Egy másik furcsaság ami történt velem ezen az előző bejegyzésben említett kiránduláson a következő:
Egyik nap elég komoly hegyi szerpentineken kanyarogva vezetett felfelé utunk, miközben én fokozatosan egyre rosszabbul lettem az egyik autó hátsó ülésén. Hányinger, émelygés, iszonyat cefetül voltam, szó szerint szenvedtem, persze ebbe még az előző nap okozta kisebb másnaposság is közrejátszhatott, na meg a 40 fok hőség sem állt mellettem.

Sokat tétlenkedtem a nyáron. Az embernek ebben a nagy hőségben csak pihegni van ereje a ház aránylag hűvös zugaiban.
De ma végre rászántam magam, hogy elolvassak egy vastag könyvet. Olyat, ami taníthat is valamit.
Drunvalo Melchizedek: Az élet virágának ősi titka

Valami nagyon érdekeset olvastam benne, ami így, hogy már tudom, nagyon természetesnek és magától értetődőnek látszik, mégsem gondoltam bele soha.
A csillagok.

1. Az első és legfontosabb, hogy őszintén belásd társat szeretnél, unod az egyedüllétet. Még ha a bölcsek azt mondják is, hogy magányod önmagadban kell oldanod, mert a másik ember nem adhatja meg a boldogságod, a magány a lelkedben van és ha ott van, a társad mellett is magányos maradsz.

Téli, csendes, vasárnap reggel volt. Jó volt csak úgy lenni, nem sietni, bár az unokabátyához ígérkezett, de úgy gondolta ebben a nagy hóesésben nem utazik.
Lánya lebeszélte, kitudja milyen hófúvás jöhet, maradjon otthon. Szót fogadott neki, az igazság az volt, hogy semmi kedve nem volt utazni.
Így maradt otthon. Megbeszélte a testvérével, együtt ebédelnek, a lány, a kutya, a teso, meg ő.
Az öccse jó szakács volt, a város másik szélén lakott, de örült, hogy legalább jót sétálnak a hóesésben.

Még egyszer megpróbálom felhozni ezt a témát mert túl fontosnak tartom ahhoz,hogy csak úgy átugorjuk.

Időnként elszórakozom azzal,hogy az egész életet,világot csak egy virtuális valóságnak,mátrixnak fogom fel.(Persze azért nem mindig)
És ráadásul úgy ,hogy csak ÉN vagyok az egyetlen valódi ember,emberi tudat.Pláne amikor elnézem az átlagembereket,egyáltalán nem nehéz róluk azt feltételezni,hogy valójában csak epizódszereplők,programok az én világomban.Ezért nem izgatom magam,hogy mit gondolnak rólam.(a család az kivétel,de ki tudja?)