Teremtés, illúzió, valóság, szintek, tudatosság… de mi a valóság?
Éppen a minap olvasgattam Szepes Mária utolsó könyvét, a "Fény evangéliumát", és elgondolkodtatott, hogy mindenkinek más az illúzió, más a valóság. Pl. itt van a "Küszöb Őrzője című fejezet. Idéznék belőle „néhány” gondolatot. Ti hogyan látjátok?

És megtaláltam a Szívemet. Mindez tegnap este történt. Na nem tegnap kezdődött, azt elárulom, régóta keresem-kutatom már Őt, legalább 5 éve tudatosan fülelek, hogy halljam a hangját végre. Hallottam már néhányszor, suttogva, ordítva, eltorzítva... De valahogy akkora volt a hangzavar, hogy mindig elvesztettem a kapcsolatot Vele. Most olyan tisztán szólt hozzám, mint még soha. Elmondom, hogy történt.

Az elmúlt hetekben többször nem találtam a helyemet, valami mindig hiányzott, ezért újabb gyakorlásra szántam el magamat: boldog leszek!
Korábbi gyakorlásaimban egyszer dolgoztam már ezen a célon, hiszen néha ugyan spontán belekerültem a boldogság állapotába, de én arra vágytam, hogy mindig boldog legyek!

Ma Szépfiúm egy céges rendezvényen van, úgyhogy éljen a szabad estém. Úgy döntöttem az esti vacsorám egy körte lesz. Miközben egy tányért vettem elő a szekrényből, hogy az esti körtémet rádaraboljam eszembe jutott az én Szépfiúm.

A körtét ő vette a vasárnapi piacon és este, a buli után hozzám fog hazajönni és átjárt a „szeretem Őt” érzés. Gondoltam írok neki egy üzenetet, hogy szeretem. Aztán lebeszéltem magam róla, mert arra gondoltam, hogy céges bulin van, szórakozik, beszélget…gondoltam nem zavarom azzal, hogy épp rá gondolok és szeretem Őt.