Az anyukám szeret engem.
Az anyukám szeret engem. – fordult hozzám a négyéves Kriszti, miközben a játszótér felé közeledtünk. Ahogy elnéztem csillogó szemét, vékonyka alakját, ahogy szökdécselt előttem, eszembe jutott, hogy milyen kevés felnőtt mondja ezt el magáról.
Mennyi nehéz gyermekkorral találkozhatunk, hány és hány embernek hiányzik az odaadó szülői szeretet. Milyen sokan panaszkodnak, hogy nem kapták meg a bensőséges ölelést. és ez a hiány végig kíséri, meghatározza egész életüket. Ezt az önzetlen szeretetet várják barátaiktól, párjuktól, gyerekeiktől. De legtöbbször csalódnak. Folyamatosan űrt éreznek, és boldogtalanok.
Újdonságképpen, most, május 13-án, 18 órakor indul egy csoport, ahol csak ezzel a témával foglalkozunk. A szülői és a gyermeki szeretettel.
A szeretetet gyakran feltételekhez kötjük, azt gondoljuk, hogy valaminek teljesülnie kell ahhoz, hogy létrejöjjön: szeret, ha figyel rám, ha meghallgat, ha segít, szeret, ha áldozatot hozok, ha azt csinálom, amit mond, ha …...
Itt megtapasztalhatod, hogy milyen az, amikor a szeretet egyszerűen van, létezéséhez nincs szükség semmire. Csak engedjük, hogy áramoljon.
Nem való a csoport azoknak, akik jó viszonyban vannak a szüleikkel, vagy akiknek ugyan van gondjuk, de félnek elengedni sértődöttségüket, megbántottságukat.
Akik viszont szeretnének javítani szüleikkel való kapcsolatukon, és szívesen megtapasztalnák a szeretet áramlását, azoknak érdemes eljönni.
"mindent tudó hely"
"A lánynak komoly nehézségei vannak édesanyjával.
Egymástól nagy távolságra állítja fel önmagát és édesanyját. Mindketten ellentétes irányba néznek. A vezető a képviselőket arra kéri: „Érezzétek át a szerepet és kövessétek a mozgással kapcsolatos impulzusokat, anélkül hogy egy szót szólnátok."
A lány és az anya majdnem két percig csendben állnak, mielőtt megtennék az első óvatos mozdulatot. Majd az anya lassan megfordul és ránéz a lányára. Újabb perc telik el, míg a lány is megfordul, egészen óvatosan. Lassan és tétován a lány tesz pár lépést az anya felé. Ő is megy egy lépésnyit a lánya irányába. Végül egymás előtt állnak …………(B. Ulsamer: Gyökerek nélkül nem lehet repülni)
- szildiko1 blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
3 hozzászólásEzt a kedvemért írtad? :)))
Jó. pörgessük fel a témát. Ne legyek önző, hogy csak az én cikkeim pörögnek :DDD
Fogj meg egy párnát, és nevezd ki Hajdu Miklósnak... A többit jobban tudod nálam...
Lássuk, mit mond a lélek?
Hát Miki, lehet, hogy csalódást fogok okozni, de amikor ez a csoport igény megfogalmazódott, te egyáltalán nem voltál a képben.
Te fontos vagy nekem, mint tükör. Ami által - önző módon - rájöhettek magammal kapcsolatban néhány lényeges dologra. De hogy hogyan éled az életed, ahhoz nincs közöm. (van nekem éppen elég saját feladatom) Néha megjegyzem, amit látok, de ezen felül nem kívánok belefolyni a történetedbe. Kivéve, ha te ezt kimondottan kéred. De akkor sem "kibeszélő-showban"
de sajnos fél 7-ig dolgozom.
Az viszont döbbenetes, hogy ennek a mondatnak az elolvasása/kimondásai is már önmagában megmelegíti a szivemet. Ha jó sokat mondom, előbb-utóbb magam is elhiszem:)
Azt mondják, hogy vannak dolgok, amiket azért csinálunk úgy mert megtapasztaltuk, vagy éppen azért mert hiányoltunk az életünkből. Azt tudom, hogy én mindent igyekeztem megadni a gyerekemnek, ami után én nagyon vágyódtam. Az hogy ez mennyire sikerült, csak sejteni tudom, de felszabadult kisgyerek volt, (amire mások vezettek rá), tehát valamennyi eredménye mindenképp volt. Ezt viszont még én sem hallottam tőle így kimondani. (Nos, talán még hallhatom, ha nem tőle, talán az unokámtól:).
Nagyon jó a témafelvetés, a tanfolyam indítás ötlete, sok sikert kívánok Nektek!