A domináns anya | Önmegvalósítás.hu

A domináns anya

2010. november 20. szombat, 18:13 | Domoszlai Katalin

17784_mocskos_domina.jpg

A domináns anya nem mond le a gyermek birtoklásáról akkor sem, ha az már felnőtt. Az elég jó anya fokozatosan húzódik a háttérbe, teret adva az önállóság növekedésének. A domináns anya viszont nem akarja az anyai szerepet elveszíteni, mert a többi szerepében megbukott, vagy neki sem állt azokat megvalósítani, nem megélt becsvágy fűti. Valójában gyenge karakter, van amikor a domináns anya igazi gyerekként viselkedik, a felnövekvő gyermeke a szülői feladatot kénytelen felvállalni a saját anyja felett. Óriási érdeke fűződik az anyaszerep megtartásához, tudatosan és tudat alatt. A gyermek egója igyekszik kialakulni, de nem működőképes. Az anya manipulációs eszközei a szeretet, a kötelesség tudat, a bűntudat keltés és a neheztelés. A gyermek ( aki már felnőtt ) nem fog a külvilágból egyetlen működőképes lehetőséget sem bevonzani az otthona elhagyásához. Ha átmenetileg ki is szakad onnét, utána mindig visszatér az anyjához. Csak a saját, megnövekvő ÉN erejére támaszkodva törhet ki onnan.

A gyermek két féle szerepet kaphat, az első esetben ő van mindig a figyelem középpontjában. Később neki iszonyú erős problémát jelent a háttérbe húzódni.

A másik eset, ahol a gyerek nem is igazán számít, csak egy kellék a középpontban lévő anya kezében. Következménye az, hogy a gyermek képtelen elérni, hogy figyeljenek rá, mindig a peremre szorulva él.

A domináns anya gyermeke gyakran asztmás, átvitt értelemben sem kap levegőt, az anyja szorításában él. Másik tünet a lehet a klausztrofóbia.

A nemi identitás elmosódik, ha a lánygyerek passzív, csak árnyéka az anyának. Ha harcos alkatú, akkor tagadja a saját nőiességét, harcol ellene. A passzív alkatú fiúknál előfordul a homoszexuális hajlam. Az aktív vérmérsékletű fiú túlzásba viszi a férfiasságát, agresszív a nőiességgel kapcsolatban.

A gyermek kreativitása időnként fellobbanó, a kitartás ereje nélkül. Gyakori, hogy a túl szorosan tartott gyermek korán meghal. Jellemző az alkoholizmus, a kábítószer. A függések azt jelentik, nincs rá mód hogy normális módon az illető boldog legyen, az egó bár talán harcolt de elbukott.

Enyhébb esetben a kapcsolatok hajszolása jellemző, amik mindig kudarccal végződnek. Tudat alatt még mindig az anyja szoknyáját fogja. Ha az anyához már nem lehet visszamenekülni, akkor a kudarcot mély depresszió követi.

Hihetetlen, de a fenti borzalmak leírása után most következik a lehetséges pozitív következmény :-D
Aki olyan erős karakter, hogy az Én erejét felhasználva kikerül a domináns anya hatása alól határtalan kreativitást kap, mint képességet, a legmagasabb szintű célokat is képesek elérni.

Tehát egyetlen lehetséges megoldás van, a belső erőt kell növelni, az Én határokat kijelölni és betartatni.
Az Én határok azt jelentik, hogy el kell dönteni, hogy mi az, amibe beleszólást enged valaki. És mind a kemény megtorló ráhatásokkal szemben, mind pedig a manipulációs játszmázással szemben meg kell tudni védeni ezeket a határokat. Tudatosítani kell, hogy a saját fejlődésünkért születtünk le, bábot még a szülő anyának sincs joga egyetlen emberből sem csinálni. El kell költözni otthonról, felépíteni egy saját életet, megkeresni a megfelelő segítséget az Én erő építéséhez.

( A rövidített vázlat Barbara Somers Gyógyító Utazás című könyve alapján, utolsó bekezdés, saját tollamból...)

Kati, te ismered a hátterem. Tévedek, ha azt mondom, hogy ez
2010. november 20. szombat, 18:21 | jessica73

Kati, te ismered a hátterem. Tévedek, ha azt mondom, hogy ez eléggé telibe talált nálam?

Kriszti

Domoszlai Katalin képe
Tudod mi a poén?
2010. november 20. szombat, 18:34 | Domoszlai Katalin   Előzmény

A Barbara azt írta a könyvében, hogy az "elég jó" anya és az "elég jó" apa annyira ritka, hogy még folynak a kutatások utánuk :-D

Ha úgy gondolod, telibe talált akkor biztosan segíteni fog elfogadni az anyukádat és olyannak látni amilyen valójában. Már csak "annyi" a meló, hogy befelé onnan a peremről, elfoglalni azt a helyet, ami igazából megillet! :-)

És aztán az ilyen anyák egyben dadaista feleségek, aki a
2010. november 20. szombat, 18:53 | Nocsak nocsak   Előzmény

És aztán az ilyen anyák egyben dadaista feleségek, aki a férjeiket is infantilizálni próbálják, aztán mennek fűhöz fához sírva, hogy a férjük el ment kurvázni, vagy elhagyta, vagy nem panaszkodik, mert meg lett ölve, inkább vállalva a börtön szenvedéseit, csak egy ilyen nővel ne kelljen együtt élni.

Ahogyan írva is van a bibliában, talán Salamon bölcsességei között: Jobb a hegy ormán lakni egyedül, mint háborgó asszonnyal egy házban...

u.erika képe
Köszi Kati!
2010. november 20. szombat, 21:02 | u.erika

Igazán nem gyözöm csodálkozni.
Ez a leírás és a Nocsak Nocsak kiegészítése is nagyon ott van!
Köszönöm Nocsak Nocsak is!

De mielött még a domináns anyát közutálat tárgyának kikiáltanánk,
vizsgáljuk meg az ö szemszögéböl is.
Mi lehet az oka amiért ilyen módon taktikázik?

Hogy öszintén szeretettel tudjunk embertársainkhoz fordulni meg kell öket érteni.
Gyakran a bántás,az önzés egy egy segélykiáltás felénk.

Üdv!Erika

Domoszlai Katalin képe
Ezzel a sorozattal
2010. november 20. szombat, 21:18 | Domoszlai Katalin   Előzmény

az lenne a célom, hogy bemutassam, a lelki sérülések törvényszerűek, amikor a szülőkkel alapvető probléma van. De, Erika teljesen jól látod, a domináns anya is volt egy generációval korábban valakinek a gyereke, ő benne is ott él egy sérült belső gyermek. Elképzelhető, hogy ennél sokkal másabb minőségű életről álmodott valamikor, aztán feladta...

Minél több esettanulmányt olvasok, annál nyilvánvalóbb számomra, hogy nem az elszenvedett sérülések mértéke a meghatározó abban, hogy az egyén ebben az életben elbukik-e vagy nem. Sokkal inkább egy belső erő, egy nagyon erős vágy a gyógyulásra az, ami meghatározó. Most már a mi generációnk szerencsés helyzetben van, léteznek terápiák, a meditációk bárki számára elérhetőek.

Még az apákról fogok indítani egy témát, mert ugye őket sem hagyhatjuk ki...De pont az lenne a célom, arra szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni, hogy ami megtörtént, az adott, eléggé meghatározó. De lehet vele valamit kezdeni és onnantól már a felelősséget nem lehet áthárítani a szülőkre, a társadalomra, a volt partnerre bárkire. A felelősség az enyém, rajtam múlik élek-e vele.

Hogy elmegyek egy terápiára, vagy kurvázni megyek, megölöm az asszonyt vagy szépen elválok tőle.

Szia Alenka! A tejcukor allergia mellé még a tojást is ide
2010. november 20. szombat, 21:39 | Szabó_Péter   Előzmény

Szia Alenka!

A tejcukor allergia mellé még a tojást is ide venném...

"Minek kell egy anyának dominánsnak lenni?" ---------> ez az anyában nem tudatos döntés, hogy ő már pedig domináns lesz, hanem, tudattalan... a belső gyermekének a sérüléséből jöhet ez, tehát a gyerekkori sérülései miatt. Ahogy az írásban is elhangzott, bizonytalan az illető és figyelmet akar kisajtolni a gyerekből... Ilyenkor hisztizik, veszekszik, játszmázik(sajnálatra gyúr, elszámoltat, bűntudatot ébreszt, stb )

"Mire kell a gyerek és a hatalomgyakorlás?" ------> mert őt is elnyomhatták és rajta is a szülője valószínűleg hatalmat gyakorolt... A gyerek fizikailag is kisebb, mint ő és még ki is van szolgáltatva neki...

"Minek csinálja az anya?" -------> konkrétumot nem igazán lehet mondani, de ahogy fentebb említettem...

Domoszlai Katalin képe
Szerinted
2010. november 20. szombat, 21:46 | Domoszlai Katalin   Előzmény

ha kap levegőt az asztmás gyerek akkor miért kap hörgő tágítót, hogy a sok levegőből még több legyen neki?
És miért akar éppen megfulladni???

http://www.onesazasztma.hu/asthma-you/az-asztma-megertese/mi-az-asztma

A domináns anya azért nem engedi önállósodni a gyereket, mert a gyerek az egyetlen akire hatást tud gyakorolni, aki felett hatalma van. A saját fontosság érzetét akarja kívülről megerősíteni.
Ha nincs a környezetedben ilyen, attól még a típus létezik. Miért kell az embereknek hatalom? Mert abban a tévedésben vannak, hogy a hatalom a félelem ellenszere. Mitől fél a domináns anya? Attól, hogy senki sem fogja szeretni.

Domoszlai Katalin képe
Úgy látom
2010. november 21. vasárnap, 8:51 | Domoszlai Katalin   Előzmény

érzelmileg érintve vagy a témában és ez akadályozza a tisztánlátást. Védesz egy anya típust, aki, mivel ez egy pszichológiai leírás, ugyanúgy mint az állatorvosi ló esete, teljesen tisztán a valóságban igen ritka. Valószínűleg nem olvastad az első részt, ahol a túl " lazán " tartó anyáról van szó.

Nem tudom mi az oka az érzelmi túlfűtöttségednek, de érdemes lenne meditációban megnézned.

"Nem hiszem, hogy az így feltett kérdés a valódi problémára kérdez rá. " ez a mondat lefordítva a következőt jelenti, nem EZ az ÉN ( Alenka belső gyermekének ) problémám. Elhagyatottságot, becsapottságot érzek, de ez csak tipp a részemről. Barbara Somers nem állította a könyvében hogy minden asztma oka az anyai túl szorítás, és azt sem hogy minden gyerek, akinek az anyja domináns, asztmás lenne. Te lovagolsz ezen, az ok nyilvánvaló, tagadsz valamit, mert a tagadás zaja elfedi azt amivel szembe kellene nézned.

Még ezt találtam a neten:

Okozhatnak-e asztmás rohamot a lelki megrázkódtatások?
Igen, pszichés okok is hozzájárulhatnak az asztma rosszabbodásához. A stressz, a görcsös félelem nemcsak gyengíti az immunrendszert, hanem közvetlenül is elősegíti a légutak összeszűkülését. A sírás, a nevetés pedig akár rohamot is kiválthat, mivel mélyebb, gyorsabb légzéssel járnak, könnyebben megreked a tüdőben a levegő.

Tehát mind a két típusú probléma létezik, a kettő nem zárja ki egymást.

Igen, nagyon fontos megnézni a gyermeket is, miért nem képes felnőni. Meg az apát is de ez a következő blog témája. De ha nem fogadod el az a tételt, hogy amiben meg a hagyományos és a transzperszonális pszichológiai és egyetért, hogy a korai gyerekkorban érhetik olyan hatások a gyerekeket, amelyek súlyos, vissza nagyon nehezen fordítható lelki sérüléseket okoznak, olyanokat, amiből külső segítség nélkül nem lehet kijönni...

Szeretném ha nem offolnád szét a blogot, bár túl sokat nem tudok ellene tenni. ( A múltkori is így járt...:-)
De ha a saját problémádat megosztanád - őszintén és bevállalósan - egy saját témát indítva, nagyon sok jó szándékú és hasznos tanácsot kaphatnál az oldalon.

Átfedés
2010. november 20. szombat, 22:02 | Hiteles06

Nekem nem a leírás, hanem az azt követő párbeszéd a furcsa. Mindig is volt bennem olyan érzés, hogy valami furcsa állatka vagyok, ami ritkaság. Talán ezért szereti a magamfajta az ilyen beskatulyázó leírásokat, mert kapaszkodót talál a világban, hogy: jé, hát nem vagyok ezzel egyedül??? De magamat a "vegyes" csoportba sorolnám. Engem lelkileg tart(ott) pórázon az anyukám, és fizikailag lazán. Én voltam az, aki szívesen ücsörgött a szobájában 30 évig, de a kutya se kérdezte meg, hogy mi van veled gyerekem, persze kivéve, ha ötösnél rosszabb jegyet hoztam haza, puszi, ölelés kizárva, verés előfordult. Csak az az ijesztő, hogy az ember gyereke AZT, AKKOR teljesen természetesnek tartja, és normálisnak, aztán eltelik pár év, és bután néz, hogy máshol másképp csinálják.

Hát engem is érintett a leírás, méghozzá azért, mert a
2010. november 21. vasárnap, 10:05 | szildiko1

Hát engem is érintett a leírás, méghozzá azért, mert a folyamatos anya-hibáztatást olvasom ki belőle, és nem lát túl az orránál.

Mert hogy az anyának is volt anyja, és annak is, és annak is , és.........vagyis nem véletlen, hogy úgy viselkedik, ahogy.

Amellett csodálkozom azon, hogy ezt pont te írtad Kati, aki már részt vett néhány családállításon, és megtapasztalhatta, hogy az okok sokkal mélyebben húzódnak meg, és sokkal összetettebbek, minthogy egy emberre rá lehessen húzni a vizeslepedőt!

:(

Ha a Te lelki fejlettségi szinteddel ezt a hibáztatást komolyan veszed, akkor előkerült egy sértett gyermeki éned, akivel foglalkozni kellene. Hogy felnőjön.

Lehet, hogy túl őszinte vagyok, de tartalak annyira, hogy képes vagy ezt kezelni.

Domoszlai Katalin képe
Nem tudom
2010. november 21. vasárnap, 20:41 | Domoszlai Katalin   Előzmény

miért olvasol ki ebből anya hibáztatást? Ennyi belevetítést, mint ebben a témában, még nem láttam tőletek.

Én azt vallom, a gyerek választja a szülőt, akkor ehhez hogy fér bele, hogy hibáztatom az anyát???
Leírtam egy személyiség típust és micsoda vihart kavartam vele!

Mivel ez egy ön-ismereti oldal, hát aki ismeri a tükör módszert jó lenne, ha használná.

A transzperszonális pszichológia mint úttörő tudományág természetesen ütközik az elavult rendszerekkel, de nem az én dolgom hogy megvédjem. Csak az eredmények beszélnek önmagukért.

Nincsenek érzelmi attitűdjeim a témával kapcsolatban, ez belevetítés. Ráadásul az anyám nem volt domináns, sőt.

A "belevetítések", mint tudod, természetes emberi reagálások.
2010. november 22. hétfő, 8:18 | szildiko1   Előzmény

A "belevetítések", mint tudod, természetes emberi reagálások. Sok mindent megtudhatunk ezáltal magunkról és másokról. Ha zavar ez a jelenség, akkor nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi volt a célja annak, hogy leírtad ezt a bejegyzést? Vajon, mit szerettél volna elérni általa?

"Én azt vallom, a gyerek választja a szülőt, akkor ehhez hogy fér bele, hogy hibáztatom az anyát???" - Pont emiattt nem értem az egészet.

Domoszlai Katalin képe
Bárki akivel
2010. november 22. hétfő, 10:54 | Domoszlai Katalin   Előzmény

kapcsolatba kerülök, legyen az egy romboló kritika akár, vagy akár építő, mint bevonzás eredménye belőlem indult ki. Bennem van egy diszharmónia, amit a külvilágba kivetítve tudok megérteni, elfogadni és akkor a helyére kerül.

A tegnapi Sirály találkozó önértékelést helyére tevő része sokat segített, hogy rálátásom legyen arra, mi volt a gyökér oka annak, hogy ez a fórum téma most így alakult.

Alaphelyzet az volt, hogy jól látom a dolgokat és a megoldásokat mondjuk öt ember esetében, mellé lövök egynél.
Ha ez foci lenne akkor 5:1-re nyerném a saját magammal folytatott meccset de hát ez nem foci :-D
A saját maximalizmusom az, amit a helyére kell tenni. Mert egy megvilágosodottól elvárható, hogy tévedhetetlen legyen és Istentől persze.

A belső bölcsességemtől azt a választ kaptam, hogy tökéletesen jó még az is, ha tudok segíteni egy embernek és ötnek nem... A nem tudást csak az elme általi irányítottság számolja fel hibának.

u.erika képe
Szia Kati!
2010. november 22. hétfő, 12:22 | u.erika   Előzmény

Ez a buzgó másokon segítés vajon mire megy ki?

Khm...khm....pótcselekvés...?
Ha a mások bajával foglalkozol segít Saját Magadról a figyelmet elterelni?

Baráti Szeretettel Erika

hátha segíthetek én is.... :P

Domoszlai Katalin képe
Rengeteget dolgozom
2010. november 22. hétfő, 13:02 | Domoszlai Katalin   Előzmény

magamon. Aki valóban ismer, az tudja. Most kérjek egy papírt a Sanyitól??? Mert ő legalább tényleg tudja :-D

Nem nevezném pótcselekvésnek amit csinálok, hanem igazi segítségnek. Tegnap a Sirály programon odajött hozzám valaki, aki megköszönte, amiért segítettem neki. Élőben előtte nem találkoztunk. Nem nyomul itt az oldalon, ahogy sokan mások sem. De attól ők még hús-vér emberek. Vagy a bioboltban az eladó, akivel ma majdnem egy órát beszélgettem, pánikrohamai okairól, ő el tudta fogadni, hogy nem pénzért és nem a hiúságomért csinálom. Hanem azért a szóért amit kapok - Köszönöm.

Mivel fortyog itt a sz@r most a biliben, tegnap éjjel kértem választ Buddhától, feladom, nem jól kezelem, mi van most. Talán ismeritek a történetet arról, amikor őt leköpte egy ember. Ez a megvilágosodása után volt. Ismeri a szitut, elég jól. Szóval a következő választ kaptam, a támadások, a kritika a meg nem értés, a gáncsoskodás, ez mind nem számít. Meg kell tanulnom ezt így kezelni.

Az, ha valaki odajön hozzám és azt mondja, köszönöm, az számít. Majd ha elérem valamelyik leszületésben a megvilágosodást, akkor már a köszönöm sem fog számítani :-D

Erika, tudom hogy még ebbe is bele lehet kötni, nyugodtan tedd meg, nekem ehhez kell tartanom magam, nem számít.

Ezek szerintem egyikünk részéről sem belekötések, hanem
2010. november 22. hétfő, 13:26 | KatiPotter   Előzmény

Ezek szerintem egyikünk részéről sem belekötések, hanem vélemények illetve kérdések :) Szerintem amúgy itt nem a "köszönöm" szó számít, vagyis úgy vagyok vele, hogy ha mondok valamit, azt sem várom el, hogy elfogadja, egyetértsen, mert nem tudhatom, hogy neki tényleg segít-e. Előfordulhat, hogy igen, pont az válik be, és akkor örülök, hogy segített. De arra nekem személy szerint nincs szükségem, hogy "köszönöm" (kimondani viszont jól esik, amikor megköszönök valamit). Az a jó érzés, mikor látom, hogy jobban van az illető. Akár az én tanácsomtól, akár mástól.

u.erika képe
,,Erika, tudom hogy még ebbe is bele lehet kötni, nyugodtan tedd
2010. november 22. hétfő, 14:17 | u.erika   Előzmény

,,Erika, tudom hogy még ebbe is bele lehet kötni, nyugodtan tedd meg, nekem ehhez kell tartanom magam, nem számít."----- Aranyos Vagy!
Ezúton szavadon foglak ha nem bánod. ;)

,,nekem ehhez kell tartanom magam, "---- Kell?De miért kell?

S a másik.
Miért gyúrsz a köszönetre?
Kapsz valamit olyankor amit Saját Magadnak nem adsz meg,és ezért úgy érzed kívülröl ,,kell" beszerezned?

A köszönöm szó gyakran silány módozata a valódi szivböl jövö hála érzésnek amit szavakkal leírni nem lehet.
Az a hála ami szavak nélkül célba ér. ;)
Ha megpróbáljuk mégis szavakkal átadni akkor az már alacsonyítja a rezgését annak a hálának amit szavakkal kifejezni nem lehet.
Erre a köszönetre direkt gyúrni nem lehet. ;)

Kérhetsz papírt is Sanyitól.
Mivel nem ismerem öt személyesen az ö elismerése nekem semmit nem jelent.

Erika Szeretettel!

Domoszlai Katalin képe
Erika részemről
2010. november 22. hétfő, 14:24 | Domoszlai Katalin   Előzmény

ennyi. Ha folytatod, innentől monológ.

Domoszlai Katalin képe
Már csak Te hiányoztál
2010. november 22. hétfő, 14:52 | Domoszlai Katalin   Előzmény

A nem számít az egy cél állapot, ami belül még nincs meg. Helyre fogom tenni, mihelyt lesz időm és energiám egy komoly meditációt csinálni rá.

Az a téma amivel dolgozom most a túlhajszoltság. A hovatartozás. Az előző életem.

Time, please!

Addig is amíg összekapom magam, csináljon mindenki akinek szerény személyem ennyire fontos egy meditációt, hol tart a saját életútjával, előző életével, a pasikkal a gyerekeivel vagy bármi.

A meditációt meg osszátok meg Nocsak Nocsakkal aki szívesen tanulna Tőletek ( már aki tud itt igazán hatásos meditációt csinálni... )

Megértéseteket, ha lenne, megköszönném.

Michaelita képe
gyógyító elválás
2010. november 21. vasárnap, 10:35 | Michaelita

Ahogy én látom:

A domináns tipusú anyák a férjük/párjuk mellett nem tudnak eléggé kiteljesedni. Párjukat nem tudják igazán tisztelettel elfogadni és igazi társuknak tekinteni, ezért a gyermeküket formálják/nevelik olyanná, amilyennek szerintük (tudatosan vagy tudat alatt) a párjuknak kellene lennie.
A gyermek pedig természetes alkalmazkodásból és szeretetből beteljesíti ezt a kívánságot, az évek előrehaladtával egyre inkább társa lesz az anyjának.

Azt látom, hogy a gyermekben is van egyfajta együttérzés és segítő szándék és saját életfeladatának tekinti ezt a fajta "társa vagyok az anyámnak" pszichológiai attitűdöt.
Ez minél hosszabb időtartamra kinyúlik annál nehezebb a változtatás lehetősége, mert később mindketten (az anya is és a gyermek is) félnek a változásoktól/változtatásoktól, a számukra bizonytalan értékű jövőbe elindulástól.

El kell költözni otthonról, ha ez felvállalható, de ez még egymagában nem old meg semmit, mert ha túlságosan erős a függés (és általában az), akkor az eddig domináns anya mellett élő személy nem egy társat keres/talál magának, hanem csak áthelyezi a súlypontot másvalakire, azaz egy pótanyát vagy anyapótlót keres magának (aki továbbra is gondoskodik szellemi, érzelmi és fizikai szükségleteiről).
Talán többen emlékeztek arra, hogy nem volt könnyű leválni a szüleinkről és megállni a saját lábunkon. Nos az elköltöző személyt sem tudja senki megmenteni ettől, mert ez egy hosszú folyamat, kitérni előle nem lehet, csak némileg csökkenteni a vele járó nehézségeket.

Bármivel is jár azonban ez az elválás/leválás egy idő múltán növeli önismeretünket, mások ismeretét, önbecsülésünket és gyógyítóan hat az anya és gyermek kapcsolatára.
A vicc az, - hogyha mindkét személy jól kezeli a helyzetet, - akkor nem a kapcsolat ellen hat, hanem éppen hogy a kapcsolatban levő együttérzést és szeretetet segíti és erősíti.

Domoszlai Katalin képe
Ken Wilber
2010. november 21. vasárnap, 20:45 | Domoszlai Katalin   Előzmény

alaptézise, nem létezik elméből született állítás, ami nem cáfolható. Az emberi elme így működik. Az igazság, az elmén felüli állapot. Ezt nem lehet materialista hozzáállással bebizonyítani. Sajnálom.

Javaslat
2010. november 22. hétfő, 10:27 | csaesz   Előzmény

Kati, ha elfogadod:

ne érezd igaznak azt, amit az a belinkelt pasi (már elfelejtettem a nevét) mondott a kritikáról: csak az kapja, aki eltér az átlagtól, aki valamiben különleges. Ez egy olyan hazugság, amivel jól lehet takarózni azoknak, akik nem akarnak szembenézni az igazsággal. Lehet, hogy növeli az önbizalmat, de ez egy hazug önbizalom lesz, nem a valódi.
A kritikát nem véletlenül kapjuk, úgy, ahogy a dícséretet sem. A kritika azokról is szól, akik adják, és azokról is, akik kapják.
Én utánanéznék, hogy miért is kaptam ennyit egy rakásra. Lehet, hogy nem is az jön ki majd belőle, amiről némelyik kritika valójában szól, de valami oka mindenképp van.

Domoszlai Katalin képe
Mint Ildikónak
2010. november 22. hétfő, 11:12 | Domoszlai Katalin   Előzmény

írtam, a saját maximalizmusomat tükrözi vissza. Dolgozom rajta már egy ideje, a fent látható eredménnyel :-D
Még egy pár kör lesz.

dupla hsz.törölve
2010. november 22. hétfő, 10:46 | csaesz   Előzmény

dupla hsz.törölve

Aditi képe
Sorsaink tudatos elválasztása/teremtése
2010. november 23. kedd, 21:58 | Aditi

Hát ez nehéz, nagyon. Én is dolgozok vele.

Jórészt egyetértek és a másik blogban, amit Erika nyitott is indokolt a felvetés, hogy nem csak ilyen pszichológiai gyökerű sémák torzítják el az anyai szerepet. Én nem vitatkoznék azon, hogy előző vagy nem előző élet, a lényeg, hogy bennünk van. Valahol, mélyen a tudatalattink tudja, valóban, hogy éltek őseink, milyen hibákat követtek el, amit nem tudtak feloldani. És ezeket cipeljük, amíg felszínre nem kerülnek.

Nem akartam harcolni, és ezért nem volt kamaszkorom, és ezért nem tettem meg mindazt, amit a felnőtté váláshoz meg kellett volna tennem.

Amikor tudatosult bennem, hogy még mindig nem szakadtam el a szüleimtől, 35 éves voltam már.

Azt hittem, most, hogy vannak technikáim, hogy sokat ismerkedtem egy új világnézettel, majd "bölcsen" és "szeretettel" "el tudom engedni" őket.

Egy fenét. Nem úsztam meg a harcot. Amit meg kell harcolni, azt meg kell harcolni. Amit fel kel építeni, azt nem ússzuk meg. és egy rossz házat le kell rombolni, mielőtt újat építünk. De minimum le kell kaparni a falat.

Segít a látás és a belső munkára való képesség, de akkor is sokkal nehezebb volt most, mint 16 évesen lett volna.

Sajnos már a mi szüleink is betegek és mi is azok vagyunk. Ezért nem úszható meg a harc, a konfrontáció, az elrontott konfrontációk (drámák), a rossz mintákkal valós szembesülés/szembesítés és mindezek érzelmi vonzatai. Valóban, meg kell tanulnunk nemet mondani, még ha rettegünk is, mert az az illúzió tart fogva, hogy nem szeretnek és mi sem tudjuk eléggé szeretni magunkat, nincs elég erőnk, hogy helytálljunk az életben, sőt, sok esetben a megsemmisüléstől való félelem tart vissza bennünket a kiszakadástól az anyáinkhoz fűződő beteges kapcsolatunkból.

De fel kell számolni és át kell alakítani, annak dacára, hogy kézzel lábbal ellenkeznek, erőszakkal is akár élve, mert ők nem voltak képesek úgy megvizsgálni magukat, ahogy azt nekünk életbevágó. És lehet, hogy soha nem is fogják. Akkor is meg kell ezt tenni, ha fekete báránnyá válsz a családodban, és ha egyedül kell vállalnod azt az utat, amit senki sem vállal fel körülötted a családtagjaid közül, akik pedig a legjobban "ismernek" és "szeretnek".

Számomra ez a legnehezebb.

De tudom, hogy magamért és a saját kapcsolatomért a fiammal csinálom. És azért, hogy a fiamnak nem kelljen átrágnia magát már ezen a dzsungelen. Elég neki az övé.

Hogy ne hurcoljam magammal a beteges kapcsolatteremtő mintámat továbbra a kapcsolataimba sem a férfiakkal, sem a gyermekeimmel.

Nekem sokat segített, amikor megértettem: a méhben töltött idő, a Paradicsom analógiája, a tapasztalt egységé, a születés a felnőtté-válásé, az önállóvá válásé, és az anya az Isten amíg fel nem növünk. Lelkileg. És meg nem értjük és meg nem vagyunk képesek élni önállóságunkat és ezen keresztül az egészséges egységünket a világgal. Azt hogy ha mi magunkkal vagyunk, akkor isten is velünk van. :)

Ehhez le kell tenni az illúziót, hogy mindaz, amit anyáinktól tanultunk mi vagyunk. Be kell látni, hogy ők is csak emberek. Vállalni kell az életünket mindenestül. És elfelejteni a traumát, amiben azt éltük meg: elszakítottak minket Istentől (az anyától), önmagunktól, a szeretettől, vagy a lehetőségünktől, hogy magunk teremtsük saját tudásunk, tapasztalatunk, hitünk és erőnk által a világunk.

Mert az a trauma csak egy nagy seb, mely félelmet szült, rettegést, ragaszkodást és gyűlöletet, de természetében semmiben nem különbözik az összes többi engramtól (nem tudatosan átélt sérülést okozó élmény): hogy nem valós. Már nem létezik, a múlté, vagy éppenséggel másoké. Hamis. Nem arról szól, amiről hittük. Megváltozott minden. Felnőttünk.

Nem könnyű ezt az utat végigjárni, amiben elválasztjuk magunkat és élményeinket, félelmeinket és vágyainkat, álmainkat anyáinkétól. De meg lehet járni.

Mert mindenki önálló sorsú alapvetően.

Namaszte

Joó Violetta képe
domináns anya!!
2011. január 01. szombat, 12:40 | Joó Violetta

Nagyon megörültem ennek az írásnak. Nem ismerem a könyvet, ami alapján íródott.
De a megfigyelések helytállóak, magam is láttam, tapasztaltam hasonló eseteket. Sőt, magam is domináns anya leánya vagyok :D És valószínű a rezonancia törvénye alapján, de a volt szeretőim is domináns anya gyermekei voltak. Úgyhogy ezen tapasztalatok révén is ismerem a jelenséget.
Persze az ego szó használata számomra nem minden helyen indokolt a szövegben, sokszor jobban megfelelne: a személyiség, egyén. Ugyanis a nagy Én-t, az istenazonosságot, nem kellenes ego-nak hívni, márpedig a szülőktől való elszakadás nem csak a kicsi én általi törekvés.
Fontosnak tartom megjegyezni: hogy az anya nem véletlenül bukik el más szerepeiben, és talán ha nem is kezdett bele más szerepek teljesítésébe, de persze kemény ambíciói vannak. Mégpedig természetesen egoista, öncélú és nárcisztikus ambíciók: karrier, csábítás, vagyon-kényelem-luxus, hatalom, bosszú stb. Ehelyett természetesen az elsődleges és legfontosabb, legnagyobb erőfeszítést, helytállást, hibabelátást igénylő szerepei: az alapvető női szerepek (egyértelmű, hogy az alapok, amíg bizony igen kemény alapok, nincsenek meg, akkor nincs boldogság sehol) tehát a párkapcsolati befogadói, szeretetáramoltatói, egységbe visszakapcsolói funkció és az anyai befogadó, szeretetáramoltató, egységbecsatoló, gyermekeit tápláló, gondozó és nevelő szerep.
A pszichológia senkit nem tud kigyógyítani az általa definiált bajokból, a fenti adatok is csak ritkaság számban említik a kiszabadulókat, s egyértelműen azok saját erejét jelölik meg a szabadulás okaként. Az erő viszont nagyon-nagyon-nagyon tág fogalom. Képesség, tudás? Milyen képesség? Milyen tudás? Akaraterő? Logika? Öntudat? Önbizalom? Pálfordulási képesség?
Ez a pszichológia homályában marad rejtve.
Viszont az asztrológia pontos útmutatást ad saját gyengepontjaikról, tehát a karmikus negatív tulajdonságainkról, s arról, hogy oldhatóak fel, hogy cserélhetőek ki az odaillő pozitív képességekre, hogyan kell feltölteni a hiányinformációból keletkezett szörnyű tévideákat, amelyek tudattalanunkból vezérelnek minket. A kauzális asztrológia segítségével is az egyénen múlik mit kezd a megkapott információkkal, viszont az önállósodási sikerek aránya jóval nagyobb.

Domoszlai Katalin képe
Olvasd el a könyvet
2011. január 01. szombat, 13:28 | Domoszlai Katalin   Előzmény

hasznos lesz. Rögtön a címlapon szembe fog tűnni, hogy ez nem pszichológia szimplán, hanem integrál pszichológia.
Ha megérted a különbséget utána folytathatjuk :-)

A könyv írói nem azért tárják fel a problémákat, mint az asztrológia, hogy akár segítek, akár nem, lökheted a honoráriumot. Vezetett imaginációs gyakorlatokkal segítik a terápiát igénylőket.

Karmatörlő már megállapította, furcsán kezeled a tényeket és az elméleteket. Erről nem óhajtok ( másról sem ) parttalan vitát nyitni, csak megosztanám a benyomásomat. Inkvizítor szájízű, felfújt spiri egós, szívcsakrás szint ahogyan kommunikálsz. Sok sikert a fejlődéshez!

Szia Kati! Elfogadom a véleményedet,hogy Te így látod. Nem is
2011. január 01. szombat, 14:02 | Éva.   Előzmény

Szia Kati!
Elfogadom a véleményedet,hogy Te így látod.
Nem is védeni akarom Violettát,de én örülök,ha időnként jön valaki és kicsit határozottabban ,
keményebben kommunikál.

Azt vettem észre magamon is,hogy minél több időt töltök itt,annál inkább idomulok a közösséghez,
szinte beolvadok,és olyan ez ,mint egy ,,massza'',egy egységes erőtér,valahogy szép lassan alkalmazkodik mindenki,és eltűnnek az egyéniségek.
Ez persze nem ,,drámai'',de mindenképpen hasznosnak találom,amolyan ,,vérfrissítésnek'',amikor jön egy ilyen személyiség,és elkezd kommunikálni.

Nekem nagyon érdekesek és tanulságosak az írásai,és nem zavar,hogy melyik csakrából kommunikál,mert minden hozzászólásnak van igazságtartalma.
Ha nem lenne előítéletünk például ilyenkor,akkor szerintem sokkal többet beengedhetnék akár abból is,amit ő mond el nekünk,mert szerintem,ha nem foglalkozunk a ,,hogyannal''/hiszen az csak a mi elvárásunk/,akkor nagyon is értékes mondanivalót is felfedezhetnénk nála.
Én tudást is tetten érek itt,és marhára nem érdekel a tálalás,csak a szellemi érték.

Hogy jobban érthető legyen ,amit mondok,hivatkoznék neked egy kutyás hasonlattal,mert tudom abban otthon vagy. /másban is,ez nem minősítés:D /
Szóval tenyésztés,kennel,ugye előbb utóbb ,,BELTERJES'' lesz a dolog,és akkor hoznak egy másik ebet
egy másik vérvonalból,és egyből milyen haszna lesz az egész kennelre:)
Szerintem most is meg lesznek az eredmények,csak elfogadóbbnak kell lennünk.
Az én elvem: minden értem van,csak észre kell vennem:)

Puszi: Éva

Még azt mondanám,ahogy így nézem Violetta fotóját,hogy
2011. január 01. szombat, 14:33 | Éva.   Előzmény

Még azt mondanám,ahogy így nézem Violetta fotóját,hogy vizsgáld meg ,sugárzó tiszta személyiség.

Az első adandó alkalommal valaki az arcába vágta,hogy jó pénzért adja a tudását.
Hát itt az oldalon még senkitől nem kért pénzt,ellenben komoly időt és energiát igénylő munkát folytat,
és én az írásaiból úgy látom,hogy valami missziót teljesít,a lelkiismerete által vezetve.

Igen ki van élezve nála ez az anyaság /is/,szinte kötelező gyermek vállalás dolog,de nem árt néha szembesülnünk ezzel sem,hiszen nézd meg a statisztikákat ,lassan elfogyunk.
Ami meg a pénzt illeti,hogy ,,jó pénzért árulja a ,,tudását'',hát mindenki elkéri a pénzt a munkájáért,
élnie kell valamiből neki is. /metafizika ide,vagy oda:)/

Nekem elég sok asztrológus ismerősöm van ,jók is !, de úgy látom,hogy közelében sincsenek annak,amit ő tud.

Nem konkrétan neked írom ezeket,hanem mindenkinek,hogy egy nem megszokott,vagy esetleg erélyes,
és ezért nem túl szimpatikus kommunikáció /előítélete/ miatt,esetleg ne vegye észre azokat a talán értékes tanításokat amik azért ezekben az írásokban ott vannak . /szerintem/

Tudom hogy védőügyvédnek kellett volna lennem:D,...de nem volt hozzá gyomrom,mert ott nem csak olyan embereket kellett volna megvédenem,akiket a szívem diktál:),és ahhoz már nem fűllött a fogam:)))
Pedig hát ez mindenkinek jár,még a rablógyilkosnak is:DDD
Na ,hát hova kanyarodik el egy gondolatsor,így Újév napján???:)

Domoszlai Katalin képe
A kutyás hasonlatra reagálnék
2011. január 01. szombat, 19:12 | Domoszlai Katalin   Előzmény

merthogy sántít mint a sánta kutya...

A vérvonalfrissítést minden kennel komolyan veszi. De nem azt jelenti, hogy bármilyen útszélit beraknának azért mert az új :-)

Az igazi önismereti tudáshoz képest, azt asztrológia csak egy mankó. És ez egy önismeretről szóló oldal, vagy még sem?

Feliratkozás Hírlevélre