Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Szombat délelött cipővàsàrlàs a gyerekekkel.... délutàn szerettünk volna elmenni a kertészetbe, venni egy-két dolgot a kertbe..... KisLàny rögtön kifejezte nem tetszését, hogy neki nincs kedve boltba menni, .... mit lehet tenni ilyenkor? ....meg tudom érteni, ha nekem nincs kedvem valamihez, én sem szívesen csinàlom, úgyhogy igyekszem tiszteletbe tartani màsok érzéseit is...

Nagyon hálás vagyok az intuíciómnak, hogy a mai napon is működött és hallgattam rá, így sikerült megúsznom, hogy a Budaörsi Auchanban ne lopják ki az értékeimet a táskámból.

Még most is a hatása alatt vagyok, hogy az egyik pillanatban a répákat válogatom a táskám mellettem a kocsi felső tartójában, s mire vissza fordulok a táskám zippzárja félig nyitva.

A zöldséges sor elején jött egy érzés, hogy a telefonomat és a pénztárcámat vegyem ki a táskámból, s tegyem a kabát zsebembe. Megtettem.

Köszönöm.

Timi

mosoly3.jpg

Általában azt feltételezik, hogy a pozitív gondolkodás egészséget, jólétet és sikert eredményez, de ez nyilvánvalóan nem mindenkire igaz. Vannak, akik állítják, hogy a pozitív gondolkodás nem segített nekik. Mások viszont esküsznek rá, ezt tekintik a "sikeres élet" alapjának. Szerintem fontos beszélni arról, valójában mit is jelent a pozitív gondolkodás.

memory.jpg

Az önelfogadás gyakorlása során már régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy miért érzem úgy, hogy kezdem elveszteni a memóriám.

Középiskola, egyetem alatt leginkább a külsőm elfogadása okozott gondot. Most ezzel már elég jól állok, viszont helyette jött új megoldandó feladat az önelfogadásban.

„A te akaratod legyen meg és ne az enyém” – ebben az egy mondatban egyesült a világtörténet vallási és világi erkölcsiségének lényege és kulcsa. Ezt az egyedüli olyan mondat, amit, ha akár spirituálisan, akár pusztán etikailag értelmezünk, nem mutatkozik különbség, ugyanis az önátadás eredménye mindkét esetben ugyanaz lesz: kegyelem, megváltottság.

felelemszeretetc.jpg

Talán elsőre kicsit ellentmondásosnak tűnik a cím, de épp azon gondolkodtam, hogy vajon a félelemnek milyen szerepe lehet az életünkben. Úgy gondolom igenis hasznos és szükséges. Ide sorolnám azt is ha valakiben félelmet keltünk.

Olvasgatom Tamás evangéliumát és egy igen érdekes mondat szúrt szemet az önismerettel kapcsolatban.

Tamás evangéliuma

2. Jézus mondta: „Azok akik keresnek, ne hagyják abba, amíg nem találnak. Amikor találnak, zaklatni fogják őket. Amikor zaklatják őket, el fognak majd csodálkozni, és uralkodni fognak mindenek felett. [És mikor uralkodnak, megnyugszanak.]

Mi lenne ha tényleg eljönne a Világbéke Kedves Világbéke Harcosok?
Mi lenne ha eljönne az az idö amikor nincs miért és kivel harcolnunk?

Öszintén ezt akarjátok?
Mihez kezdene odabent a harcos kisördög aki elégedetten dörzsölgeti mocskos kis kezeit,s kaján vigyorral nyugtázza hogy megint sikert aratott amikor valósnak vélt igazságotokért harcba szálltok?

Az ,,ellenség" nem gyözhetö le a saját fegyverével.
Abban ö a jobb,még akkor is ha pillanatnyi gyözelem érzése uralkodik el rajtunk.

A múltkori hétvégén én magam gyűjthettem ametisztet. Kedves vendéglátóm megígérte, hogy elvisz oda, ahol ametisztet lehet gyűjteni.
Én eddig csak az üzletekben láttam ametisztet. Bennem volt az öröm, hogy mennyire fantasztikus érzés lesz ametisztet keresni. Az volt a fejecskémben, hogy remélem szerencsém lesz és találok egy szép ametisztet. Valamiért azt gondoltam, hogy szerencse kell hozzá, hogy találjak majd ametisztet. Saját magam talált ametisztem lesz.

2011. február 16.

Jaj, de nagyon régen írtam már! Az érzések és tapasztalások pedig csak gyűlnek! Már lassan másfél hónapja vagyok Franciaországban és próbálok minden napot csodaként megélni, illetve figyelni arra, hogy mi zajlik bennem, mit érzek. Annak ellenére, hogy egyelőre keveset meditálok, illetve jógázom (bár jóllehet eldöntöttem, hogy sokat fogok) úgy érzem éber állapotban is sok olyan tapasztalásom van, amivel úgy érzem, fejlődök. Ezeket valahogy korábban nem vettem észre.

Nem tudom mások számára mennyire megvitatandó kérdés az, ami nekem az utóbbi hónapokban elég központi szerepet kezd betölteni. A "létkérdések szorongatnak" bejegyzésben már elkezdtem mesélni a halálfélelemről, ami mostanában sokszor rám tör esténként. Az utóbbi néhány hétben "megkímélt" ez a rám törő szorongatás, de tegnap este jött egy újabb érzés, gondolat.

Az anyukám szeret engem. – fordult hozzám a négyéves Kriszti, miközben a játszótér felé közeledtünk. Ahogy elnéztem csillogó szemét, vékonyka alakját, ahogy szökdécselt előttem, eszembe jutott, hogy milyen kevés felnőtt mondja ezt el magáról.