Túl gyakran fordul elő velem, hogy meghallok, elolvasok egy mondatot, és nem az jön le, amit hallok, látok, hanem az, ami szerintem mögötte van!
Ilyenkor már szinte reflexből arra irányítanám a figyelmemet és a beszélgetés folytatását, ez sokszor be is válik, de néha csak néznek rám, elég furcsán...
Vannak élethelyzetek, amikor nem mindig azt mondom, amit gondolok?

A múltkori pesti transzlégzést szerettem volna valamivel feldobni, ezért szerveztem elé egy úgynevezett "Előkészítő" programot, ahol olyan gyakorlatokat végeztünk, amelyekkel kellően kinyílhatunk, ráhangolódhatunk a Transzlégzésre.
Nos, ez olyan jól sikerült, hogy többeknek már ott meg volt a Nagy élménye, amit én csak a transzlégzésben gondoltam, hogy majd kijön!
Miért?

Az előkészítő gyakorlatokban volt elllazulás, önismereti kérdések-válaszok, szívnyitás és szép lassan belefolytunk egy történetbe, amelyikben megélhették a résztvevők, hogyan születik meg egy lélek a finomabb rezgésű világból ebbe a durva anyagi világba, bele egy testbe. Ezt a gyakorlatot összekötöttük a légzéssel is és ettől annyira felerősödtek az élmények, hogy jó pár résztvevő újra megélte a saját születését, de volt olyan is, aki a gyermeke szülését élte végig, de immár jóval tudatosabban!
Mindannyiuk visszajelzése az volt a program után, hogy nagyon sokat kaptak ezekből az élményekből, sikerült megérteniük és elfogadniuk a születésük körülményeit, mint például a szüleik hozzáállását, vagy hogy miért is kellett leszületniük?!

"Ha úgy véled, hogy annyira megvilágosodott vagy, akkor menj, és tölts el egy hetet a szüleiddel!”
– mondja Ram Dass.
Nos, hogy menne? Mennyire tartjuk magunkat megvilágosodottnak, és ez mennyire igaz?
Szoktátok tesztelni magatokat ilyen, vagy bármilyen hasonló helyzetekkel?