"Adjuk meg a módját"...?? | Önmegvalósítás.hu

"Adjuk meg a módját"...??

Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy egy adott tevékenységnek (sok esetben valami spirituális töltetű dolognak) mennyire fontos, hogy "körítést" adjunk, hogy odafigyeljünk a részletekre, egy légkör megteremtésére, stb. Mondok néhány példát, úgy egyszerűbb kifejezni magam.

Pl. a mi családunkban valahogy az volt a kimondatlan idea, hogy nem a külsőség a lényeg, hanem a belső értékek (ami valahol jó, de azért menjünk tovább). Ez néha meglátszott a mindennapi dolgokon is, pl. az étkezésnél nem volt fontos, hogy szépen megterítsünk, "megadjuk a módját", hanem elég volt, hogy a család együtt eszik. Ebben érzek egy kettősséget, mert valóban a legfontosabb, hogy a család együtt eszik, de talán nem venne el ennek az értékéből, ha a módjával is megteremtenénk egy légkört, stb.

Jó volt, hogy nem volt görcsös ragaszkodás bizonyos szokásokhoz, mégis most azt gondolom, egy születésnapot nem lehet egy héttel később ünnepelni, mert annak aznap van az ideje.

Egy másik példa: Mennyire fontos az, hogy egy meditációhoz gyertyát gyújtsunk? Hogy imánál letérdeljünk, vagy csak összekulcsoljuk a kezünket, mondjunk-e ki egy áldást hangosan vagy elég belül kapcsolatba lépni? Meg kell-e fogalmazni egy kérést magunkban vagy elég csak érinteni annak gondolatát?

Én arra jutottam magamban, hogy mint mindenben, ebben is van egy középút. Nem erőltetek semmit, de mégis próbálok a fizikai dolgokkal is megteremteni egy légkört, vagy bevonzani vele valamilyen energiát. Jól esik meditációkor gyertyát gyújtani, mert szeretem a lángját, és a füstölő illatát is; én jelen pillanatban nem azért teszem, mert azt mondják, hogy bevonzza az angyalokat a gyertya (bár ennek csak örülnék), hanem azért, mert jó érzéssel tölt el.

Szóval van egy bizonyos véleményem a dologról, de érdekelne, hogy Ti mit gondoltok erről?


Beküldte: | 2010. szep. 23. csütörtök - 06:48

Hozzászólások

1 comment posted
Az jutott eszembe, hogy mint
2010. szeptember 23. csütörtök, 12:33 | szildiko1

Az jutott eszembe, hogy mint mindenhol, ebben az esetben is a középút a legjobb.
Viszont...
A belső tudatállapotot nem mindig befolyásolja a külső környezet. Voltam én már határtalanul boldog a legnagyobb rendetlenség kellős közepén, és átéltem a pokol legmélyebb bugyrait sugárzó, napsütéses tengerparton.
Elfogott már fantasztikus egységérzet a legmelegebb, izzadós nyári napon a tömött hetes buszon, és voltam már letargiában hihetetlenül gyönyörű templomban.

Ha azt kívánod, hogy szép asztalnál egyetek, hát terítsd meg. Te magad. Lehet, hogy a többiek nem fogják értékelni, de tedd meg saját magadért. Ha jobban érzed magad gyertyánál, hát gyújts. Ha angyalok is jönnek, az csak hab a tortán.

A lelki kapcsolat akárhol és akármikor létrejöhet, ha az ember megfelelő tudatállapotba - a semmire gondolás tudatállapotába kerül. De tudatosan segíthetünk azzal, ha megfelelő környezetet teremtünk. Bár garancia nincs semmire.
Vannak dolgok, hangulatok amik csak úgy előkerülnek a semmiből....

A születésnapokat én úgy oldom meg, hogy ha tudom, hogy aznap nem ünnepelünk, akkor is küldök egy sms-t, vagy emailt, vagy reggel felköszöntöm az illetőt - akár csak egy fülhúzással. Teszem ezt magam miatt. És, hogy tudja: fontos nekem, gondolok rá. És ez nekem jó érzés.

Feliratkozás Hírlevélre