Az ego megsemmisítése
Tegnap késő este csörgött a telefonom, pont a kapubejárónál álltam és vártam, hogy kinyíljon a kapu.
Nagy nehezen előhalásztam a telefonom, csak a fiam, vagy a lányom lehet ebben a késői órában.
De sem a fiam, sem a lányom, a drága jó Tanítóm volt.
Nagyon meglepődtem, nem is annyira a hívás miatt, sokkal inkább azon amit mondott.
Nem szokott direkt tanácsokat osztogatni, legalább is nagyon ritkán.
De most adott.
Még pedig azt, hogy - égessem el az egomat, az előző életek egoját is.
Csak annyit kérdeztem, - egyszerre ?
Ő azt válaszolta egyenként.
Hát ennek nem örültem.
Persze csak azért, mert nagyon lusta vagyok és szerettem volna gyorsan túl lenni az egészen.
Aznap este Subudon voltam, most másképpen hatott rám, mint az előző alkalommal, szédültem, szinte úgy éreztem magam, mint mikor bent ragadok egy meditációban. Egy más tudatállapotban utaztam a metrón is, megkérdeztem Krisztát,- most melyik metrón is utazunk.
Szerencsére időben tettem fel a kérdést, mert Kriszta szólt, hogy a kettesen, így gyorsan ráébredtem, át kell szállnom a hármasra.
Az egyik megállónál felszállt egy nő, akinek a nadrágján lecsúszott a cipzár és egy férfi, mind a ketten piásak voltak.
A férfi megállt velem szemben és négy megállón keresztül bámulta a melleimet, közben ecsetelte mi mindent csinálna velem és lehelte rám a piaszagot.
Elegem lett, elmentem mellőle.
A Népligetnél zavarodott elmével rohangált egy nő és kiabálta, miként hagyta el a társa, hová ment dolgozni, hangosan kikelve magából szidta, kívánságait szerte kürtölte.
Szántam, milyen fájdalom lehet akkora, hogy egy ember ilyenné válik.
Agyaltam, mit üzennek ezek a történések.
Részeg voltam az energiáktól az tény, a más tudatállapot nekem pia nélkül is ment.
De a háborodott nő? Azt nem tudtam hová tenni.
Na meg az egommal, mit is tegyek?
Mert annak a szegénynek, aki kint kiabált a buszmegállóban, már nem volt egoja az biztos.
Először nagy volt neki, de a fájdalom teljesen összetörte.
Hát, inkább égjen el egyenként!
Döntöttem később, mikor végiggondoltam mindazt amit láttam.
- SZABÓ GABRIELLA blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
17 hozzászólásHogyan lehetne elégetni az előző életek egóját?:) Csak a mostani létezik, amit a jelenben érzékelsz. Ezt tudnod kell! Az egó az elme által felvett hamis identitás. Csak egy vizió. Nincs létjogosultsága. Csak azért létezik mert te elhiszed hogy van. Az elme trükkje. Az egó te magad vagy és mindannyiunk hamis képzete.
Ha te eltűnsz eltűnik az egó, ilyen egyszerű. csak a megtapasztalásban higgy!!!
Üdv:Tamás
Talán nem csak az emlékeink maradnak meg az előző életeinkből, hanem az egónk is, vagy azok halvány lenyomata. Lehet, hogy ezek időnként belezavarnak az ezéletbeli döntéseinkbe, életvitelünkbe.
Gondoljunk csak arra, amikor valaki azért nem tudja helyén megélni a nemiségét, mert az előző életeiben túlzottan azonosult a másik nemiségével, és nehezére esik a váltás! Például, sok férfi élet után beszorítva egy női testbe, nem érzi otthon magát.
Ilyenkor az megszokott énképnek jön át egy darabja, nem tudja felfogni - elfogadni, hogy már nem a férfi szerep, hanem a női az övé!
Nem lehetről meg talánról beszélek. Pont az ellenkezőjéről. Papolni lehetne erról évekig, mint ahogy ezt a legtöbben teszik is. Mindenki csak beszél és nem látja hogy egyhelyben toporog. A sok könyvvel, okoskodással még senki nem jutott előre legfeljebb azt hitte. Arra is meg kell érni hogy lássunk. Kell a szükséges rossz is. Az egónak is meg kell érni fogy eldobhasd, különben nincs is megértés. Igazi szomjúságra és tisztaságra van szükség. Ezt az egyet szerencsére nem lehet lehazudni. Megtapsztalás, biztos tudás.. Pont az egós elmével való azonosulás az emberiség rákfenéje. miért kéne azonosulnod bármivel amiről azt hiszed hogy te vagy? Igy sohasem fogja senki eldobni, sőt ha mélyebbre megyünk egyszerűen nem is lehet. Mert valójában nem is létezik. Mondhatni olyan anyagból van mint az álmok. Az elme mellékterméke. Egy bizonyos pontról nézve már nevetséges is az hogy szinte minden ember robotként működik és elhiszi hogy ő irányit.
Tamás
Nem értelek. A szavaid alapján úgy érzem, hogy vitatkozol, csak azt nem értem, hogy miről és kivel?!
Te most akkor azt mondod, hogy nincs ego? Nincs mit elégetni?
Vagy azt, hogy nem lehet elégetni az előző életbelieket? Honnan tudod, próbáltad már?
Kinek írod, hogy papol és okoskodik? Vagy ezt csak úgy általánosan fogalmaztad?
Én úgy vettem ki, hogy általánosságban mondta, és arra gondolt, hogy nagyon sokan olvasnak könyveket, és azt hiszik hogy ezzel el is van intézve. Lehet, hogy megértik, vagy inkább úgy fogalmazok, kapizsgálják, hogy mivan, és fennhangon hirdetik, de mikor az Élet odatesz egy szituációt, amiben alkalmazni lehetne, kéne a tanultakat/olvasottakat, akkor már bukta van.
De szóljatok ha félreértettem :P
Sziasztok!
Most olvastam csak a témát és a hozzászólásokat,mert csak ritkán van időm a géphez ülni,elnézést,ha kissé lemaradtam,de elmondanám az én véleményemet is,hátha segít valakinek...
Az én meglátásom egyszerű. Véleményem szerint az ego nem ellenség, nem félelmetes,és semmiképp nem elpusztítandó. Társ…:) Gondoljatok bele: én a szellemi lény hogy a csudába tudnám itt a Földön a vállalt feladataimat véghezvinni a test nélkül, amibe beköltöztem,s aminek a saját szerves része az ego? Megjegyez mindent,figyel a magzati élettől kezdve minden ingerre,élményre,és ha hasonló szituáció felmerül reflexből reagál úgy,ahogy a probléma az első esetben megoldódott. Nem mérlegel, nem fontolgat, üt,vagy menekül…:) A szellemi lényem összefüggéseiben látja az eseményeket, az ego nem lát más összefüggést, mint a pillanatnyi történést,és arra reagál. A szellemi lényem látja az egész utat,amit végig kell járnom, az ego csak a pillanatnyilag előtte levő akadályt… Én a szellemi lény mégis sokat tanulok tőle,és ő is sokat tanul tőlem…:) Egymásra vagyunk utalva.
Megszelidíthetem megnyugtathatom, szélesíthetem a látókörét. Persze vigyáznom kell, hogy ne kerüljek a hatalma alá. Mert szeretné. Mert azt hiszi, hogy csak akkor vagyunk biztonságban,ha ő a vezér. Mert nehezen tudja megérteni, hogy a halál az nem a vég, csupán változás, ezért mindenképp el akarja kerülni. Ha sikerül is megértetnünk vele, akkor se lesz sose biztos benne, ezért fél. Fél a sérülésektől is, a betegségektől is, az ellenséges indulatoktól is, akkor is, ha sokszor az ellenséges indulatokat csak ő következteti ki egy korábbi eset kapcsán,holott az adott helyzetben nincs is valós alapja. Viszont, ha folyton odafigyelek a kettőnk egységére, az egyensúlyra, a harmóniára, akkor velem, a szellemmel fejlődik ő az ego is,és egy része jön velem a következő utamra.
Ezért néha, mint egy érzékeny vevőkészülék az új létben „veszem” az adását…deja vu érzetem támad…
Nem akarok hatalmi harcot vívni vele, együtt akarok működni vele, jó kapcsolatban, mint egy idősebb, sokat tapasztalt testvér, a fiatalabb, tapasztalatlanabb testvérrel. Kölcsönös szeretetben, tiszteletben.
Innen már csak egy lépés volt számomra, hogy mások egoját is hasonló szemlélettel kezeljem. Odafigyelve meglátom a valós félelmet, és sok esetben szeretettel fel is oldom. Ha dolgom. Mindenki nem a feladatom. …:)
Ez természetesen csak az én álláspontom.
Senkire nem szándékozom ráerőltetni, mindössze elmeséltem…
Szeretettel:
Patanyó
Én nagyon szívesen vitatkozom veled, pl azzal a résszel, mikor azt írod: "A sok könyvvel, okoskodással még senki nem jutott előre legfeljebb azt hitte."
A két hozzászólásodat olvasva szinte egyazegybe hallom vissza Tolle (vagy esetleg Osho?) szavait.
Vagy ezekre mindre önállóan jöttél rá hosszú-hosszú évek után, mialatt fogalmad nem volt mi zajlott le előzőleg benned? Mert ok, hajlandó vagyok elhinni hogy tapasztalatból beszélsz, de melyik volt előbb, az hogy megtapasztaltad ezt az egótlanságot, vagy az hogy olvastál a konkrét működéséről és utána már tudtad hogy mi az mikor bekövetkezett?
Szóval igaz, könyvet olvasni sem muszáj, mint ahogy meditálni sem, ugyanúgy eljuthatsz oda saját tapasztalásból is, csak hát évekkel, évtizedekkel esetleg életekkel hosszabb idő alatt. De akkor ne írj ilyet, hogy senkit nem vitt előbbre, mert szerintem nemhogy senkit, de még neked is megkönnyítette a dolgod az, amit az egó működéséről olvashattál és most leírtál. Abban értek csak egyet, hogy tapasztalat mindenek felett..
A megtapasztalás a biztos tanítás, de egy-egy könyv, hozhat olyan felismerést, ráeszmélést, szembesülést amit "talán" addig nem értett meg az illető, így segíthet.
Azt érzem, igen, az egó foszlányok maradhatnak és vihetjük életeken át, sőt építhetjük életeken keresztül.
Mert csak a lélek örök? Hát valószínű a lelkünkhöz életeken keresztül hozzánő az egónk egy része.
Végzem a gyakorlatokat, a képzeletbeli máglyán az egó, úgy jelenik meg mint egy könyv, most a tizennegyegyik könyvnél tartok, még ég.
Közben nagyon érdekes dolgok történnek velem.
Sanyi!
Ebben az írásodban magamra ismerek!
Pont ilyen vagyok!
Nem tudom megélni a nőiségem, illetve nehezemre esik.
És sokszor mondják a női társaim, hogy bár férfi lennék! És eddig csak nőkkel volt bensőséges kapcsolatom. A nőkhöz nagyon értek.
És tudom, érzem, hogyan kell férfiasan viselkedni!
Ennek ellenére nőies testalkatú... azaz inkább lányos... testalkatú vagyok, semmi nyoma a férfiasságnak.
Volt már pár emlékem valamilyen előző életemből, ahol férfi voltam .
Hogyan léphetek túl ezen?
Kérlek segíts nekem pár tanáccsal, vagy bármivel, ha tudsz!
Köszönöm szépen!
Nehéz valami úgy elmagyarázni, hogy fogalma sincs sokaknak arról, hogy mi is az amiről beszélünk. Ezt egyáltalán nem szabad sértésnek venni, de amíg nincs tudatos reinkarnáció, vagy túlvilági emlékek, vagy nem élték még át a felsőbbrendű énüket, addig egyszerűen nem lehetnek tisztában az egó mibenlétével. Egyszerűen nincsenek meg hozzá az eszközeik, és ha azt hiszik, hogy tudják mi az egó, akkor csak félrevezetik magukat.
Az emberi szellem maga a jóság, a szeretet, a megértés, csak éppen ahhoz, hogy leszülethessen szüksége van az egóra, amit ő választ meg. (vagyis te) Miért? Képzelj el egy olyan embert, aki mindenkit feltétel nélkül szeret, aki ha kérik tőle, leveszi a ruháját és odaadja akár egy milliomosnak is, akiben nincs egy csepp önzés sem, aki mindent elhisz, aki a saját ételét inkább odaadja egy éhező kutyának. Szerinted az ilyen ember meddig marad életben? Hát nem sokáig! Ezért van szüksége az egóra. Hogy is működik ez? A szellem választ egy csomó tulajdonságot, amire szüksége lesz az életben. Nehogy azt gondolják, hogy a szellem hülye, és nem igazodik el a hétköznapi életben, sőt sokkal jobban kiismeri magát mint mink! Szóval tökéletesen tisztában van vele, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy úgy élje le életét, ahogy tervezte. Szóval felépíti jellemét.
Az egó legnagyobb és leghatékonyabb fegyvere, amivel a szolgálatában tart, hogy elhitet veled egy sor olyan dolgot, ami tévedés. Legelső és legfőbb, hogy elhiteti veled, hogy Te ő vagy. Ha elhiszed, hogy te vagy az egó, akkor azt hiszed, hogy amit az egó akar, azt te akarod, és minden erőddel megpróbálod véghezvinni, megvalósítani az ő célját. DE EZEK NEM A TE CÉLJAID. Így észrevétlenül, máris te szolgálod az egót, és nem ő téged. Az egót nem legyőzni kell, hanem együttműködni vele kordában tartani és irányítani. (mint ahogy a lovas irányítja lovat). És megadni neki azt a gondoskodást és tiszteletet, amire szüksége van, de nem többet! Az egó nagyszerű szolga, de rettenetes úr! Jelenlegi világunkban gyakorlatilag az egó uralkodik (észrevétlenül) a szellem felett. Csak körül kell nézni, és megláthatod, hogy ez hova vezet.
Nem lehet csak ugy elégetni az egot.Nefélj,ha meghalsz,az ego meghal veled.De addig is szukséged van rá,ugyanugy mint a testedre.Az egot meg kell tanítanod nem gondolkodni.Nem szabad hogy az ego befolyásoljon.Az egora szukség van ebben a világban-csak igy tudnak sajnos megkulonboztetni,nem a lelked munkája után kapod a fizetést,nem a lelked fizet adot,a korházi bt is az egonak kell.
LAO-ce azt mondta"azert van ennyi feladatom mert testem van"
Eppen ma olvastam errol az ego égetés dologrol.Egész állo nap ezen meditáltam.Es megszuletett ez ugyben,az uj véleményem.Szeretném magam kijavítani.Helyes dolog ez az ego égetés és feltétlenul szukséges.Az elfogadás az a téma ami a napokban foglalkoztat.Azt hittem,hogy ténylegesen tudok elfogadni,de rá kellett jonnom,hogy csak a számmal tudok elfogadni.Gondolom megértés szempontjábol egy picit elorébb vagy,de hát ez nem verseny!
Szoval szeretnék megtanulni tokéletesen elfogadni.Rengeteg konyvon átrágtam magam ez ugyben,és arra a válaszra bukkantam amit a mestered is ajánlott.Mégpedig"semmisítsd meg az énképedet!"
HOGY MIéRT?
Az egonak,énképnek sajnálatosan vannak érzéseik.Addig míg érzéseid vannak....SOHA NEM FOGSZ TUDNI ELFOGADNI......... csak szavakkal!Nos egy megvilágosodott ember mint tudjuk"ELFOGADO"....miért?Mert nincsennek érzései.Mihint egy picit érez,már nem tokéletes elfogado.Egy szo mint száz,rengeteg mindenre jo még az ".....ego égetés....".Nem fogom mindet részletezni,de nagyon helyes tanácsot adott a mestered.
Nekem sajnos nincs mesterem és gondolom e miatt lasabban haladok a tokéletesedés Utján,de az én saját erombol haladok és erre buszke vagyok.
Szeretném ha ez ugyben te is észrevételeznél.
Valóban büszke lehetsz arra, hogy egyedül haladsz, bár az nem biztos, hogy lassabban.
Talán az a baj, hogy nem vágyom a megvilágosodásra. Szeretnék érzésekkel bíró ember maradni, bár teljes tudatossággal könnyebb az élet, de nekem fontosak az érzelmeim.
Végre úgy-ahogy megtanultam kimutatni, felfedezni őket. Mert volt idő, hogy elfojtottam érzelmeim, most viszont
ragaszkodom hozzájuk. Kellenek az érzelmek.
Mindig eszembe jut, Krisztus a szeretet, Budha a tudatosság útja. Hát inkább Krisztust követem.
Őszintén bevallom azért égettem az előző életeim egóját, a tizennyolcadikkal volt a legnehezebb dolgom az napokig, de lehet, hogy két hétig is égett, volt ami könnyedén megsemmisült a máglyán.
Most a huszonkettediknél tartok, kicsit pihenek egy idő óta, de köszönöm, hogy eszembe juttattad és folytatom.
Bizony a teljes elfogadás nehéz dolog, valamit könnyedén elfogadok, de van még mit befogadni, elfogadi tiszta szívből.
Papajiról, a megvilágosodott indiairól irják (Ramana tanitványa volt) pontosabban irja az az európai nő, aki a házában élt egy darabig vele, hogy mikor pl. elolvasott egy levelet (mert sokan irtak neki) a levél tartalma szerint pillanatonként futottak át rajta az érzelmek: hol sirt, hol nevetett, hol összeráncolta a szemöldökét stb.
De csak úgy érezte az érzelmeket, mint ahogy a szellő meg-megsuhintja az arcunkat, állandó változásban. Soha nem maradtak vele az érzelmek, de megélte őket pillanatokra és pillanatonként tökéletesen.
Aztán mintha mi se történt volna,megint az a derűs Papaji volt, mint mindig és jóizűen megette az ebédjét.
"Az EGOtól való megszabaduláshoz mindössze annyi kell, hogy az EGO tudatában légy, mivel a tudatosság és az EGO nem fér össze. A tudatosság az az erő, ami a jelen pillanatba van bezárva. Ezért nevezhetjük azt jelenlétnek is. ...- És ugyanez a magyarázat arra is, hogy miért nem lehet az EGOtól való megszabadulást valami jövőbeli időpontban elérendő céllá tenni. Kizárólag a jelenlét képes megszabadítani téged az EGOtól, és kizárólag most lehetsz jelen, nem tegnap és nem holnap. Csak a jelenlét képes lebontani benned a múltat, és tudja így átalakítani a tudati állapotodat."
E.T.- Új Föld
Nem válaszolni és senkivel sem vitatkozni szeretnék, mert én sem tudom mi az igazság. Úgy gondolom az emberi lélek mikor leszületik egy testbe, egót kap. Feladatokkal, karmákkal születünk le amiken dolgoznunk kell. Az ego "kezelése" az egyik legnagyobb feladat. Először is fel kell ismernünk magunkban, tudnunk kell mikor munkálkodik az egónk és mikor a lelkünk tehát mi. Ez óriási feladat. Az ego a társadalmi normák, a racionalizmus, az "ésszerű" gondolkodás stb. megtestesítője. Mi pedig legtöbbször "szívünkből" az érzelmeinktől vezérelve cselekednénk. Kire halgassunk tehát? Nekem az a véleményem, az érzelmeink és érzéseink nagyon fontosak, talán a legfontosabbak, főleg, hogy meg is éljük azokat. Mivel nem egy tökéletes világban élünk és társadalom és társadalmi normák léteznek ezért az egót halgassuk meg és döntsünk mi magunk. Ha ezt meg tudjuk tenni akkor elértük azt a fejlettségi szintet ahol az egó minket szolgál. Ekkor az ego meghal. Talán ezért nincs szükség az ego elégetésére, hacsak nem ezt nevezitek "elégetésnek". Szerintem ez a megvilágosodás. Ez természetesen csak az én véleményem erre ne halgassatok!!!
Üdv mindenkinek:Miki
Az egót öleld magadhoz és szelidítsd meg. Kérd adjon teret és időt belelátni és megtapasztalni a múlt halvány foltjait és a jövődet.Az egyetlen mód amely nem hagy foltot a múltatdban majd. Hsizen a szeretetnek nincs ellensége. Az egódat úgy irányíthatod úgy veheted át az irányítást tőle ha gyakori meditációval elfogadtatod azt,hogy szemlélőként megtapasztalóként figyeld a napi történéseket.Ezzel a módszerrel élt budha is akitől sok mester és tanító tapasztalta meg és fogadta be tanításait.Tedd te si.Hiszen ez is indigóelv.Tegyük azt amit mások helyesen megtettek, és élvezd a lelki békét.Dönts helyesen és csináld. Mesterem tanítása (Józsi láma) amióta hal
lgatok és alkalmazom tanításait más világban és más egészségnek örvendek, mentálisan.Köszönöm.