Információszűrés | Önmegvalósítás.hu

Információszűrés

Hozzászólások

5 hozzászólás
Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Ha egy szeretted eltávolodik, csak engedd el, mert Őt nem
2008. szeptember 25. csütörtök, 12:30 | Huszti Sándor -...

Jól hangzik ez a kutyusos példa, de nem hiszem, hogy az ember végleg elveszítené az érdeklődését, nyitottságát a lelki világa felé!

Inkább csak a lehetséges kockázatok alapján mérlegel az egoja, és amíg valóban kényelmesebb, biztonságosabb a rögzült szemléletében maradnia, addig ott tartja Őt. Ennek a belső érdek alapú, de tudatlan döntésnek az eredménye, hogy az érzékelését is befolyásolja, megszűri, hogy mit hallhat meg és mit nem!

Erről a szűrésről mindig eszembe jut, hogy meglepődve néztem gyerekkoromba, amikor Anyukám minden előzeteskonfliktus nélkül is fakanállal lépett be a szobámba, hogy ha most azonnal nem megyek el mosogatni, akkor megver! Én csak néztem kérdőn, hogy miért kell így letámadnia, miért nem mondja finoman?!

Erre kiderült, hogy már félórája be-be kiabált nekem a konyhából: Kisfiam, gyere mosogass el! - de az én szelektív hallásom ezt valahogy kiszűrte.

Amikor a fiaim a nagy játék hevében nem hallják a mondandómat, akkor én is eljátszok a szelektivitásukkal és halkan megkérdezem: Ki jön velem fagyizni?
A hallásuk tökéletes!  : )

Régen én is meg akartam menteni a barátaimat, rokonaimat, magammal akartam emelni Őket. persze ez nem is annyira az Ő megmentésükről szólt, mint inkább hogy én nem akartam elveszíteni Őket, hiszen ragaszkodtam hozzájuk érzelmileg.

De amikor akkorára tágult a spirituális szakadék, hogy már a kommunikáció is akadozott, akkorra nem volt kérdés, hogy elengedjem-e, hiszen rég elvesztettem Őket!
Ezeken a veszteségeken sokat kell meditálni, hogy belássuk és elfogadjuk a szükségszerűségüket. Ha elfogadtad, hogy ami nincs Veled közel egy szinten, az nincs is Veled valójában, akkor olyan természetes lesz az elengedés, ahogyan eldobod a kinőtt ruhádat, mert már nem megy rád!

Lehet szépíteni a kapcsolatokat, kötődhetünk hozzájuk érzelmileg, lehetnek szép közös emlékeink, de ezeket az idejétmúlt kötelékeket el kell engednünk, különben a hamis álmainkban élünk és nem a valóságban.

Ha egy szeretted eltávolodik, csak engedd el, mert Őt nem tudod megmenteni, de magadat még igen!

ArkAngyal képe
Miértek, és a türelem
2008. október 02. csütörtök, 16:36 | ArkAngyal

Előző hozzászólóval (cím: Ha egy szeretted eltávolodik, csak engedd el, mert Őt nem…) egyet értek, ezért inkább „megtoldom” mint vitassam. Egyszerűbben próbálok meg fogalmazni, mert ha beindulok, rendszeresen több oldalt képes vagyok teleírni :)

’Információ, hatalom’ - szokták mondani. Igen! DE! Ki, milyen információt képes befogadni? Leginkább, olyat, amit ért is, vagy ami érdekli. Én már megnyugodtam az ilyen esetekkel kapcsolatban, amikről írtál. Rájöttem, hogy a Vonzás Törvénye rendesen működik, ha átengedem magam neki, és nem akarok „mindenkit megmenteni”. Nehéz azt megtenni, hogy aki környezetemben van/kerül (él/szerepel) ne akarjak értesíteni - vagy megismertetni ezzel a fantasztikus dologgal -, hisz a felismerést annyira jó lenne mindenkivel közölni. Maximálisan csak a jó szándék vezet ilyenkor (is), semmi rosszindulat, vagy felsőbbrendűségi érzés nincs bennem. Mégse sikerül mindig eljuttatni azokhoz ezeket a bölcsességeket, akikhez szeretném? Eleinte ismerőseim, barátaim stb. közül, aki(k) csak velem szembe jött(ek), „áldozatom lett”, és előbb utóbb elkezdtem a témát erre felé vezetni. Később, mikor kicsit leültem gondolkodni, hogy miért ilyen nehéz az embereknek a jót átadni? – jöttem rá, hogy hisz én átadom! - csak türelmetlen vagyok!
Ébredezünk. Mindenki. Az más kérdés, hogy kinek, mikor jön el az ébredés ideje. Adagolva kell kapniuk az infókat. Nem lehet, vagy szabad hírtelen rájuk zúdítani mindent, mert az elmének emészthetetlenné válik, és elveszik a lényeg az éterben. Rájöttem több dologra, főleg a Vonzás törvénye törvényszerűségére. Hasonló CSAK hasonlót vonz. Ennek megfelelően:
1. a.) Vonzás törvénye „elénk dobja” azokat a lelkeket, lényeket, akikhez az épp meglévő szintünk tudása elég ahhoz, hogy elindítsuk egy úton, vagy
b.) Gondolato(ka)t ébressz benne, vagy
c.) Ha van kérdése, neked teszi fel, mert ehhez van megfelelő ismereted/tudásod.
2. Türelem, várj
3. Kellő alázattal közelíts
4. Jól kell tudni kérdezni!
Mérd fel, hogy van-e ismerete? Ha van az, milyen rétegű, alapú, és érdekli-e (most) még információ, vagy magyarázat? -ha igen, most, vagy ha most nem, mikor? (De erre később már te is magadtól ráérzel) Mi az, ami leginkább bántja az életében, vagy mi az, ami épp gondja baja, és szerinte miért? Gyűjts be az infókat tőle.
Nem neked kell minden esetben megadnod neki a megoldást, viszont a Lehet Másképp - gondolkodás alapját valószínű neked (is) el kell benne ültetned. Ha jól, és türelemmel csinálod/formálod, egyre inkább találkozni fog más ilyen emberekkel, nézetekkel, helyzetekkel, gondolkodásmóddal, és felfigyel erre, hisz az Ő tudatalattijában te már „benne leszel”. Figyeld meg, sokszor lesz olyan helyzet, mikor jön, és azt mondja: „Figyelj, múltkor beszélgettünk valamiről. Mi is, és, hogy is volt az? –mert találkoztam egy helyzettel, és eszembe jutottál, és az, amit mondtál”… és ilyenkor kell észnél lenni, hallgatni a belső szóra, mennyit adagolj neki hírtelen. Bíz benne. Idővel Ő fog egyre többet kérdezni tőled. Ilyen helyzetekben, ha nem is abban a pillanatban fogalmazódik meg benne a kérdés, de később biztosra veheted tőle. Az a fontos, hogy ne az tudatosuljon benne, hogy te egy megcáfolhatatlan tudálékos szentfazék vagy, hanem az, hogy nálad van olyan információ, és téma, ami Őt segítheti… ha most még nem is tud róla tudatosan, de érzi majd.
Mindenkinek eljön az ideje, mikor megérik rá, hogy tudással rendelkezzen.
Légy magabiztos, de soha ne légy erőszakos, és tudálékos. Ha valamiben bizonytalan vagy, kérj tőle türelmet, és nézz utána a dolognak, és érez rá, hogy amit találtál választ a kérdésére az, az igaz. Addig keressd a választ, míg azt nem érzed, hogy az a legigazabb igaz számára. (Ezt mi, elindítottak, akik ilyenekkel foglalkozunk, már tudjuk, milyen érzés :) )
Mindig formázd meg úgy a válaszod, hogy számára emészthető, vagyis érthető legyen! Ha kell, gyakorlati példálózz, vagy rajzold/írd le neki, ha vizuálisan jobban megérti. Ha azt látod, sehogyan sem tudja megéretni, mert fáradt, vagy nagyon nem tud elvonatkoztatni, stb. kérd meg, hogy még legyen egy kicsit türelemmel, és beszélgessetek másról. Később számodra meg fog jönni az ihlet, és úgy fogod tálalni a választ, hogy azt kapásból megérti... arról nem is beszélve, hogy így sokkal hitelesebb leszel számára, mint, ha erőltetnéd a dolgot.
Egy szó, mint száz. Nem vagy egyedül! Segítenek neked úgy, hogy aki a Vonzás Törvénye révén "elédkerült" - és te elkezdtél vele foglalkozni megfelelő technikával, és mértékkel -, azokat úgy terelgetik, hogy találkozzanak olyan helyzetekkel, emberekkel, gondolatokkal, amelyek által végül kénytelen lesz foglalkozni a 'Lehet másképp' gondolattokkal. Sokszor ezekről nem is tudunk, és azt hisszük, ezeket az embereket mi már elveszítettük. Holott NEM! Én jártam úgy, hogy valakinél nagyon akartam, hogy legyen tudása, és elkezdtem vele foglalkozni. Nem vettem észre, hogy nem érek el nála kellő hatást, sőt, került is, mert mindig ezekkel jöttem. Telt múlt az idő, és megtudtam egy közös ismerősünktől, hogy vele szokott ilyenekről beszélgetni, sőt, valami tanfolyamra is beiratkozott. Ekkor jöttem rá mindarra, amit most leírtam, hogy tulajdonképpen elindítottam, csak az én tudásom, ismeretem akkor még nem megfelelő körülményeket biztosított számára.
Tanulság: Mi "fegyvereink" nem mások, mint: Türelem, Alázat, Tanulás/fejlődés, és a kérdezés/informálódás művészete. Kívánok a folytatáshoz sok sikerélményt, kitartást, és tanulási kedvet :)

ArkAngyal

jaguar képe
Türelem és türelem
2008. október 13. hétfő, 14:45 | jaguar   Előzmény

Sanyi mondandójával egyetértek, tudom én is jól legbelül, csak hát még most nehéz.. Viszont a "kutyusos" példában észre kell venni azt a párhuzamot, hogy ugye hallani emberekről, akik gyerekkorukban látták mondjuk az aurát, vagy láttak "dolgokat", de aztán ez szép lassan (szülők, társadalmi nyomás hatására) megszűnt teljesen, kihalt ez az érzékszerv.
Vagy a hatodik érzék, a természetfeletti összekötő csatorna használatának mellőzése ugyanúgy a társadalom rovására írható, visszafejlődnek az érzékszervek ha nem használja őket az ember, úgy mintha nem is lett volna. Én mostanában tudatosan próbálok bizonyos élethelyzetekben a megérzéseimnek szabad teret engedni, mintha egyenrangú érzékszerv lenne a látással, hallással, csak fejlődik ezáltal is.

ArkAngyal hozzászólása viszont most jobban tetszett. Újra elolvasva előszöris eszembe jutott a Simpsons sorozatból az a szemüveges szomszédjuk, aki bármit csinál puszta jóindulatból, Homer azt fennhéjazásnak, személyes támadásnak veszi mindig. És igen, sokan reagálnak így helyzetekre, az ego, egy információt mérgező és szűrő funkciót tölt be, míg a mondandó elér a célszemélyhez. És ilyenkor a fül bezárul és csak ez lebeg a szem előtt, bármiféle építő információ ha volt is, elveszett.

A másik fontos a türelem. Nem tudom elégszer hangsúlyozni ezt én magamnak sem. Az hogy: "Nem lehet, vagy szabad hírtelen rájuk zúdítani mindent, mert az elmének emészthetetlenné válik, és elveszik a lényeg az éterben." - tényleg sokszor lépcsőfokokat átugorva a végeredmény ijesztőnek tűnhet.
Erről meg most az jutott eszembe, hogy időnként bizonyos helyzeteknél látom, hogy hova vezethet az a folyamat, a fennálló információhalmaz elegyét továbbgondolva, egy akár teljesen evidensnek tűnő szitunál (bár ez a téma lehet megér egy külön bejegyzést, van köze vajon a jövőbelátáshoz?). Na és itt jön képbe a türelem, nem úgy viselkedni, mintha az már a jelenben lenne, mintha az egyértelmű lenne mindenki számára - elég sok félreértést tud és tudott ez szülni, most így belegondolva..

Az "elénk dobja" szókapcsolat nagyon kifejező, pontosan így tapasztaltam én is az elmúlt hónapjaimban. Hihetetlen ahogy sorra teljesülnek az ember kivánságai anyagi javak, események, vagy éppen a témához kapcsolódó személyek terén is, minden összefügg mindennel, hasonló hasonlót vonz. Szinte szó szerint belebotlik az ember olyanokba akikre épp akkor és ott szüksége lehet, vagy ugye fordítva, csak aztán az már megint más kérdés az ember mit tud a helyzettel kezdeni :). Utóbbi hetekben a kedvenc idézetem a következő lett és most rákeresve tudtam meg hogy Popper Pétertől van: "Minden ember és minden esemény úgy került be az életedbe, hogy magad hívtad oda. Az pedig rajtad áll, hogy mit kezdesz velük."

Szóval tetszett ez a vonzástörvényes levezetés, biztos vagyok én is benne hogy ez így zajlik.

ArkAngyal képe
Találkozások
2008. december 06. szombat, 19:50 | ArkAngyal   Előzmény

Köszönöm az igazolást, mindig jól jön, hogy mások is ugyanazokra a következtetésekre jutnak. Szeretném, ha többen is írnának erre az itt említett esetekre, esményekre történeteket, mert azokból is igencsak tanulhatunk.
Biztos vagyok benne, hogy van rá igény, már csak azért is, mert ha megerősítést kap a története, vagy látásmódja, az mindig jó hatással működik "szűkösebb" időkben is, mikor felidézi az emléket :)

Ez úton is kívánok mindenkinek minden olyan szépet és jót, amiket másoknak, és önmagának kívánna erre, és a következő évre :)

ArkAngyal

Ademon képe
Ismerős...
2009. szeptember 26. szombat, 21:54 | Ademon

Ez egy ismerős momentum nekem is :S
És ehhez még hozzájön az, amikor szabályosan látod az összefüggéseket a tévedéseikben veled kapcsolatban, és a dolgokkal kapcsolatban. A szemed előtt rajzolódik ki, amint félreértenek, vagy épp kételkednek benned. De igazából még a tudatlanságot sem lehet elítélni, hiszen miért is kéne mindenkinek elfogadnia, főleg ha nem nagyon találkozott a témával.
Már csak az a rosszabb amikor a saját élettapasztalataidat kérdőjelezik meg, és lassacskán azon leszel, hogy egyáltalán a hitelességedet próbáld megvédeni. Na innentől már értelmetlenné válik a beszélgetés.
De ha belegondolok, hogy az a legelőnyösebb ha mindenki a saját útját és tapasztalatait járja, akkor nem szabad erőltetni semmit se, hacsak tényleg fel nem kelted az érdeklődését.

Feliratkozás Hírlevélre