Gondolkozás befejezése | Önmegvalósítás.hu

Gondolkozás befejezése

eg_szs_g.jpg

Elkezdtem olvasni Eckhard Tolle-tól könyveket. A Most hatalma, és nem sikerül megfigyelnem gondolataimat, vagy csak egy pillanatra. Ahogy elkezdtem, annál több lett bennem. Ehhez kérnék segítséget hogy kinek hogy sikerült, mennyi idő alatt.

Beküldte: | 2010. jún. 17. csütörtök - 11:22

Hozzászólások

3 hozzászólás
ezt a gyakorlatot egyszerűen nem lehet rosszul csinálni. Jó a
2010. június 17. csütörtök, 19:55 | Buddhanita (útkereső)

ezt a gyakorlatot egyszerűen nem lehet rosszul csinálni.

Jó a kezdés nálad. Csak annyit kell tenned, hogy ha jön egy gondolat, ne ragadj bele. Ne kezd analizálni, ez honnan jött, miért, mit jelent, stb. 

A gonolatok ilyenek: jönnek-mennek. Megfigyelheted, lesz, mikor kellemes gondolatok jönnek, lesz, mikor rosszindulatúak. Ez az emberi kettőség megnyílvánulása. 

Csak enged, ha jönnek, jöjjenek, ne vidd tovább őket. Fő a lazaság. Ne akard túl a dolgot, de ne is merülj el az ábrándok világába. Éberség gyakorlása egy idő után természetessé válik. Észre sem fogod venni, csak mikor kiesel. Akkor jön a gonolat, na most éber vagyok, de ha már  erre gondolsz, akkor már kizökkentél.

Kinek mennyi idő? 

mennyit gyakorolsz? Van akinek 6 év kellett egy fügefa alatt, van, aki életeket élt meg, mit sem sejtve, hogy a gonolatok csak áramlanak. Feled az időt, csak gyakorolj, majd elválik mennyi kell.

Az biztos, egy perccel sem több, mint amennyire neked lesz szükséged ;)

Domoszlai Katalin képe
a lefojtott konfliktusok, traumák mennyiségétől függ...
2010. június 17. csütörtök, 20:18 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Gyurkó Zsolt ajánl egy hetet, de más bevezető gyakorlatok után, 2-3 percre sikerül most kikapcsolnom a gondolataimat, ez nekem hosszas gyakorlás ( hónapok ) után jött össze. Nagyon jó volt arra, hogy ma már jól felismerem egy gondolatban honnan jön, a testem küldi, a belső gyermek - ez nagyon fontos - vagy valaki sokat halott papolása stb. Gyurkó Zsolt azért tanítja a gondolati csendet, ha valaki parapszichológiával gyógyít embereket nagyon kemény kontoll alatt kell hogy tartsa a torzan működő tudatot. 20 perc, és a kontroll működik. Én Sanyival értek egyet, a saját utam szempontjából, Sanyi mondta inkább mögé kell nézni, mi is ez a belső fecsegés, mindnek oka van... A gondolati csendet azért használom, ha tiszta választ akarok a bensőmtől és nincs idő meditálni, vagy nagyon erős energia betöltésére... Szóval amikor nekiállsz gyakorolni minden elfojtás egyszerre akar "pofázni", a személyiséged, a belső gyermek összes búja, baja... Nekem a legnagyobb blokkom az volt, hogy "agyhalál", ha nem gondolkodom, nem vagyok... Érdemes erről az oldalról is megközelíteni a gyakorlatot.
Ha tényleg meg akarod tanulni, vedd meg Gyurkó Zsolttól a Mágia 1-et, sok jó bevezető gyakorlattal és elmélettel. Spirit.hu

spiritosaurus képe
Nem is a mennyiségétől, mint inkább a mélységüktől.
2010. június 19. szombat, 15:03 | spiritosaurus   Előzmény

Nem is a mennyiségétől, mint inkább a mélységüktől. Szerintem. Bennem is egy rakat elfojtott konfliktus, és trauma van még, de azt hiszem a nagyobbakon sikerült már túltennem magam, és jelenleg a relatív kicsik vannak már csak hátra. (Meg az egyik legnagyobb, de az tudom, hogy a vége lesz az útnak, mert még nem vagyok rá kész) Minél mélyebb sebet gyógyít be magában az ember, annál nagyobb változást hoz az életében. A gondolatainkat tényleg ezek a konfliktusok, és sérelmek irányítják, de minél mélyebb a seb, annál nagyobb gondolat gombolyag tartozik hozzá. Ha a sebet begyógyítod, akkor az egész gombolyag megszűnik létezni, és minden olyan élethelyzetben, amikor az a gombolyag került elő, onnantól kezdve gondolkozás nélkül fogsz tudatosan cselekedni. Nem fogsz gondolkodni, mert tudod, hogy minden, amire szükséged van a helyzethez, az már a helyén van benned, egyszerűen csak cselekszel, és megoldod a helyzetet. :) Amikor egy helyzetben gondolkodni kezdesz, akkor első sorban észre kell venned, hogy a gondolatok, amik a fejedbe tódulnak, mikor, milyen helyzetben szoktak még előjönni, és akkor meg tudod találni a közös gyökeret, a gyógyítandó sebet. Én sosem tartom számon, hogy milyen hosszú ideig vagyok gondolatmentes állapotban, mert már a gondolkodós időből van a kevesebb, azt könnyebben tudom számon tartani, és így azt is, hogy miken gondolkodom, mi vár még rám. Nem azt kell figyelni szerintem, hogy mikor nem gondolkodom, mert ha azt figyeled, akkor ahogy nem gondolkodsz, azt egyből észre is veszi az elméd, és gyorsan küld egy gondolatot. Szerintem eredményesebb, ha azt figyeled, hogy mikor és min gondolkodsz, mert akkor nem az elméd veszi észre, hogy nem gondolkodsz, hanem az Önvalód, hogy gondolkodsz, és akkor sokkal könnyebben kerülsz a tudatos állapotba. De ehhez tényleg kell a türelem. :)

Feliratkozás Hírlevélre