Tegnap találkoztam egy csodálatos emberrel Esztergomban egy összejövetelen.
Ez a honlapja, ahol a zenéibe bele is lehet hallgatni:
http://www.enricomusic.hu/relax_cd.php
Szerettel közvetítem közösségünk minden tagjának.
Eta

Hat hónappal ezelőtt a férjem váratlanul bejelentette,hogy válás van, de biztos szétköltözés, bár ő nagyon szeret.
Én megijedtem és mindent elnyomtam az agyamban, ami nem segített abban, hogy visszaszerezzem.
De akkor is tudtam, hogy másik nő van a dologban.
Két hét után már kereste nekünk az albérletet.
Talált és odaköltöztetett bennünket, szó szerint kirakott az utcára. Két gyerekkel és egy csomó adósággal a fejem felett.
A szüleinél kialakított lakásban éltünk.
Tizenkét évnyi házasság.

Nagyon sokszor nekiugrottam már, tök komolyan elhatároztam, hogy namostaztán végighallgatok egy-egy meditációs anyagot, de alig hogy belekezdek, már alszom is.
Mintha csak valami letiltaná bennem a hallgatást. Kikapcsolok.

Azt viszont simán tudom, hogy néha csak úgy belemerülök a semmibe. Persze így is elalszom, de jóval később, és ilyenkor végtelen nyugalmat, békét érzek magamban, ám ha egy meditációs anyag után ébredek, akkor mindig előjön egy kis bosszantó elégedetlenség, hogy na már megint nem sikerült.

Ti hogy vagytok ezzel?
Nektek simán megy?

"...a 2. világháború náci borzalmainak jelentős része nem az ördög műve volt, hanem egyszerű átlagembereké." - A "Csodás dolog volt egy pillanatra látni Hitlert" című cikkben olvasott idézet juttatta eszembe azt a gondolatot, hogy személyiségünk emberire értékeknek megfelelő felszíne alatt, egy olyan lény lapul, amely bizonyos körülmények között a legborzalmasabb rémtetteket is megteszi, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül.

Mit sem ér a több évtizednyi szocializáció, adott körülmények között bármelyikőnkből