Az igazság felszabadít
Nagy kérdés, hogy mi az igazság?
Amikor azt mondja Jézus, hogy az igazság felszabadít, akkor mire gondol, miféle igazságról beszél? És miféle szabadságról?
Legutóbbi családállítás alkalmával, felvillant valami kis fényszikra az igazságból számomra. Természetesen, mint minden, az igazság is individuális, személyre szabott, mindenki életének a maga igazsága mutatkozik meg, mindez persze egyetemes Isteni szabályrendszer részeként. Az individuum tehát addig személyes és egyéni, amíg nem sorakoztatjuk egy nagyobb egységbe, ahogyan a vese is emberré válik, ha a bőr felületét tekintjük az egész határ-mezsgyéjének.
Az igazság aligha érthető meg a lélek mozgásainak ismerete, élménye, tapasztalata nélkül.
A tudatunk ugyanis alaphelyzetben képtelen a léleknek alárendelni magát, miközben az életünket e lélek határozza meg.
Egészen téves elképzelés az, hogy a fizikai történéseinkből próbálunk a lélek mozgásaira, dinamikájára következtetni.
Materialista lélekbúvárkodás.
A lélek mozgásai megmutatják a valódi valóságot, amelyek alapján megérthető, hogy mi miért történik a fizikai világban.
Fordítva életképtelen elképzelés.
- Nocsak nocsak blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
3 hozzászólásAz igazság akként tud felszabadítani, ha megismerjük, hogy egyáltalán mi, az igazság?
Azt mondja Isten: A hit tulajdoníttatik nékik igazságul... vagyis a hívek nem tudják, mi az igazság, de ha hisznek, azt úgy tekinti Isten, mintha tudnák.
Érdekes ez a tudatosság szempontjából is, hiszen felmerül a kérdés, hogy aki tudatos, az miben is az, miféle dolog a tudatosság, és miféle tudatosságnak van köze hithez, ami igazságul tulajdoníttatik a híveknek.
Mert az igazság szabadít fel, a hit alapja tehát az igazság kell, hogy legyen. Isten is azt mondja, hogy ha hisz az ember, az igazságul tulajdoníttatik. Jézus azt mondja: Én vagyok az igazság, az út és az élet.
Az igazság tehát út is és élet is. Vagyis az élet az maga az igazság.
Mit gondolunk mi életnek, és ahhoz képes mi az élet valósága? Mert nem a fizikai létezésünk az bizonyos, hiszen a fizikai hogylétünk önmagában teljességgel érthetetlen, már-már csoda számba megy, hiszen teljesen érthetetlen, hogy élettelenek tartott atomok, miként képesek fenntartani egy olyan bonyolult komplexumot, mint pl egy emberi test. És ha már valamiképpen sikerült, honnan való a tudat, és az mi célt szolgál?
Na nem is folytatom a kérdések sorát, mert már ez is megemészthetetlen.
Ha tehát sikerül kilépnünk a materialista gondolatvilágból, és nem a matéria működéseiből próbálunk a lélek dolgaira következtetni, akkor rájövünk, hogy nem tudjuk mi az igazság. Alapállapotunkban tehát az Isen szempontjából azért van leginkább szükségünk hitre, mert az tulajdoníttatik igazságul, vagyis a megmenekülésünk alapja és eszköze ily módon a hit.
Persze ez a kereszténység szempontjából van így.
Kérdés, hogy van-e mód arra, hogy megtudjuk az igazságot? Az igazságot, ami valójában a matéria világán kívül helyezkedik, amiről Isten is tudja, hogy nem tudjuk, és nincs is elvárása felénk ezzel kapcsolatban, annyi pusztán, hogy higgyünk, hiszen ez az egyetlennek látszó útja a megmenekülésünknek. A másik és nem tudom, hogy egyszerűbb, vagy éppen bonyolultabb útja, ha megismerjük a valódi igazságot, amely igazság felszabadítana bennünket, nyilvánvalóan az igazságtalanság a tudatlanság a hazugságok alól, amely hazugságvilágot az anyag-ember állít elő tudatlan, igazság nélküli, ezáltal hazug világában.
A gondolataink tehát nem vezethetnek minket semmilyen módon igazságra, hiszen a gondolkodás a fizikai test fennmaradásához nélkülözhetetlen. Igazságot ugya is nem találhatunk közte, mivel egy olyan világ történéseit dolgozzuk fel gondolkodás által, amely világról immáron tudjuk, hogy teljesen igazság nélküli.
A hazugságok átgondolása, nem válhat igazzá sehogy sem.
A tudatosság kérdése is felmerül, hogy akkor tulajdonképpen miben is vagyunk vagy nem vagyunk tudatosak?
Ha a matériához kötötten vagyunk tudatosak, akkor a hazugságvilág mélységeiben leszünk egyre tudatosabbak :)) sajnos ez látszik.
Ha azonban sikerül az igazságot megtudnunk, tehát megismerhetjük valamilyen módon a lélek mozgásait, akkor az igazság tudatosodik bennünk, így már tudatosságunk az Istenhez közelít minket, és bontja le rólunk a hazugság-világ rétegeit.
Úgy néz ki tehát, hogy a tudatosság egy tisztulási folyamat amiben nem magunkba gyűjtünk egyre több tudást, hanem a tudatlanság rétegeit hámozzuk le magunkról általa.
Az igazság sokféle módon megtudható, részben legalább is. Én a családfelállítást választottam erre a célra, bár a családfelállításnak nem az igazság felderítése az elsődleges célja, hanem, hogy a szeretet-rendek helyreálljanak, és a résztvevőknek nem feladatuk az igazságot megtudni egy adott klienssel kapcsolatban, de lehetőség van erre is.
Kérdés, hogy fel meri e vállalni valaki önnön valódi valóságát, önnön igazságát, ami az anyag-maszk hazugságvilága alatt próbál előtörni.
Családállítások során az látszik, hogy az igazság ismerete sokszor felfoghatatlan és elfogadhatatlan az ember számára, idő kell a feldolgozáshoz, de mégis elindul valami a családi lélekben ami a szükséges változást és a családi belső lelki rendet helyreállítja végül és elindulva az igazság megismerésének teljessége felé, egyre tudatosabbá válik az igazság, szembesülésünk vele pedig könnyebben feldolgozhatóvá és szokásunkká válik.
Ráeszmélni végül, hogy teljesen mindegy mi zajlik a fizikai világban, mert az egy teljes káosz, rendet tenni pedig nem lehet csak az igazság felszínre hozása által.
A rend alapja ugyan is jól látható, hogy az igazság egyedül, s amíg hazugságok világában gondolkodunk istenről, bizonyosan nem juthatunk el Isten valóságának megismeréséhez, tovább szaporíthatjuk értelmetlen és értéktelen ideáinkat róla, aminek nyilvánvalóan semmi kapcsolata Istennel vagy az igazsággal, vagy a szeretettel, mert e fogalmak az igazságban egyé válnak végül.
Mennyire elkerüli mindenki az igazság kérdéskörét!
Ezen igen csak csodálkozok. Azt gondolnám, hogy spirituális témákkal foglalkozó ember számára fontos az igazság mibenléte.