Elengedés egy pillanat alatt | Önmegvalósítás.hu

Elengedés egy pillanat alatt

Hétvégén Édesanyámnál voltam a gyermekeimmel. Sokat játszottunk, beszélgettünk, tanutunk, idillien teltek a napok. Igyekeztem a legkevésbé terhére lenni Anyukámnak, és örültem, hogy ismét vendégül lát minket szeretettel!

A kellemes hétvégét azonban beárnyékolta egy kis baleset. Amíg én voltam otthon a gyerekekkel, az egyikőjük rávetődött az ágyra, és a lábával levert egy nagyon szép dísztányért! A tányért vagy 25 évvel ezelőtt kapta Anyukám - talán a nagyszüleimtől - és mindig szerettük megcsodálni a gyönyörű arany és királykék mintáit. Eszmei értéke volt számunkra, életünk és múltunk része volt egyben.

Leültem a törött darabokkal a kezemben, adtam egy múlandó lelki fröccsöt a gyermeknek és közben sajnáltam a tányért, sajnáltam magunkat, mert attól tartottam, hogy Anyukám nagyon szomorú vagy mérges lesz miatta!
A gyerek az Anyjára hárított, hogy az miért küldte el a Mamához erre a hétvégére. Én meg a gyerekre hárítottam, mondtam Neki, hogy Ő közölje a rossz hírt Anyukámmal.

Közben pedig hallgattam arról, hogy reggel ébredés után, amikor belenéztem, hogy mi fog történni aznap, láttam, hogy valami eltörik, de nem foglalkoztam vele, úgy éreztem, hogy jól van az úgy!

Egy óra múlva megérkezett Anyukám, már előre szégyelltem magam és felkészültem a legrosszabbra. Odaküldtem a gyereket, hogy mondja meg, mi történt. Anyukám vágott egy képet, majd tovább haladt. Semmi kiakadás, semmi szomorúság, csak egyszerűen elengedte!

No, ezen meglepődtem. Kérdeztem, hogy nem sajnálja? - De sajnálja, de ha eltört, hát eltört, nincs mit kezdeni vele!
Én meg mennyit izgultam miatta, hogy hogyan fogjuk majd elmondani Neki, hogyan készítjük fel a rossz hírre?!? Még az is felmerült bennem, hogy egy tanmesével készítem elő és csak utána mondom meg Neki, hogy mi történt! A törött teáscsésze.
De ezt végül elvetettem, mert nem voltam biztos benne, hogy ez nem-e csak jobban felbosszantja?!

Kellemesen csalódtam Anyukámban, igazán ügyesen elengedte a szép emlékeket idéző tányért!

Beküldte: | 2008. nov. 25. kedd - 13:37

Hozzászólások

3 hozzászólás
jaguar képe
Szerintem a kor előrehaladtával azért az emberek ösztönösen is
2008. november 29. szombat, 19:39 | jaguar

Szerintem a kor előrehaladtával azért az emberek ösztönösen is megtanulnak jobban 'elengedni'. Most azon gondolkodom mik lennének azok a tárgyak amikkel sértődést lehetne kiváltani a szüleimből, nehéz találni. :)
Akkor ezek szerint rendszeresen belelapozol a műsorújságba? :) Jó lehet. És mint vmi régi mozivásznon pergő filmkockákként jön az info és onnan?

SZABÓ GABRIELLA képe
A kor előrehaladtával az emberek különféleképpen reagálnak
2008. november 30. vasárnap, 20:01 | SZABÓ GABRIELLA   Előzmény

A kor előrehaladtával az emberek különféleképpen reagálnak. Azt figyeltem meg, az idős emberek nagyon nehezen engednek el dolgokat, tárgyakat, érzelmeket, szeretteik elvesztését.
Pedig ahogy múlik az idő, mintha a sors arra tanítaná őket, hogy ezt meg kell tanulni. Hozzátartozóik halála, pont erre tanítja őket. De mintha ezzel fordított arányba kezdenének ragaszkodni a tárgyakhoz, fájdalmakhoz, nagyon meggondolják, mi az, amitől végleg megválnak.
Van az a mondás az öreg fáról... azt már nem lehet átültetni.
De azért vannak, bölcs, örökké fiatal lelkű idős emberek és vannak merev, matuzsálem, húsz, harminc évesek is.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A megírt jövő úgyis eljön, csak ki kell várni!
2008. december 01. hétfő, 16:08 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Nem rendszeres a reggeli jövőbelátás, inkább csak hagyom, hogy megtörténjen.

Volt idő, amikor nagyon érdekelt mi fog történni aznap, állandóan azt nézegettem, viszont addig nem voltam a jelenben.
Mára az vált fontossá, ami most történik, hiszen a megírt jövő úgyis eljön, csak ki kell várni!

A Belső látás technikáját használom, elég jól működik.  : ))