Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Míg az énképben az önmagunkra vonatkozó észleletek testesülnek meg, addig az önértékelés ezeknek az önészleleteknek a pozitív illetve negatív minősítéséből formálódik ki és az önbecsülésben jut kifejeződésre.

A személyiségteoretikusok egybehangzóan állítják, hogy az önbecsülés fenntartására és növelésére iránti igény egyike a legalapvetőbb emberi igényeknek, és minthogy ez a késztetés igen erős, az emberek rengeteg energiát fektetnek abba, hogy az önbecsülésükön ne essen csorba.

Én most elhatároztam, hogy próbát vállalok!
Ehhez kérem a segítségeteket.

Mit is írhatnék én itt e sok bölcsesség között?

Még nem tudom, csak gondoltam jelzem a jelenlétem ezzel a pár sorral, látva, hogy itt aztán minden van ami a csövön kifér.
Angyal és ördög, mindenféle fajta.
Elengedés megragadás, egy szakajtónyi technika, mindenféle búbánatra, kisebb és nagyobb bajra.
Az ember csak kapkodja a fejét, melyik is lenne mire is jó, és tényleg jó-e bármi is bármire is?

Na még gondolkodnom kell ezeken.

Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy egy adott tevékenységnek (sok esetben valami spirituális töltetű dolognak) mennyire fontos, hogy "körítést" adjunk, hogy odafigyeljünk a részletekre, egy légkör megteremtésére, stb. Mondok néhány példát, úgy egyszerűbb kifejezni magam.

Hallgatom a Szeretet és elfogadást, amit nagyon köszönök. Nagy dilemmát okozott bennem, mivel közben a Vonzás is foglalkoztat, és úgy érzem, mintha a kettő kizárná egymást. Ha valami nagy egész részei vagyunk, és nem mi irányítjuk a sorsunkat, és csak úgy juthatok tovább, ha elengedek mindent, ami vagyok, akkor a Vonzás nem létezik. Ezt ízlelgetem, emésztgetem...

Épp olvasom Heidegger "A művészet eredete" című könyvet, de valahogy nem értettem...
Meg akartam érteni nem csak elolvasni és bemagolni a leírtakat mivel vizsgára kellett volna és amit megértek azt jobban el tudom magyarázni. Haladtam mondatról mondatra addig amíg nem értettem előröl kezdtem kis tűzlégzés szünetek között és szép lassan elkezdtem megérteni egy metafizikai paradoxont ami a könyv végére teljesedett ki és hirtelen puffff valami történt megértettem valamit amit önnön lényegéből senkinek nem tudtam elmondani.

Az kopogtatott az agyamon miközben olvasgattam a bevonzásról, (amiket írtatok) hogy mi van akkor ha a nagy Ő-met, akár többen vonzzák.
Hiszen tudjuk , hogy a kollektív tudatnak mekkora ereje van, és a szubjektív abban helyezkedik el, része annak.

ÉS....

Szóval!

Mi van akkor ha azért nem tudom bevonzani a nekem járó jó dolgokat mert közben engem vonz valaki magához?

Nem örülök hogy ez eszembe jutott mert most ezen agyalhatok.

Segítség!!!!!

Kicsit olyan mint a kötélhúzás, ez jutott róla eszembe.

Hogyan juthatunk ismerethez, vagy legalább ahhoz a tudáshoz, hogy be akarnak-e csapni minket vagy nem. Nem feltétlenül akarnak becsapni, csak azok sem tudják a válaszokat, akik nekünk kijelentették, hogy valami úgy van, ahogyan állítják.

sun&sea.JPG

“Tudnod kell,
melyik kikötő felé tartasz,
mielőtt be akarnád fogni a jó szelet,
mely odarepít.”

/Marcus Annaeus Seneca/

Az Élet Mosolya c. dvd-ről egy új videó a youtube-on: Hegyek Fölött
http://www.youtube.com/JonGeorgZENE#p/u/9/UbWJk-LjndE

Ott találkozunk : )

Jon

A Spiritualitás

Manapság divatos irányzat, melynek lényege, hogy nézz magadba és gyújts fényt, mert rohadt sötét vagy odabenn. Ez tény. Fogadd el. Mi már tudjuk, Te még nem.

Szióka!

Megérzés vagy félelem?
E kettő dolog munkálkodik bennem, hogy, hogy döntsem el, hogy megérzés vagy félelemeim egyikével nézek szembe?
Jött az életembe egy férfi aki először megdöbbentett, hogy érdeklődik irántam, majd jólesett és már akartam, hogy közöm legyen hozzá.