Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Hmmmm.........

Szóval, tanultam filozófiát és pszichológiát, és még tanultam szociológiát, társadalom elméletet, de nem kaptam választ RÓLAM semmire.
Akkor kezdtem igazán a spirituális tanokkal foglalkozni.
Ezt már autodidakta módon tettem.
Ma már tudom hogy ezzel kellett volna kezdenem.
Miért is?
Szóval a szociológia és társadalom tudomány azt az elméletet adja át az egoról, hogy szerepeket tanulunk folyamatosan korunk haladtával. Szándékosan így írtam mert mint lelki fejlődés olyan nincs is ezekben a tételekben.

Úgy gondoltam itt a legmegfelelőbb helye a kérdésemnek és a rövidke felvezető történetemnek,tekintve,hogy ennek a dolognak valami alapjául szolgál. Kényszeresen félek amióta csak az életemet tudom. Ha épp valamitől nyugtom van,valami más miatt pörgök feleslegesen. Például volt egy párkapcsolatom,nem régiben,amiben nagyon féltem attól,hogy mikor hagynak el,mikor veszítem el azt a lányt. Be is következett.

Sziasztok!

Már rég látogatom az oldalt, és emlékszem rá, ogy valaki ajánlott reiki tanfolyamot. Tudnátok ötleteket adni, hogy hova érdemes menni?

Köszönöettel
Judit

Hiába fejlődsz az önismereti - spirituális úton, ha a szeretteid nem járják ezt az utat, akkor kénytelen vagy végignézni, ahogy kínlódnak, szenvednek az életükben a saját korlátoltságuk, szorongásaik, kishitűségük miatt.

Pedig milyen egyszerű lenne elindulkniuk, változniuk! - de miért nem aarják??

 
Bizonyára sokszor próbáltad már felébreszteni Őket a rémálmaikból, de Ők csak kapaszkodnak a saját valóságukba. Hiába a jó szándékod, a rengeteg beszélgetés, az ajánlott könyvek és tanítók garmada, csak nem indulnak el az útjukon!

Ugyan el kellene fogadnunk, hogy így döntöttek szabad akaratukból, de...

Ez nem csak az Ő életükre van hatással, hanem a Ti közös életetekre is!
Ezért muszáj tenned valamit!

Fontos megértened, hogy idővel annyira lemaradnak hozzád képest, hogy az már a kapcsolatotok rovására fog menni!

 
Te fejlődsz, változol, Ő pedig egy helyben toporog vagy olykor még a gyermeki játszmáiba is visszaesik. Távolodtok világnézetben, érdeklődésben, tudatosságban, problémamegoldó képességben...

Talán már tapasztalod is, hogy annyira eltávolodtatok egymástól, hogy:

  • Nem értitek a másik szavát és már türelmetek sincs meghallgatni egymást.
  • Totál másként akarjátok megoldani a problémákat, mert alapjaiban különbözik a megoldásotok iránya.
  • Nem érzitek egymást - nincs együttérzés vagy akár már a szeretet kapcsolat is megbomlott köztetek!
  • Legrosszabb esetben, már nem is kommunikáltok egymással érdemlegesen, mert csak a vita van belőle!

Hogy ezek után tartjátok még a formális kapcsolatot vagy sem, az már szinte mellékes.
Nem jó ez így, nem jó ez senkinek!
  

Biztos vagyok benne, hogy mindketten változtatni szeretnétek a helyzeten, de nem megy, mert annyira elbeszéltek egymás mellett!

Mi akkor a megoldás?

Mit tehetsz azért, hogy újra összhangba kerüljetek és a szeretted is elinduljon a fejlődés útján?

...erről fogok írni a következő levelemben. Hétfőn figyeld az email fiókod!

Addig is, írd meg hozzászólásban, Nálatok hogyan jelent meg a fejlődésed okozta eltávolodás!

Ember és ember között kapcsolat van. Mindegyikünk élete valamely módon összefonódik. A kapcsolatok pedig folyton születnek, alakulnak, elmélyülnek, és nagyon sokszor megfakulnak, olykor pedig szerte is foszlanak.

De, ha odafigyelsz, meglátod, hogy azok a kötelékek, amelyben az ember az Embert keresi a másikban, soha fel nem bomlanak. Hogy miért mondom ezt? Mert az ember nem tulajdonság-halmaz, nem a vágyak lidérce vagy szavak által meghatározott "egyén", sem pedig érzelmeinek, gondolatainak összessége.

Szinte mindenki hazudik, ki keveset, ki sokat és van aki még akkor is hazudik, amikor kérdez!
Van amikor szégyelljük, megbánjuk, máskor meg kimagyarázzuk, sőt akár jótékonynak, hasznosnak is tartjuk.

Nem tudom mások számára mennyire megvitatandó kérdés az, ami nekem az utóbbi hónapokban elég központi szerepet kezd betölteni. A "létkérdések szorongatnak" bejegyzésben már elkezdtem mesélni a halálfélelemről, ami mostanában sokszor rám tör esténként. Az utóbbi néhány hétben "megkímélt" ez a rám törő szorongatás, de tegnap este jött egy újabb érzés, gondolat.

A jóslás fortélyaival kapcsolatos kérdésre gondoltam nyitok egy új blogot, mert a téma ennyit megér!

A napokban felmerült az ölelés, az ölelkezés. Annak a mélysége, minősége... érdekelne, hogy kinek mi fér bele egy ölelésbe, kinek meddig tart az ölelés, hol kezdődik és hol végződik. Mit érzékel, mit érez...

Milyen mély lehet egy ölelés?
Lelket szántó mély vetés.
Hol lelked magja életre kel,
Kérlek: szoríts, ölelj.

„Szeresd felebarátodat (embertársadat), mint önmagadat” – hangzik a Mester szava. Ez a második főparancs. Hangzik, mégsem halljuk, nincs rá fülünk. A hallásunkat eltompította a lárma, jelszavak harsogása, az ideológiák fullasztó áradata. A szeretetlen ítélkezés jóval gyakoribb, mint az irgalmas szeretet öncél nélküli megnyilvánulása. Az ítélkezés pedig eltorzítja a valóságot és eltávolít a szeretettől.

elengedett pillangó.jpg

A kezdők és a tudatlanok bátorságával írok ide. Én, aki szinte soha nem hittem semmiben, most önfeledten merülök bele teljes valómmal az ezotéria, a spiritualitás csodáiba. Milyen régóta keresem ezt az utat, nagyon hiányzott, de nem tudtam a létezéséről. A fájdalom mélységét kellett megjárnom, hogy rám találjon. Nagyon friss az élmény, de általa a napoknak üzenete lett, még ha nem is mindig ismerem fel valós tartalmukat. Még az egóm által szemlélem a dolgokat, de már figyelek, keresek, megtapasztalok, az időm végtelen, semmit nem lehet sürgetni.