A volt férjemmel csodálatos szerelmünk volt. Mindketten úgy éreztük egymás ikerlángjai vagyunk. Egy év szerelem után megkérte a kezem és összeházasodtunk. Az eljegyzést követően pánikbeteg lettem. Bő egy évig próbáltam gyógyszer nélkül gyógyulni kisebb sikerekkel.
Majd egy tartósabb rossz időszakban azt mondta kiszeretett belőlem és válni szeretne. Nagyon rosszul érintett a dolog, sőt el sem hittem. Mi ikerlelkek vagyunk. Ez nem fordulhat elő. Nekünk sokkal fontosabb feladatunk van az életben együtt..ez nem történhet meg!! Gondoltam én.
De sajnos elhagyott. Már több mint egy éve.

Én azóta sem tudom őt elfelejteni és elengedni. Jelenleg élek valakivel de nem szeretem őt. Csak a férjem után vágyódom és vele álmodok. A férjem viszont már nemcsak hogy mással él, de a kapcsolatunk első hónapjában már a lány teherbe is esett és már hárman vannak.

A volt férjem új életet kezdett és nem látom, hogy lenne remény a folytatásra. Nem tudok továbblépni és nem tudok szeretni. Úgy érzem, a mi szerelmünk nagyon különleges volt. Tényleg ikerlelkek lennénk? Vagy csak az én fejemben van téves kép kettőnkről? Nem tudom. De nem tudom elfelejteni őt.

Úgy élek mintha még mindig az ő felesége lennék. A vele kialakult szokásaink szerint élek. Olyan mintha ő elutazott volna és majd egyszer visszajön. Visszajön???? nem tudom és néha kétségbeesem, hogy már soha nem leszek olyan szerelmes mint amilyen vele voltam?

32 vagyok.. Ketyeg a biológiai órám és nem találom a boldogságom a társas kapcsolatban. Tanácstalan vagyok. Amikor először elmondta hogy el akar hagyni, nagyon szentül hittem, hogy tényleg nincs értelme tovább így élni.
Mással már nem leszek soha olyan boldog mint vele. Hála Istennek segítő kezek nem engedték, hogy ártsak magamnak, de a kérdés még mindig fennáll...
Lehetek én még olyan szerelmes mint vele???