Ősbizalom | Önmegvalósítás.hu

Ősbizalom

2010. december 08. szerda, 15:48 | szildiko1

Ez a szó villant be most délután, ahogy a kutyát sétáltattam.
Ősbizalom. Vajon mi ez?
Ízlelgettem a szót, figyeltem, hogyan hat rám. Még most is barátkozom vele.

Szerintetek mi az Ősbizalom?

skarma képe
Valahol már olvastam róla, de nem emlékszem mit... Számomra azt
2010. december 08. szerda, 16:20 | skarma

Valahol már olvastam róla, de nem emlékszem mit...
Számomra azt jelenti, hogy ösztönösen érzem, hogy minden úgy jó, ahogy van. :)

Ildikó,megszállt az ihlet? Ősbizalom,hát micsoda téma lesz
2010. december 08. szerda, 18:16 | Éva.

Ildikó,megszállt az ihlet? Ősbizalom,hát micsoda téma lesz ebből,hiszen ez a ,,gyökérok'',mindennek az alapja.

Bár a pszichológia,csak csecsemőkorra datálja /kialakulni/,de mint a fogalom is jelzi:ős,tehát sokkal
régebbi és mélyebb dologról van szó.Ez benne van a génjeinkben,úgy fizikailag,mint lelkileg és szellemileg egyaránt.
Ezt szerintem hozzuk a születésünkkel,és csak akkor veszítjük el átmenetileg,ha valami olyan ér,ami ,,megfoszt'' tőle,elfedi bennünk ezt a minden sejtünkben normálisan ott lévő ,lelki és szellemi testünkben is jelenlévő információt.

A pszichológia azt mondja,hogy akkor és úgy alakul ki,ahogy az anya és környezet bánik a csecsemővel,
mennyi szeretetet ,törődést megértést ,segítséget kap.
Szerintem ez már csak befolyásolja azt a nagyon mélyen eredendően bennünk lévő ősbizalmat,hogy megmarad e,vagy veszítünk belőle.valamint az életünk folyamán tulajdonképpen majdnem minden ,ami történik velünk.

Köze van az önbizalomhoz is,ahhoz is kell egy ősbizalom,annak az ,,egészségesen''tartásához is.
Legalább ekkora Ősbizalom kell Isten felé,és maga az élet felé is.Már csak ahhoz ,hogy megszülessek.
Hogy ne rettegjek elhagyni a kényelmes védett anyai ölet.És korábbra megyek.Ahhoz mennyi bizalom kell ,hogy egyáltalán az emberi létbe jöjjek a ,,lélek világából'',hogy bízzak abban,hogy visszatérhetek dolgom végeztével.

Hogy az ember élete során mennyire ettől függ ,minden kapcsolata,az élet minden területén,hát az meg egy olyan hatalmas témát ölel fel,legalább,mint például az önismeret.
Összeszedem ez ügyben a gondolataimat,és még jövök:)

:)
2010. december 09. csütörtök, 13:08 | szildiko1   Előzmény

Ha hiszed, ha nem, sok mindenen szoktam gondolkodni, de csak ritkán írom le, mert inkább logikai eszmefuttatásokról van szó.
Az Ősbizalom szóban viszont olyan energiát éreztem, hogy meg kellett veletek osztanom. Hogy amíg megfogalmazzátok, értelmezitek, ti is azonosuljatok vele. És a saját élmény az igazi. :) Az erőt adó. :)

Ami érdekes volt számomra, hogy amint kerestem az Ősbizalmat,
(képben, hangban, érzésben - kívül és belül) beleszippantottam a levegőbe. Kicsi hűvös, nedves, mégis tiszta idő volt (tegnap) És az jutott eszembe, hogy igen, ilyen szaga van az Ősbizalomnak.

Ha az ember nem bízhatna az emberben,akkor képtelenség lenne
2010. december 08. szerda, 20:47 | Éva.   Előzmény

Ha az ember nem bízhatna az emberben,akkor képtelenség lenne leélni az életet.Gondolj bele.
Akkor nem lehetne társas lény az ember,semmiféle kapcsolatot nem tudna kötni,semmilyen cselekedetet véghez vinni,ezekhez mind bizalom kell,teljesen el lenne lehetetlenülve.

Azzal hogy én bízom valakiben,nem rakok terhet a vállára,ez csak és kizárólag az én döntésem,felelősségem.Ha tévedtem,akkor rosszul ítéltem meg,,levonhatom a tanulságomat:)
Már csak az,hogy szóba állok valakivel,már az is bizalom kérdése...és minden más is szerintem.

Az Ősbizalomban szerintem az is benne van, hogy bízom a másik
2010. december 09. csütörtök, 13:18 | szildiko1   Előzmény

Az Ősbizalomban szerintem az is benne van, hogy bízom a másik emberben, de ha "csalódom," akkor bízhatok abban is, hogy így is jó irányban mennek a dolgok.

Itt fekszik a hátán, az ölemben egy 10 hetes hófehér kiscica, teljesen elengedve magát. Benne milyen bizalom van, hogy tökéletesen átadja magát az életnek. :) És nekem.

Szerintem az ősbizalom messze túl mutat az ember-ember reláción.
2010. december 09. csütörtök, 13:43 | Nocsak nocsak   Előzmény

Szerintem az ősbizalom messze túl mutat az ember-ember reláción. Ahogyan a cica sem egy másik cica ölében fekszik, hanem egy nála hatalmasabb ölében, valakiében aki gondoskodik, aki megvédi, aki létezését biztosítja.

Ha egy ember az emberben bízik, megette a fene. Vak vezet világtalant, hiszen akiben az ember bízik, az meg egy másik emberben stb...

Az ősbizalom az a kapcsolati minőség, amelyben alárendeltség van, amelyben elismerjük valami nálunknál hatalmasabb erő tekintélyét, és magunkat kiscicaként átadva bízzuk egész létünket rá.

Az ősbizalom Istennel szembeni bizalmunk, valóban, hogy nem hagy el, hogy nem bánt, hogy gondoskodik, hogy védelmez, biztonságot nyújt fenntartja létezésünket.

Jézus jutott eszembe, amikor felkiált, hogy: Istenem, miért hagytál el engemet... Az ősbizalom megtört, az valaminek a megszűnése, valaminek a végleges pusztulása a bizalom.

Jézus esetében azt hiszem, hogy az alá - fölé rendeltségi viszony megszűnése, s a feltámadás utáni egyenrangúság megszületése.

Az ősbizalom tehát halandóságunkból eredő félelmeink kifejeződése is egyben, kapaszkodás a létbe, bízvást abban, hogy fennmarad. De láthatjuk, hogy amíg az ősbizalom fennáll, addig az alárendeltségünk is fennáll, az Isten célja pedig az ember önmaga szintjére való emelése. Azáltal, hogy elhagyva az ember, az nem kötődik már karmikus kötelezettségeihez (Keresztény terminológia szerint: A pokol nem tarthatja magában, mert semmit nem talált benne ami az övé lenne "Jézusra vonatkoztatva ezt persze" ) és a feltámadás ennek köszönhető, hogy nincs már semmi bennünk ami az ellenség kezére játszhat minket, amiért tovább kell folytatni a fizikai lét ciklikusságát, míg minden tökéletesen el nem rendeződik.

Szerintem ez az ősbizalom. Az istennek való alávetettség, amely a halandóság okán reszket a haláltól és Isten kegyelmességében szeretetében bízva, hogy nem kell ide többé visszajönni bízik, kapaszkodik, ragaszkodik Istenhez, hogy az elhagyatottság élményét ne kelljen megélnie, ne kelljen a ( pokol ) szabad prédájává válnia.

Nyilván tud valamit az emberi lélek önnön tökéletlenségéről :)) De itt már átadnám a stafétát a további magyarázathoz, már ami a lelkek állapotát illeti :))

"...Az istennek való alávetettség, amely a halandóság okán
2010. december 09. csütörtök, 14:12 | szildiko1   Előzmény

"...Az istennek való alávetettség, amely a halandóság okán reszket a haláltól és Isten kegyelmességében szeretetében bízva, hogy nem kell ide többé visszajönni bízik, kapaszkodik, ragaszkodik Istenhez, hogy az elhagyatottság élményét ne kelljen megélnie, ne kelljen a ( pokol ) szabad prédájává válnia......"
- Az alávetettséget értem, de szerintem az Ősbizalomban nincs félelem. Ahol félelem van, ott nincs bizalom.

Én fordítva gondolom. A bizalom, pusztán protokoll. Mutatunk
2010. december 09. csütörtök, 14:30 | Nocsak nocsak   Előzmény

Én fordítva gondolom.
A bizalom, pusztán protokoll.
Mutatunk valamit valaki felé, mert hatalmasabb nálunk. Én a kicsi, bízok benned a nagyban, bár majd megnövök és tovább nem lesz erre szükségem. Egyenrangúvá válok veled, de legalább is azonos kavalitásúvá.
Ez lesz az önállóság valósága, amikor nincs szükségem egy nálam nagyobbra, nem kell bíznom benne, mert én is tudom, azt amit ő.

Tehát az Ősbizalom valamiféle alárendeltségi viszonyból és
2010. december 09. csütörtök, 14:48 | szildiko1   Előzmény

Tehát az Ősbizalom valamiféle alárendeltségi viszonyból és félelemből keletkezett érzés?

Mikor fogunk felnőni? Milyen állapotban leszünk? Feltételezem, nem emberi létben?

Nem tudom, hogy mikor fogunk felnőni, természetesen az emberi
2010. december 10. péntek, 7:58 | Nocsak nocsak   Előzmény

Nem tudom, hogy mikor fogunk felnőni, természetesen az emberi léptéket meg kell haladnunk, hogy ne legyen szükségünk arra a hatalmasra, akiben bízunk.
Hiszen a bizalom hordozza a szükségünket, így az érdekeinket. A bizalom alapja tehát ha minden protokoll-réteget lebontunk róla, érdekérvényesítési szándék.

Kérdés azonban, hogy kinek, vagy minek az érdeke és miféle érdek, és milyen módon elégül ki ez az érdek.
Úgy gondolom megtapasztalva már néhány családfelállítást, hogy olyan szférákból kaphatnánk válaszokat, amelyek nem jutnak el a tudatunkig, de talán egy felállítás során kideríthető lenne.

Igen jó és hasznos téma lenne.
De nélkülem ne csináld meg :DD Én is szeretném megtudni a valódi valóságot :))

Megvárlak! :)
2010. december 10. péntek, 14:49 | szildiko1   Előzmény

Megvárlak! :)

Egyetlen egy hozzászólással:) Én is gondoltam,hogy odairányítom
2010. december 08. szerda, 20:35 | Éva.   Előzmény

Egyetlen egy hozzászólással:)
Én is gondoltam,hogy odairányítom Ildikót,aztán jó nagyot koppantam.
Viszont abból az egyetlen hozzászólásból Hermessről megtudtam ezt:

,,Az ősbizalomról eszembe jutott ez az élmény, amit Odesszában, az egyetem befejezése után éltem át. Most előkerestem az akkori írásomat, és tényleg valami hasonló hangulat járt újra át... Most döbbenek rá, hogy a legelső egységélményeim mindegyike a tengerhez kötődik. Köszönöm, hogy felidéztetted velem!...:)''

hermess képe
H: Bacchus, akkor még megvolt...:DDD
2010. december 10. péntek, 12:53 | hermess   Előzmény

Egészen meghatódtam a saját írásomtól, köszi, hogy megkerestétek.

Azon gondolkodtam el, hogy ha ilyen vadkapitalizmusba születek bele, mint ami mostanság körülvesz minket, vajon előfordult volna-e bennem akkor ez az ősbizalom élmény? Nekem is volt születéskori komplikációm, ami akkoriban még mélyen a tudatalattiban csücsült. Mostanra azonban előjött, hozzásegít a világ, és irgalmatlanul sok munka van vele.

És ezzel vissza is kanyarodtunk a gyerekkorban megadott, vagy meg nem kapott lehetőséghez a bizalom kifejlődését illetően. Óriásit kell a személyiségében fejlődni ahhoz, hogy valaki ezt elérje, ha gyerekkorában nem volt lehetősége megélni.

Eszembe sem jutott keresni, annyira elragadott a hév... :)
2010. december 09. csütörtök, 13:20 | szildiko1   Előzmény

Eszembe sem jutott keresni, annyira elragadott a hév... :)

".....De "eszedbe sem jut keresni" - legalábbis nem keresel, csa
2010. december 10. péntek, 14:48 | szildiko1   Előzmény

".....De "eszedbe sem jut keresni" - legalábbis nem keresel, csak keresgélsz." - Ez aranyos volt. :)
Azt hiszem, nem elég érthetően fogalmaztam az előbb. Azt akartam mondani, hogy a régebbi blogok között nem kerestem, hogy van-e ilyen című. :)

Ildikó, én örülök, hogy megírtad ezt a blogot, mert érdekel ez
2010. december 10. péntek, 16:43 | KatiPotter   Előzmény

Ildikó, én örülök, hogy megírtad ezt a blogot, mert érdekel ez a téma. Nem tudtam, hogy korábban volt már ilyen, és nem nagyon foglalkoztam ilyen megfogalmazásban ezzel, hogy Ősbizalom, pedig szerintem nagyon találó. Gondolkodtam rajta már sokat, és éreztem is, csak így egyenesben, vagyis pont ezt nem véstem ennyire a tudatomba is (a tudatalattin kívül), csak körüljárogattam, és először nem is tudtam mit írni, ameddig nem jött hirtelen, pont pár órával később, mikor írtad, konkrét ihlet. De most úgy érzem, még inkább helyére került bennem a dolog. Jó volt ezen elgondolkodni. Még jobban tudatosult, és még jobban érzem.

Előítéletről beszélsz? Nem baj. Talán menj el egy
2010. december 13. hétfő, 17:06 | Nocsak nocsak   Előzmény

Előítéletről beszélsz? Nem baj.
Talán menj el egy családfelállításra és ismerkedj meg Ildikóval.

Honnan is tudhatnád egy másik ember szándékait-gondolatai, azt hogy mit szeret és mit nem és mit hogyan igen, vagy nem?

Miért kér bocsánatot, aki úgy érzi, hogy sértő volt? Miért nem vagy előítéletmentes, ha már másokkal szemben ez az elvárásod, és akkor nem sértenél meg senkit?

Nem volna egyszerűbb nem megsérteni valakit?

Ne haragudj, hogy így írok, de csak, hogy érezd, hogy amit csinálsz az nem marad nyomtalan.
Talán nem ártott volna neked egy vörös-diploma, lehet, hogy sokkal finomabban tudnál fogalmazni.

Még ha elfogadhatatlan is lenne amit mondasz.

"...........Az írásaid alapján úgy tűnt, hogy boncolgatod,
2010. december 14. kedd, 10:00 | szildiko1   Előzmény

"....Az írásaid alapján úgy tűnt, hogy boncolgatod, boncolgatod, de mintha nem is akarnád a választ, mert boncolgatni szeretsz."
- Az igaz, hogy szeretek boncolgatni, de vajon miből szűrted le azt a következtetést, hogy nem akarom a választ? Erre nagyon kiváncsi vagyok! Vagy mégse? :))

Okostojáska,ki adta neked ezt a nevet,mert nagyon találó:)
2010. december 10. péntek, 16:24 | Éva.   Előzmény

Okostojáska,ki adta neked ezt a nevet,mert nagyon találó:) ?
Persze én sem akarlak bántani:)
A Magyarság blogban válaszoltam neked,ahol úgyszintén nem hazudtoltad meg a nevedet:)
Ha elfogadnál egy tanácsot.Nem arat nagy tapsot,ha ajtóstól rohansz a házba:)
Talán előbb néznél körül...hmmm...

Üdv: Éva

Nem erről van szó Okostojáska,hogy jópofizni kéne,vagy
2010. december 13. hétfő, 14:51 | Éva.   Előzmény

Nem erről van szó Okostojáska,hogy jópofizni kéne,vagy ilyesmi.
Csak szerintem ,ha odamegyek egy ,,idegen helyre'',akkor először kopogok,köszönök,aztán elmondom miért jöttem,nem pedig elsőként se szó se beszéd,berúgom az ajtót.

Ez elsősorban ahhoz a hozzászólásodhoz észrevétel,amit Ildinek írtál.
Ezt inkább nem boncolgatnám,de ha nem érted miért,szívesen elmondom /majd/,csakhogy ne érezd igazságtalannak a megjegyzésemet.

Egyébként semmi szándékom nem volt ,,beléd kötni'',csak ez az ,,Ildi- féle'' hozzászólás,már a második volt,és kicsit meglepődtem.Ennyi.
Valószínűleg jó barátok leszünk,tapasztalatból mondom,így szokott lenni.
Talán azért szúrt nekem szemet a két hozzászólásod /amit olvastam/,mert korábban én is estem ilyen ,,hibákba'':DDD

,,Eszembe jutott egy jó Nick név neked: Vörösdiplomáska. Hogy
2010. december 13. hétfő, 15:46 | Éva.   Előzmény

,,Eszembe jutott egy jó Nick név neked: Vörösdiplomáska.
Hogy tetszik?''

Hát ki kell hogy ábrándítsalak Okostojáska/bár,ha adnál egy keresztnevet nagyon méltányolnám,ha már ennyit írogatunk itt egymásnak/

Szóval messze vagyok attól aminek most titulálsz,Hál Istennek.
Kimondottan konzervatív vagyok,Tanokban ,is társadalmi rendszerekben ,berendezkedésben is.
A konzervativizmusom,nem a kommunista időkig terjed,hanem kimondottan királypárti vagyok,persze még a szakrális királyságra gondolok,ahol az uralkodó az égből kapta a hatalmat.

A diplomákra egyáltalán nem adok,számtalan diplomát nem vettem át,mert nem érdekel a papír meg a cím ami vele jár.Állami intézményben,csak addig tanultam amíg muszáj volt,a későbbi tanulmányaimat nem ott végeztem.Most nem sorolnám fel ,hol,mert marhára nem érdekes.

Úgyhogy a vöröstől eléggé távol állok,minden szinten azt hiszem:)
A Te írásodból most viszont eléggé pattognak a indulat vörös szikrái. Fogalmam sincs mivel bőszítettelek így fel?:D
Javasolnék egy kis pihenőt,mielőtt folytatnánk.

Kavics22 képe
Hol is van itt az ősbizalom ? Még az "újbizalom" sem érezhető a
2010. december 13. hétfő, 16:05 | Kavics22   Előzmény

Hol is van itt az ősbizalom ? Még az "újbizalom" sem érezhető a láthatáron. :)

Claryssza képe
"emberi egyenlőség" nincs, EGYség van..
2010. december 14. kedd, 2:52 | Claryssza   Előzmény

Kedves Okostojáska, csak, mert mint írod, komolyan szeretnéd ezt tudni, gondoltam nem hagyom nyitva a kérdésed..
A születésben és a halálban van csak egyenlőség. A köztes időben, azaz az életben különös erőviszonyok jönnek létre, aminek egyik fő oka az ego:)))

"EGYség a sokféleségben", hisz nem vagyunk egyformák, -hála Istennek, milyen unalmas is lenne:))

Michaelita képe
örülök a témának
2010. december 08. szerda, 20:23 | Michaelita

Részemről én nagyon örülök a témának, mert az életemnek ebben a 7 éves ciklusában most pont ezen kell/lehet dolgoznom.
Állítólag az első 7 évünk és a 49. éves kor után következő 7 évünk újra erről szól.

Amit én szellemileg és lelkileg előző életeimből hoztam - belső megérzéseim és medis meg álomképeim szerint - az egy szilárd és mély kapcsolat/kapcsolódás, tehát eredendően jók az alapjaim.

Itt viszont ebben az életemben nem akarta az Édesanyám a megszületésemet, (idősebb volt és már volt két gyerekük, többet nem akartak, csak véletlenül "becsúsztam") ezért az ez életbeli bizalmam, a 1. vagyis gyökér csákrás kapcsolódásom az élethez elég sok kívánni valót hagy maga után.
Rengeteget dolgoztam már rajta és sok minden változott, de még mindig nem az igazi.
A csecsemőkoromban és a gyermekkoromban sem kaptam elég érintést, figyelmet, szeretetet, ezért az önbizalmam fejlesztésével is van még teendőm.

Elég szigorúan neveltek, ezért sokáig egy büntető, haragvó Istenkép élt bennem.
Mára már egy szerető Istenben hiszek, aki sok-sok áldást és kegyelmet oszt (akár érdem nélkül is)
Látom a csodáit és sokat erősödött az ősbizalmam, az Istenbe vetett hitem, de még mindig úgy gondolom, hogy nagyon nagy bátorság (létbátorság) és sok kihívás vállalása kell ahhoz, hogy egy lény (mint én is), a Földi létezést felvállalja. Szeretem a Földanyácskát és hálás vagyok neki és ahol csak tehetem gondoskodom róla (kertészkedek, ápolom és óvom a természetet), de be kell ismerni, hogy ez egy nehezített pálya sok kihívással és sok érdekességgel, sok lehetőséggel, sok csodával.
Jó itt lenni, már sokkal jobban szeretem az életet mint régen (régen féltem tőle), de jó tudni azt, hogy van egy szellemi hazám, ahova visszamehetek megpihenni és erőt gyűjteni, ha itt már elfáradtam.
Még akkor is, ha a pihenés és erőgyűjtés után újra visszajövök mert visszahúznak Gaia csodás energiái.

Az egész írásom eddig magamról szólt. Pedig lépten-nyomon tapasztalom azt a hihetetlenül sok gondoskodást és segítséget, amivel az égiek elhalmoznak. Gondolok itt az őrangyalomra, a Felsőbb Énemre/Belső Mesteremre, s azokra a lényekre, akiket meg sem tudok nevezni, de tudom, hogy Ők küldik az álmaimat, látomásaimat, Ők adják az energiát, a felsőbb világokba történő át/belépéshez.
Hála Istennek, hogy Ők vannak/léteznek, s ennek sok-sok bizonyítékát adják, mert ez erősíti azt a bizalmat, ami előbb utóbb a saját Isteni Ősbizalmamat is visszaadja majd egy napon.

"They don't care about us"...
2010. december 09. csütörtök, 2:48 | KatiPotter

Énekli Michael Jackson. Érdekesnek tartom ezt a blogot, először nem is tudtam, mit szóljak. De ma este történt valami, ami után eszembe jutott. Először negatívnak fog tűnni, de ki fog jönni az Ősbizalom. A szobatársam épp most indította el ezt a zenét: They don't care about us, ez megy most itt a szobában, ahogy írom ezeket a sorokat. Fordítás: Nem vigyáznak ránk. Azért tudom most ezt átérezni, mert ismeretségi körömben is ma fordult elő és velem is, hogy valakiben megbíztál, és olyan dolgot produkált, amit én soha nem tettem volna senkivel, baráttal meg főleg nem. De megtették. Számos ilyen helyzettel találkozunk. Mit tanított nekem ez? Hogy forduljak jobban az Ősbizalom felé. Isten felé, aki szerintem az életet behálózó szeretet. Ősidők óta. Már akkor is ott volt, mikor még emberi formában nem élt lélek a Földön. Mindig itt van. Pillanatnyilag érhetnek fájdalmak, és csak néz az ember értetlenül, hogy azta... Azért tette veled, mert valamit nem tud még, azért nem vigyázott rád annyira, hogy olyan fájdalmat okoz, hogy csak nézel, és kérdezed, miért? Hát csak mert most épp ez van, ezt tudta.... De ha hosszú időben gondolkodunk, akkor Isten vigyáz ránk márpedig. Ha abból indulunk ki, akkor ami a szívünkben van, akkor azzal összefüggésben kapunk segítséget. Ha szép kapcsolatokat, legyen baráti vagy szerelmi, akkor azt. De akárhogyis van, bármit is tegyenek az emberrel, nem fognak cserben hagyni. Ez van most. De nagyon hosszú távlatokban, amit a lélek el sem képzelhet, akkor ezeknek a hatása elmúlik, nem fog többé számítani. Szerintem ez az Ősbizalom. Könnyű róla beszélni. Nehéz pillanatokban átélni, rákoncentrálni, mert csak ez biztathat, akkor... Ha figyelünk, akkor ilyenkor is kapunk kívülről is szépet. A szobatársaim nem tudnak segíteni, de az a pár jó szó, ahogy együtt éreznek, na az jól esett, és közelebb hozta egymáshoz a szobaközösséget. Isten jelen van akkor is, amikor az életben éppen kap az ember egy olyan pofont, amit valakik tudatlansága okozott.

Aditi képe
Bizalom - ismeret - egység
2010. december 08. szerda, 23:09 | Aditi

Először nem bíztam, és nem is tudtam róla, még magamról sem. Másokban viszont gyakran csalódtam, mert nem bizonyultak megbízhatónak.

Aztán rájöttem, magamat akartam rájuk bízni, és azt ők nem bírják el.

Aztán megismertem őket és teljesen elveszítettem a bizalmat.

És magamban még mindig nem tudtam bízni.

Ekkor majdnem meghaltam.

Nem tudom, mi tartott meg az életben, A mai napig nem tudom, pedig ez megismétlődött többször az életem során.

Aztán rájöttem, meg kell ismernem magamat is, ahelyett hogy vakon bíznék, és másokról is el tudom dönteni, mit bízhatok rájuk, ha már ismerem őket. és nincs bűntudat, félelem, és vádaskodás, meg csalódás többé.

Ez működik.

Amit ismerek, arról tudok dönteni. Amit nem, azt még meg kell ismernem.

A bizalmat érzelmi alapon kezelni nagyon veszélyes. és valószínűleg illuzórikus. Előbb utóbb az ismeretek eltörlik az illúziókat.

Pedig milyen csodálatos érzés bizalomra találni bizalomért cserébe. Milyen kár, hogy nem igaz.

Ekkor végtelenül csalódott voltam. csalódott a világban.

Aztán azt is felismertem: mégsem vagyok egyedül. Mégis, valahogy, tartanak. Valakik, mindig mások, mindig máshogy. nem csak én magamat. Mégis van bizalom, vannak kezek.

Talán csak átmenetekről van szó, nem a helyzetek állandó igazságáról. Talán csak arról, képesek vagyunk e átélni a bizalmat és elengedni időben. Más kezek után nyúlni, és másoknak nyújtani kezet.

Részt venni e hatalmas táncban, bízni önmagunkban és másokban IS. kellő időben, kellő helyen. Tisztán látva cselekedni.

Talán csak annyi, hogy ne akarjam én meghatározni, mindig, mi hogy legyen. :)

Namaszte

Kavics22 képe
Az ősbizalom egészen biztosan nem ember és ember közötti
2010. december 09. csütörtök, 15:27 | Kavics22   Előzmény

Az ősbizalom egészen biztosan nem ember és ember közötti bizalomról szól. Hogyan bízhatnám önmagam sokszor bizonytalan énjét olyan valakire, aki önmaga is keresgél és az ő megközelítésében a bizalom talán valami egészen másról szól, máshogyan értelmeződik.

"Bizalomért bizalmat cserébe". Na de hol a határ, ahol az én bizalmam még nem teher, a másik bizalma még nem zavaró a számomra és fordítva.
Ember és ember közötti bizalom az egyik legtörékenyebb dolog a világon, ha egyszer eltört, nagyon nehéz összeragasztani és valószínűleg már sohasem lesz ugyanaz. Mégis bízunk, de már sokkal inkább önmagunkra helyezve a hangsúlyt, saját magunkat erősítve.

Az ősbizalom valami egészen másfajta bizalom. Mintha valaki, vagy valami stabilan tartana ebben a világban, számára mindegy, hogy bízok, avagy sem. Elfogadja a bizalmatlanságomat, a tévedéseimet, a túlkapásaimat, újra és újra erőt ad, nem hagy túl sokáig zuhanni, csak éppen addig, ahonnan még képes vagyok talpra állni. Úgy bízik bennem, hogy nem vár el semmit cserébe.

Teljes bizalom úgy, hogy megmaradhatok a bizalmatlanságomban mindaddig, amíg belülről nem érzem azt, ezen a ponton megerősödtem, jöhet a következő kihívás. És az sem baj, ha mindez csak illúzió, kezdődhet minden elölről egy kicsit máshogyan.

Az ősbizalom egyszerre létezik bennem és látom kívülről, ahogy támogat, vagy éppen kihúzza a lábam alól a talajt, de mindezt értem teszi, vagyis egyre inkább úgy érzem, ÉN MAGAM TESZEM ÖNMAGAMÉRT.

Aditi képe
Régen hallott szavak hagyják el a számat (ujjaimat :)... ISTENEM
2010. december 09. csütörtök, 22:10 | Aditi

Régen hallott szavak hagyják el a számat (ujjaimat :)... ISTENEM, megértettem!....
Igazán köszönöm! Hát ez, igazán csodás...:)

Szóval mindig bajom volt ezzel a jelenséggel... ("bizalom")... Sosem értettem, miért van bajom....

Mi volt az a nagyon nem tudatos, de biztos, újra és újra, mélyről feltörő érzés, hogy JOGOSAN ÉRZEM, NEM FELTÉTLENÜL KELL BÍZNI. Hogy nem ez a kutya van itt eltemetve... Valahogy..

Amikor négy éve a halálomon voltam, a legelső meditációm eredménye a bizalom hiánya volt.... És jött a következtetés: na, ez a baj! És elkezdődött a keresés: hipnoterápia, pszichodráma, szerelem, kanálhajlítgató gyógyítók hada, guruk, meg ki tudja miféle ezer meg egy csodabogár...

Tök gáz, hogy teljesen téves volt...:) (Az eredeti feltevés..)

Végre, pszichodrámán kiraktam egy képet, ahol tapasztaltam a bizalom állapotát: a többiek tartottak és finoman ringattak egy pokrócban... Hihetetlen klassz volt, és közben azt tapasztaltam, milyen nehezen adom át magam ennek. És amikor átadtam, jó volt, de mégsem tökéletesen kielégítő.

MERT NEM AZ VOLT A VÁLASZOM!!. és eddig a percig nem tudtam miért.

De most már tudom: mert EZ IS CSAK EGY ILLÚZIÓ.!! (Legalábbis az én elmém számára, a nem tudatos tapasztalataim által!!) HÁT EZ HIHETETLEN!!! Hogy mennyiféle élet, kulcs van...

ISTENEM, HÁT NEKEM, NEM EZ A KULCS. ENNYI. ELKÉPESZTŐ..

Teljesen egyetértek, Nocsak veled :), ( hát ezt a nevet :).

Bizalom csak addig kell, amíg nem váltunk eggyé önmagunkkal, az eredeti tudatállapotban.

Amíg el nem tudjuk fogadni úgy a dolgokat ahogy vannak, és nem merjük látni az igazságot. A dolgokat olyannak amilyenek.Hogy élünk, és meghalunk. És elsősorban az számít, itt mit teszünk, vagy nem, mondunk, vagy nem.Hogy egyes egyedül mi vagyunk a felelősek ezért, és amit teszünk az meg van téve, amit nem az nincs.

Hogy a világ nagyon egyszerű. Túlságosan ahhoz, hogy a bonyolult elménkkel fel tudnánk fogni.

Néha, nagyon ritkán, egy örökkévaló pillanat töredékére mostanában rá-ráéreztem Azt hiszem erre az érzésere, vagy tudatállapotra vagy mi. Olyan, mintha tényleg megállna az idő. Mint a filmeken, ahogy most visszaemlékszem egyre (nem régen történt egy ilyesmi velem), mintha valaki beletaposna az idő fékjébe.. És csak az érzés van ott. Mindent látok, de minden más.

Nem lehet leírni, mindegy nem próbálkozom tovább.

Azt hiszem igazad van. Nagyon érdekes.

Hát csak ennyi lenne?

Engedjünk el mindent.

Istenem, ezért imádkoztam annyit.

De miért is?

Miért akarom én ezt annyira, nagyon , annyira, mint semmi mást?

Miért kísérti ez az egész életemet?

éS MIÉRT FÉLTEM MÉGIS ANNYI MINDENT ELENGEDNI??

Hogy lehet valamit félni és vágyni egyszerre???

(Csecsemőként élhettem talán át, a műtőasztalon, teljesen kiszolgáltatva a fájdalomnak a félelemnek, az édesanyám (Isten) hiányának, a halál hatalmának, az orvosok kegyelmének, a betegségemnek ( ami szintén halálosra volt már akkor predesztinálva), a mérgeknek, amiket adtak, hogy meggyógyuljak..., úgy hogy még elmondani sem tudtam, nem tudtam semmilyen módon hatni a környezetemre és magamra sem)

Igen, azt hiszem innen a vágy.

Hiszen akkor nem tehettem semmi mást, csak azt, hogy mindent elengedtem végül.
És féltem is, hiszen MINDEN EMBERI LÉNY TERMÉSZETÉNÉL FOGVA FÉL ELENGEDNI AZ ÉLETET. MEGHALNI.

ISTENEM, ÉS MÉGIS ÉLETBEN MARADTAM. HOGYAN LEHETSÉGES EZ? HOGYAN??

Azt mondják, senki nem hitte, hogy túlélek. Talán csak anyám. De lehet hogy ő sem.

Tudom hogy lehetőségem van tudatosítani mindent ami ebben az életemben eddig történt velem, mert már évek óta ez folyik. Lehet hogy most megfejtettem a legfontosabb dolgot, lehet hogy az utolsó dolgot, ami elválaszt a gyógyulásomtól, a továbblépéstől, a megrekedéstől, ami négy éve történt..

Szóval nem kell annyira akarni bízni.

nem IS az a fontos. LEGALÁBBIS SZÁMOMRA.

Görcsösen próbáltam bízni, keresni bizalmat, az önbizalmat. Sosem sikerült maradéktalanul.
Ha belegondolok, minden, ami kudarcba fulladt az életemben ezen a ponton állt.

Ami egy illúzió. Hát ez jó. :)

Ezért nem sikerült nekem sohasem bízni senkiben és semmiben. Lett légyen az Isten vagy angyal, GURU VAGY NEM, VILÁGVALLÁS, VAGY MAGA JÉZUS KRISZTUS. Saját magam, vagy bárki más.

Mert meg kellett már tapasztalnom az életem első heteiben, hogy valójában nincs kiben bízni, hogy a bizalom nem létezik. Vagy legalábbis nem AZ TART MEG!!!!

Úristen, na most abbahagyom az írást, mert egy csomó minden kezd összeállni...

Köszönöm nektek, még egyszer...

Hát EZ NAGYON TUTI, ASSZEM MEGTALÁLTAM MEGINT EGY KULCSOT MAGAMHOZ....

Namaszte

Ademon képe
"És mondáá: Ó uram adj áldást a te Szent Kézigránátodra
2010. december 09. csütörtök, 22:29 | Ademon   Előzmény

"És mondáá: Ó Uram adj áldást a te Szent Kézigránátodra mellyel ellenségeidet miszlikké tépeted, nagy kegyelmedben! És elégedett vala, és lakomáznák ők málét, lajhárt, sós riglit babbal, és orangutánt, zsenge gyökereket és gyönge szekereket..." :)

Feliratkozás Hírlevélre