Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

fehercsongor egyik bejegyzése sarkallt erre a blogra, szívesen beszélgetnék Veletek arról a gondolatkörről, miszerint az ember, csak más lények rabszolgája, bábja, de nem veszi ezt észre, mert a Mátrix fogságából nem tud szabadulni az elméje!

"Honnét tudod, hogy nem az érzelmeink, gondolataink számítanak csemegének tartóinknak?"

Visszatérő kérdés a táborokba először jelentkezőknél: Mi lesz a program, mivel töltjük az időt a táborban?

Nos, van egy alap program, ami a gyakorlásunk gerincét adja: Délelőtt és délután is önismereti beszélgetéseken, előadásokon és meditációkon keresztül ismerjük meg a problémáink valódi belső okait és oldjuk fel azokat. Ezt a gyakorlást olykor kiegészítjük lélekemelő spirituális meditációkkal és egyéb gyakorlatokkal.

Olvasom Szonja kirohanását, hogy szeretne már végre a sok negatív hír mellett pozitívakat is hallani. Pont a napokban jutott eszembe újra az az ötlet, hogy kellene egy "csak pozitív híreket közvetítő" internetes rádiót vagy honlapot indítani.

Kriszti, invitált ide, gondoltam megosztom a reggelimet veletek:)

Elsősorban arra kell fókuszálnunk a figyelmünket, hogy megtanuljuk az életünkben felmerülő kihívásokat szimbolikusan értelmezni. A szimbolikus látásmódot úgy tudjuk elsajátítani, hogy tudatos figyelmünket önmagunkra irányítjuk. Próbáljuk meglelni az értelmüket. Gondoljuk végig, és próbáljuk megérezni, miként kapcsolódnak egészségünkhöz. Minden áldott nap figyeljünk az elénk kerülő kihívásokra, és kísérjük figyelemmel, elménk és szellemünk miként felel rájuk.

“Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.” (Tatiosz)
Ma találkoztam a fenti idézettel és azt hiszem meg is tapasztaltam az igazát. A mai nap egyébként is komoly felismeréseket hozott nekem, de ha jobban belegondolok szinte mindegyik az önzésre vezethető vissza.

Hétvégén Édesanyámnál voltam a gyermekeimmel. Sokat játszottunk, beszélgettünk, tanutunk, idillien teltek a napok. Igyekeztem a legkevésbé terhére lenni Anyukámnak, és örültem, hogy ismét vendégül lát minket szeretettel!

A kellemes hétvégét azonban beárnyékolta egy kis baleset. Amíg én voltam otthon a gyerekekkel, az egyikőjük rávetődött az ágyra, és a lábával levert egy nagyon szép

Az én rövid történetem.Férjem 20évi házasság után elköltözött tőlünk 2hónapja, azóta már egy másik nővel összeköltözött:o( Hetente 2-3 alkalommal jön hozzánk ilyenkor itt is alszik a gyerekszobába.
Állítása szerint nem tud dönteni a szerető és a családja közt.
Tudom, hogy hagynom kellene elmenni de én még mindig szeretem és küzdök azért, hogy vissza jöjjön hozzánk.
Meddig lehet még egy "félresiklást" helyrehozni??
A gyerekekkel rettenetesen szenvedünk mert eszt a kétlaki életet sem bírjuk sokáig.

valasztas.jpg

Vegyük végig, hogy a különböző létállapotok és élet-megoldások milyen előnyökkel és hátrányokkal járnak a lélek számára.

Pl. itt van néhány:

- Alárendelni magunkat egy felsőbb akaratnak és összeolvadni vele, ezáltal akár szeretetnek élni?

- Esetleg megmaradni önállónak, de "szimbiózisban" élni a Felsőbbel?

- Elkülönülni és a saját fejünk után menni semlegesen (pl. művészként vagy tudósként tölteni az időt)?

- Hatalmat szerezni magunknak és azt felhasználva az emberek szolgálatába állni?

Egy intuíciós történet:

Szia Tas!

Többször olvastam, hogy kérnél történeteket megérzésekről a blogodra. Az enyém igen friss, és sokkoló volt számomra.

Megéreztem, hogy a párom, akivel gyermeket terveztünk, fogamzásgátlót szed :(

Konkrétan két napja hasított belém az érzés, éreztem a mellkasomat is. Reggel, ébredéskor. Nem is tudtam elhinni. Kérdezte, mi a baj, és mondtam, hogy majd máskor beszéljük meg. Nem akartam felesleges veszekedést, mivel egyáltalán nem szeretek veszekedni, de főleg felkeléskor nem.