Sziasztok!

Sok szó esik a párkapcsolatról, és úgy nézem, hogy szinte senki sem elégedett vele (de akinek nem inge ne vegye magára ;) ).
Ha van párunk, ha nincs, ,,az a baj", ugye? De ha mélyen magunkba nézünk, mit szeretnénk?
Jó lenne, ha őszintén meg tudnánk állapítani, hogy milyen párkapcsolatot tartunk az ,,ideális"-nak, milyet szeretnénk? Mire gondolunk egyáltalán, ha azt mondjuk ,,párkapcsolat, szerelem" ?
Akinek van kedve hozzá, kérem, írja le, ez jó önismereti gyakorlat is, sőt, egymást is jobban megismerhetjük ezáltal.

Álmomban puskával szarvasokra vadásztam. Le akartam lőni egyet, de Ők éberebbek voltak, mint én ügyes, és mindig arrébb szaladtak. Még megcélozni sem tudtam őket, így sokáig csak kergetőztünk az erdőben.
Aztán az egyik fiatal nőstény szarvast sikerült jól becserkésznem, egészen közel voltam hozzá, amikor felriadt és pont felém kezdett szaladni. Nem nekem akart jönni, csak ijedtségében rossz irányba indult el.

A téma előző két írásában odáig jutottunk, hogy a TÉL, mint az öngyilkossági statisztikák is mutatják - igen rossz hatással van sokak lekiállapotára, a depresszív befordulásokra, az ünnepek utáni hirtelen váltás, az ingerszegénynek megélt, (elsőre) nagy kontrasztot mutató közege táptalaja a magányosság, elhagyatottság, szeretetlenség érzeteinek.

Lazulj el szépen, csendesen!
Érezd, a lelked megpihen!
Hogy ne lehessen más jelen,
rajtad kívül és Istenen.

Apró harangok konganak,
eltűnik minden gondolat.
A fény lebont minden falat,
feloldva benned gondokat.

Érzed a tested ellazul,
gyógyulni kezd, ami beteg.
Érzések jönnek válaszul,
s oldják leláncolt lelkedet.

Fenséges megtapasztalás,
gyógyul a lélek és a test.
Benned, egy mennyei varázs,
lelkedben fájót, szépre fest!

http://narayana.hu/

Segítségeteket szeretném kérni, hogy lehet a bal agyféltekét munkára bírni, esetleg kinyitni???