Hiszem hogy mindennek van értelme.
Persze a minden megértése az az út amit végig kell járnunk . Ami biztos számomra hogy mindenkinek feladata van és cseppet sem felesleges fizikai életünk minden darabja. Mindannyian más ritmusba haladunk egy célt követve a saját általunk megítélt jó-rossz úton tapogatózva hogy egyensúlyt teremtsünk. Az erre való törekvés ott van mindenkiben és minél közelebb érünk ennek megértéséhez úgy fogadjuk be hogy nincsenek is véges ellentétek. Határaink addig lesznek amig nem kezdjük tapasztalni azt ami az EGÉSZ.

Mit gondoltok, az ellentétek vonzzák egymást? Vagy inkább a hasonló emberek érzik magukat jobban együtt?
A csillagok, a karma, és a személyiségünk meg tud-e határozni annyira, hogy ez a szerelemben is mérvadó legyen?

Nagyon sok spirituális tanító ír a megvilágosodásról, sokakat foglalkoztat a téma, hogy mi az a megvilágosodás, hogyan lehetne elérni... Ebben a blogban szeretnék megosztani pár gondolatot, ami felmerült bennem a témával kapcsolatban.
Hogy megéljük a teljességérzetet, és az egységet, ezt szerintem sokan tapasztaltuk már (olyan egyszerű és természetes, hogy nem is vesszük észre, hogy abban vagyunk). De tudom, a "megvilágosodott állapot" sokak szerint több ennél, valami állandósult állapot, amiben nincs fájdalom?

Jaj, már megint meditáltam! Ismét kiütött, de most nagyon jól vagyok! Már ideje lenne megtanulnom, hogy nekem nagyon jót tesznek a meditációk és gyakrabban kellene csinálnom! Miért is nem teszem? Lustaság, félek a kiütődéstől, nem akarom megoldani a problémáim?! De ez egy újabb kérdés, most nem erről szeretnék írni!