A napokban a kezembe került egy könyv, melynek az volt a címe: Meditáció. A szerző Sri Chinmoy.
Nézegettem a fedőlapot, és figyeltem a bennem kavargó érzéseket.
Sajnos azt hallottam Chinmoyról, hogy szívroham vitte el.
Hogy hallgassak egy olyan útmutatására, aki a szívről, szeretetről beszél, mégis a szíve miatt halt meg?

A tudatos döntésről beszélgettünk a múltkoriban, mégpedig hogy mennyire meghatározzák döntéseinket a félelmeink. Például hiába vágysz egy boldog párkapcsolatra, amikor úgy hozza az élet, hogy megismerkedhetnél valakivel, akkor a félelmeid egyből sorolni kezdik, hogy miért nem alkalmas erre a helyzet, az idő, vagy - fél perc ismeretség után már tudod, hogy - nem tetszik az illető. A mondvacsinált indokok mögött valójában a félelmeid húzódnak a kudarctól, felsüléstől, a kínos, kellemetlen helyzetektől.

Az igazság az, hogy a döntéseink igen nagy részét a félelmeink irányítják. Még azon döntések nagyobbik részét is, amelyeket látszólag a vágyaid hajtanak.
Amikor például a gazdagságra vágysz, olyankor sokkal valószínűbb, hogy a szegénységtől, a nélkülözéstől tartasz és azt szeretnéd elkerülni a rengeteg pénz nyújtotta biztonsággal.
Vagy amikor a szabadságra vágysz, akkor a lekötöttségtől, a kiszolgáltatottságtól való félelmed hajt.

Gondoltál már rá:

• Vajon milyen lennél, ha semmitől se félnél?
• Milyen életet élnél, ha a félelmeid nem szólnának bele a döntéseidbe? 

14 éves korom óta mindig van párkapcsolatom. Folyamatosan volt mellettem valaki. Egyik kapcsolatból úgy léptem ki, ha jött egy újabb kapcsolat, ami kihúzott belőle. Egyedül soha nem hagytam el senkit. Képtelen voltam rá, nem tudom az okát, csak nem tudtam megtenni. Megvártam, míg felbukkan egy újabb kapcsolat lehetősége és miután biztos voltam benne, hogy az újabb kapcsolat tényleg sokkal jobbnak ígérkezik, mint a régi, akkor kiléptem a meglévő kapcsolatból és azonnal beléptem az újabb kapcsolatba. Ilyen voltam, így működtem.