Pénteken egy thai étteremben ebédeltünk.....
Tetszett az étterem berendezése, a szobrok, a képek...szeretem a "keleti" stílust.....

Megkérdeztem Szerelmesem, tetszik-e neki ez a stílus, tetszenek e neki a szobrok, képek, amelyeket itt lát....Azt mondta, igen...de az otthonában nem tudná elképzelni...már túl "karakteres"....

ühüm-ühüm...én viszont igen....én eltudom képzelni az otthonomat, az otthonunkat egy kicsit keleties hangulatban....

Szerintetek mi a bűn? Mi a rossz dolog? Nézőpont kérdése, vagy csak tanulnivaló? Miért érzi magát az ember bűnösnek? Régi emlékek, vagy tapasztalat, vagy játszmák hozadéka? Létezik-e a bűn egyáltalán? Mi a rossz? Mi a jó? Léteznek egyáltalán?

Érdekes dologba csöppentem. Teljesen váratlanul ért.
Egy olyan embert sodort elém a sors - Jóisten, nevezd ahogy akarod - akire nem számítottam volna. Egyszer találkoztunk nagyon rég. Mégis, amikor jobban megnéztem magamnak, eszembe jutott a neve szinte azonnal.

Hmmm. Érdekes. Nagyon érdekes.
Lassan egy hete történt, és még mindig nem térek magamhoz. Ha végignézem az elmúlt napokat, olyat teszek, amire már nem számítottam. Mosolygok. Időnként vigyorgok.

És továbbra is ott vagyok, hogy nem tudom elengedni... Nem tudom, hogyan és miért történik ez... Én már semmit nem tudok. Főleg úgy, hogy most is sokat vagyunk együtt, és most is jó együtt.
Haladás, hogy ma már tudhatjuk a halhatatlan szerelmemnek gondolt, ma már meg tudta fogalmazni mi a problémája. Ami csak annyi lenne, hogy ránézésre nem illünk össze... és ezen nem tud túljutni ....
Csütörtökön elutazunk, és együtt leszünk négy napot. Gondolom, csak hálát adok érte, és kiélvezem minden pillanatát- De azt hiszem nem tervezek...