Tegnap reggel frissítettem a Sirály - Önértékelés csomagjának a leírását és abban szó esett az alázatról. Most röviden annyit róla, hogy a tapasztalataim szerint az alázat egy olyan tudatállapot, amikor az önmagunkról alkotott kép pontosan megegyezik a valódi énünkkel. Az énképünk általában többet vagy kevesebbet mutat, vagyis alul, vagy túl értékeljük magunkat a valódi értékeinkhez képest, de ha rendszeresen értékeljük magunkat az önértékelés gyakorlatával, akkor ez a különbség eltűnik.

Bennem is sokáig az a tévképzet élt, hogy a Mester mindig áhitatos, szelíd mint a bárány. Míg saját magamon nem tapasztaltam, sok minden ez is benne van, de mikor már nem értek a szép szóból, na tud ám agresszív is lenni.

Eset, ami velem megesett: 

önsajnálatban dagonyáztam, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Jöttek a tanok, mások is szenvednek, én meg, jó, jó, de hát az én bajom, mekkora!

Vasárnap kirándulni mentünk. Igazi tavaszi időjárás van, nagyon változékony. Egyszer esik, aztán kicsit kisüt a nap, néha egyszerre esik és süt a nap. Ennek ellenére útra keltünk. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk.

Egy tanítvány üzenete:

Kedves Tas!

Köszönöm, hogy az intuíciós tanfolyammal felnyitottad a "szemem", pontosabban, ahogy foglamaztál, te csak szemüveget adsz a gyengén látóknak, mint egy látszerész :) Ezt örökre megjegyzem :)

Gyakorlok minden nap többször nepálit, hatos fogatot stb...és csak egyszerűen megnézem mikor mit csinálok. Eszméletlen, hogy eddig mennyire nem néztem meg mit csinálok, és minek mi lesz a következménye.

Kicsit tisztábban látok, és ezt mérhetetlenül köszönöm, mert nem csak az üzleti életben, de az élet minden területén látom (mondom: LÁTOM) a hasznát :)