Olvastam egy hozzászólást itt, miszerint valakit ugyanez a dolog zavart mint engem is: ha tegyük fel rájövök spirituálisan valami számomra fontos összefüggésre, vagy csak valami apró "csodára" a mindennapi életben és azt próbálom az újdonság erejével a környezetemben (barátok, szülők) továbbadni, egy odaillő beszélgetés-környezetben, akkor szó szerint süket fülekre találok. Bizonyos embereknél mindig, minden esetben.

Már megint egy koncertről jövök, megint túlcsordulva. De ez most olyan volt, amihez semmi foghatót nem találok! Adott egy ember -Tommy Emmanuel- annyi tehetséggel, hogy a legnagyobb mesterek is döbbenten nyilatkoznak róla, és hagyján, hogy zseniálisan bánik a gitárral, dobol is rajta, meg énekel, mindeközben táncol nevet viccelődik, és a zenekar is (mert különben szólóban szokott fellépni) egyenként és együtt énekelnek... azon felül, hogy rendkívül jók, a saját hangszerükön, mindezt nulla magamutogatással, semmi egó, semmi tesséklássék, tehetséges emberek játszanak a színpadon.

Úgy adódott, hogy mostanában egyre többször és egyre tudatosabban igyekszem megfigyelni magamat.
Érdekes dolgok derültek ki azzal kapcsolatban hogy mivel vagyunk képesek azonosnak hinni magunkat.

Nos, hogy ne legyen egyszerű az élet egyáltalán nem a felszínen zajlik ez, hanem lent a mélyben.
Mert a felszínen nagyon is tudjuk önmagunkról és a transzcendens világról az igazságokat, azzal már elég jól elboldogulunk.