nagymértékben összefütgg az életút megtalálásának képességével. vagyis, nem egy külön álló feladat az emberi lény egészét tekintve, hanem egy szervesen a belső fejlődéssel összefüggő folyamat. akinek nem megy a tehetség kibontakoztatása az élete során, nem csupán ezzel az egy feladattal néz szembe, hanem lénye egészével az életút keresése felé kell forduljon.
a fentebb leírt magatartás is csak egy eszköz, habár az alkotás vágyával megáldott embernek, örömteli eszköz saját maga felé.

gyöngyház képe
Kívánság...
2009. március 03. kedd, 20:33 | gyöngyház   Előzmény

Kívánom, hogy oldd meg... Bennem is meghalt egyszer. Másfél év szenvedés... Úgy énekelni, hogy nem érzek SEMMIT!!!!!,......

A tehetség SZOLGÁLAT!! Alázat. Azért kaptuk, hogy adjunk. Adjuk tovább. Ha kétségbe vagy esve, AKKOR IS! Csak tedd! Add tovább! Ne gondolkozz, nem kell!!!!

(a verset, amit itt tettem közzé valahol, akkor írtam... minden benne van)

Tarts ki. Kérlek....

Feliratkozás Hírlevélre