Mi a BŰN?
Szerintetek mi a bűn? Mi a rossz dolog? Nézőpont kérdése, vagy csak tanulnivaló? Miért érzi magát az ember bűnösnek? Régi emlékek, vagy tapasztalat, vagy játszmák hozadéka? Létezik-e a bűn egyáltalán? Mi a rossz? Mi a jó? Léteznek egyáltalán?
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
89 hozzászólásNincs bün és nincs büntetés csak tettek és következmények vannak.
A jó és a rossz mindíg attòl függ mihez viszonyítunk,és hogy mit akarunk elérni.
A földi törvények nem azonosak a spirituális törvényekkel.Hiszen akkor nem lennének büntetés végrehajtó intézmények.
Mert tudjuk hogy a következmények utolérik a ,,bünöst"....De a földi világunkban néhány ember érdekében szabályokat felállítani aminek szintén meglesz a következménye.;)
Üdv!:Erika
u.i.:Köszönöm Anita a másik blogban a hozzászólásodat!Nagyon jólesett!Ha feladnám esetleg a vénlány életemet,ne aggódj! A Nagy Utazás-ra készen leszek!;)
Talán az a bűn, ha a lelkiismeretem ellen teszek valamit. Olyan szép a nyelvünk. Furdalja a lelkiismerete... Amikor tudom, érzem, bennem nem ez a lépés, válasz, cselekedet van, mégis ellene megyek az igaz valóm üzenetének. Magam ellen vétkezem. Az énem ellenáll a belső kívánságaimnak...
Persze vannak a társadalunkban elfogadott jó és rossz cselekedetek, ezekhez sokkal könnyebb igazodni, mert szabályok amiketbe kell tartani, hogy elférjünk egymás mellett, és teljesítsük azt, amit a mindenkori hatalom elvár tőlünk. Társadalmilag elfogadott bűn pl. a lopás, az adó be nem fizetése, stb. Régebben bűn volt pl a közveszélyes munkakerülés...
A bűn felismerése magammal, a saját életemmel szemben sokkal nehezebb. Ide tartoznak az illúzióim, a sorsom ellen tett lépéseim, a magammal szemben elkövetett hazugságaim, a fel nem vállalt életem. Bár látszólag nem jár érte társadalmilag bevezetett büntetés, mégis sokkal nagyobb árat fizetünk érte, mint pl. a lopásért. Évekre, évtizedekre beköltözik az életünkbe a félelem, az elégedetlenség, a harag, a magány. Saját börtönünk rabjaivá válunk.
http://sargacsik.hu
" A bűn az értelem , az igazság és a helyes lelkiismeret elleni
rossz cselekedet ; az Isten és felebarát iránti igaz szeretet
hiányossága bizonyos jóhoz való ragaszkodás miatt.
Megsebzi az ember természetét és támadja az emberi
szolidarítást.
Meghatározása szerint " tett vagy szó vagy vágy az örök Törvénnyel szemben" .
" A bűn Isten megbántása. ... A bűn föllázad Isten irántunk való
szeretete ellen és elfordítja tőle a szívünket .
Minden bűn - mint az első - engedetlenség , lázadás Isten ellen
azzal a szándékkal , hogy az ember olyan legyen " mint Isten " ,
ismervén a jót és a rosszat .
A bűn tehát " önszeretet egészen Isten megvetéséig ". ...
E gőgös önfelmagasztalás által a bűn homlokegyenest
ellenkezik Jézus engedelmességével , aki megvalósítja az Üdvösséget. "
... " Épp a szenvedésben , melyben Krisztus irgalmassága le fogja
győzni , mutatja meg leginkább a maga erőszakosságát és bonyolult
összetettségét : a hitetlenséget , a halálos gyűlöletet ,
a nép és vezetői gúnyolódó elutasítását , Pilátus gyávaságát ,
Péter tagadását és a tanítványok megfutamodását.
Mindazonáltal épp a sötétség és e világ fejedelmének órájában
vált Krisztus áldozata titokzatosan azzá a forrássá ,
amelyből kiapadhatatlanul árad bűneink bocsánata. "
A bűnök különbözősége :
a bűnöknek sok fajtája van.
A Szentírás több bűnkatalógust is ad .
Galatákhoz írt levél 5, 19-21.
...megkülönböztethetők tárgyuk szerint , erények alapján,
parancsok szerint , aszerint kire irányul ,
lehet felosztani testi , lelki bűnökre , továbbá gondolattal , szóval
és cselekedettel elkövetett bűnökre.
A bűn gyökere az ember szívében , szabad akaratában van az Úr tanítása
szerint: Mt 15 , 19-20 ... ezek szennyezik be az embert...
Az emberi szív székhelye a szeretetnek , a jó és tiszta cselekedetek elvének is ,
amit a bűn megsebez. "
A bűn súlyossága : halálos és bocsánatos bűn
"...A halálos bűn Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja
az ember szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentől,
végső céljától és boldogságától azzal , hogy valami kisebb jót
helyez Isten elé.
A bocsánatos bűn , bár sérti és sebzi a szeretet , nem oltja ki.
Mivel a halálos bűn az élet elvét , a szeretetet öli meg ,Isten irgalmasságának
új kezdeményezésére és a szív megtérésére van szükség , ami rendes
körülmények között a kiengesztelődés szentségében nyilvánul meg.
Ahhoz , hogy a bűn halálos legyen három dolog együttes megléte
szükséges :
" tárgya súlyos anyag, és teljes tudatossággal és megfontolt
beleegyezéssel követik el. "
A súlyos anyagot Mk 10, 19 -ben Jézus a gazdag ifjúnak adott
válaszai tartalmazzák...
A halálos bűn elkövetéséhez teljes ismeret és teljes beleegyezés kell.
Föltételezi a cselekedet bűnös jellegének ismeretét , Isten parancsával
való ellenkezését ...
... A nem szándékos tudatlanság csökkentheti a súlyos bűn
beszámíthatóságát , sőt fölmenthet alóla .
De senkiről nem tételezzük föl , hogy nem ismeri az erkölcsi törvények
minden ember lelkiismeretébe beleírt elveit.
Az érzéki ösztönök , a szenvedélyek , a külső kényszer és a betegségek
szintén csökkenthetik a bűn szabad és szándékos jellegét....
... a halálos bűn , miként maga a szeretet is , az emberi szabadság
alapvető lehetősége ...Magával hozza a szeretet elvesztését és
a megszentelő kegyelemtől , azaz a kegyelmi állapottól való megfosztottságot...
Szeretettel : úá
....
Bocsi, de lehetne bibliai idézetek nélkül, saját gondolatokból merített, hétköznapi nyelven leírnotok mit is gondoltok?
Szeretném megtalálni a közös pontot, de én ezt a "nyelvet" nem értem. :(
Nekem így egy kicsit már sok, remélem nem baj, ha ezt leírom, nem a vallási, hitbéli dolgokkal szeretnék szembe-szállni, csak érthetőbbé szeretném tenni magamnak ezt a blogot.
Remélem nem bántok meg ezzel senkit, és köszönöm.
Valamint: keresztelőkön hallom: bűnben fogantál. Ez mit jelent?
Ti biztosan tudjátok a választ.
Üdv
Buddhanita
Azért nehéz bibliai idézetek nélkül válaszolni, mert minden kérdésre a Biblia tartalmazza a választ. Azért megpróbálom megfogalmazni.
A bűn: céltévesztés. "Ami nincs szeretetből, bűnöm az nékem". Bűn az, amikor szembemegyek Isten akaratával. Ne ölj - és persze nem nagykéssel, de szavakkal öljük egymást naponta. Ne lopj - ott van a tízparancsolatban mindaz, amire a világ büntetőtörvénykönyvei épülnek.
Húsz évig kerestem a feleletet az alapvető kérdésekre: mi a létezés, miért léteznek a dolgok, mi az élet értelme, mi van a halál után, honnan van az ember a maga személyességével, lelkével, érzelmeivel, lelkiismeretével. Egy óra alatt is megtalálhattam volna a választ, de mivel először a katolicizmussal kezdtem ismerkedni, sokáig ellenálltam neki, mert minden akartam lenni, csak keresztény nem.
Az, hogy van egy mindenható, teremtő Isten, és ő az, akinek a Bibliában mondja magát, hogy a Biblia Isten szava, hogy Jézus isten és megváltó, ezer úton bizonyítható. Nem kell eldobni az agyadat, Isten bizonyítékokat adott azoknak, akik keresik.
A legújabb álfilozófia az, hogy bűn nem is létezik. Aki így gondolja, nyugodtan fogadjon fel a gyerekei mellé bébiszitternek egy pedofilt.
A "bűnben fogantál" az édenkerti bűnbeesésre utal. Ismerjük a történetet Ádámról, Éváról, a kígyóról és az almáról. Bár Éva evett először a fáról, mégis úgy tartja a Biblia, hogy Ádám esett bűnbe, ugyanis Évát megtévesztette a kígyó, Ádám viszont tudatos döntést hozott. Ezért van, hogy a férfi magjával öröklődik a bűn.
Ha még hiszel az ember alapvető jóságában, ajánlom figyelmedbe Aronson: A társas lény című könyvét. Nem vallásos olvasmány, tudományos mű, de nagyon közérthető formában íródott. Egy amerikai szociológus kísérletei arról, hogy mire lehet rávenni az embert, ha megfelelő helyzetbe hozod.
Ha közös pontokat keresel, rengeteget fogsz találni a buddhizmus és a kereszténység között, mert a körülöttünk levő világ, amit magyaráz, ugyanaz. De a magam részéről teljes választ csak a Bibliában találtam.
Azért írom le Neked ezeket, mert a hozzászólásodból egy gondolkodó, nyitott emberre következtetek, aki válaszokat akar kapni. Ha bővebben érdekel, megadok webcímeket, ahol fantasztikus anyagok vannak a témáról.
Nagyon köszönöm válaszodat. Nagyon jól esett, így már értem minden szavad :).
És szerintem a webcímeket ide is kiírhatod, hátha van még valaki, akit érdekelne.
Méghogy nem tudod ezeket kifejezni idézetek nélkül?
Köszönöm mégegyszer, örülök, hogy közös hangot találtunk, várom további válaszaidat , hozzászólásaidat,
szeretettel:
Anita :)
A bűnben fogantál a Jézusi tanítás rendszerében
azt jelenti , hogy a " fizikai szülők " " szeretéséből " vágyából,
emberi , érzéki vágyból fogan a gyermek.
Ez elsőre meredeknek hangozhat , hiszen mind szeretünk akkor ...
de amikor megértjük ,
mit jelent a lélek által foganni akkor már tisztul a kép.
Ez egy magasabb szint , mint amit Isten nélkül élünk.
Amikor az ember a szent Lélek által " fogan " megszületik egy
új életre , arra amit neki a Teremtő Atya öröktől fogva szán.
Amikor a házasságot ebben az állapotban kötik , akkor
feltételezhető , hogy a gyermek lélek által fogan.
( Istenben egymásnak rendelt Igaz társai egymásnak.. )
Itt újra - paradoxon- az , hogy mivel Isten minden élet forrása ,
ha tudnak róla , ha nem a gyermek csak Isten engedélyével foganhat meg...
Az , hogy a szülők fizikai sajátságait használva fogan a gyermek
az még nem azt jelenti , hogy ők korlátlanul rendelkeznek vele , hogy az
övék ...már itt , főleg itt érthető , hogy Minden ember végsősoron Istené...
Remélem érhető voltam , szeretettel : úÁ
Kedves Útonálló!
Soha nem értettem, hogy mit jelent az, hogy bűnben fogantunk. Sajnos még most sem értem amit írtál.
Megteszed, hogy kicsit bővebben kifejted?
Azt írtad:
" fizikai szülők " " szeretéséből " vágyából,
emberi , érzéki vágyból fogan a gyermek.
Mi ebben a bűn? A vágy? Hogy vágy nélkül kéne élnünk?
Nagyon nem értem ezt a témát, nagyon örülnék neki ha kifejtenéd nekem.
Köszönöm
szerintem a Szentlélek mindenkiben , és minden fogantatáskor ott van
létét - hiányát Isten igen de pap guru meg nem ítélheti még ha felhatalmaztad is rá hogy orrodnál fogva a jó útra vezessen
a fa termése : cselekedetek , életút persze gyanúra adhat okot , de valószínűbb hogy az illető
csak elfordult a lelke sugalmazó belső hangjától süket lett rá
a szeretetnélküliség vezet bűnökhöz pl . hatalomvágyhoz
mások irányításának kihasználásának vágyához
ehhez sikeres módszer elhitetni velük hogy bűnösek
legkézenfekvőbb bűnként beállítani az isten képére teremtett ember alapvető kíváncsiságát és természetes érzelmeit vágyait azok elferdült túlhajtott változatainak az elítélésével és ennek az elítélésnek az általánosításával
az így előkészített és önmaga természetességével szembekerült egyed aztán már könnyen elhiszi hogy Isten akar tőle valamit
( a különböző alsóbbrendű szellemi lények persze akarhatnak a maguk részléte , tökéletlensége miatt ), valamint hogy csak különböző eljárásokkal békíthető meg és nem az egyed kiteljesedésének harmónikus boldogságának "örül"
a bűntudatba hajszolt hívőkön való szellemi testi élősködés pl. tényleg egyfajta bűn
üdvözlettel felacso
Bűnben fogantál /2
A kereszteléskor ezt az áteredő bűnt ( emberi , tényező , emberi
ismerés , emberi elgondolás ...stb ) veszik le a keresztvízzel , és
a többi a szülőkön is múlik , de a kegyelem akkor imár
" biztosan " végigkíséri a gyermeket bárhogyan is állnak
majd a szülők hozzá.
Erre számtalan példa van , a kegyelem működik minden
ember életében , mert Isten minden életet használ arra ,
hogy végül szabad akarattal , megtisztulva lépjünk Hozzá ...
Úá
Kedves Buddhanita !
Egyáltalán nem bántottál meg .
Nem írhattam másképpen le a bűn fogalmát , mert ennél objektívebb
meghatározás nem létezik.
Amit segítségül mondani tudok az , hogy ha minden szót
annak próbálsz megérteni amit fed , akkor előbbre tudsz lépni
és meglátod , hogy érteni fogod.
Nem egyszerű az biztos , senkinek nem jött csak " úgy " ...
ez a megfogalmazás több ezer év alatt nyerte el a ma
emberének odanyújtott objektív alakját.
Minden szónak pontos és mindenki által előbb , utóbb
érthető tartalma van.
Jó felfedezést ! Kellemes időtöltést !
Szeretettel :úá
Nincs bűn, csak vétek. És e kettő nem ugyanaz. Nekem tetszik ez a magyarázat: a vétek a cél elvétése, elhibázása. A cél? Az talán, hogy legyünk önmagunk? Meg jóságosak, meg "Krisztusok" ???...
Mivel halandók vagyunk az életünk nagysága éppen abban
van ,hogy nem cél , hanem csak híd ...
Több oldalról közelíthetjük :
egyszer fogan az életünk ..
majd elhagyjuk az anyaméhet , kilökődünk..
majd az életünk végén a testünk már inkább visszahúzó
forma , mint előremutató lehetőség ...ugyanúgy , mint mikor az
anyaméhből lökődtünk ki , ugyanúgy vetjük le a testünket és
születünk meg egy új örök életre...
Másfelől nézve :
" az ember élete- ahogyan Prohászka írja -
kifeszített kötél az állat , s a szent közt ; kötél az örvény fölött.
Veszedelmes az átjutás ."
Pszichologiája a törekvés , a munka , küzdelem ..., hogy úgy tudjunk
a végén átlépni , ahogyan emberhez méltó...
Örök életünk legyen ...
A szép az , hogy Isten ismeri az emberi tényezőket és tudja milyen
úton taníthat minket , mi választ el minket Tőle , mi akadályoz minket
abban , hogy szentek lehessünk , vagyis
neki tetsző életet élve az Ő szeretetét sugározzuk , már itt a földön...,
hiszen azt , hogy mikor megyünk Hozzá , csak Ő tudja ...
ÚÁ
Minden bűnnek következménye: szenvedés. Nincs bűnhődés nélküli bűn. Csak büntetéssel járó bűn van. Valaki, sőt mindenki kénytelen kivenni részét mindenkinek bűnéből, mivel nincs ember, aki külön sziget lenne e földi lét-tengerben.
Isten csak kétféle bűnt ismer. Az egyik a bűnbánatot felébresztő bűn. Ez nyilván közelebb hozza Hozzá elkövetőjét! A másik a megátalkodottság. Tehát az, amikor valaki megideologizálja bűneit annyira, hogy a bűnt erénynek állítja be a maga számára. Ezt nevezi Ő a Szentlélek elleni bűnnek. Erre a bűnre nincs bocsánat, mert nem is akar bocsánatot rá az, aki így él. E bűnre nincs ugyan bocsánat a bűn természete miatt, de ebből is ki lehet lépni, s mihelyt az illető bűnét bűnnek ismeri el, azt megbánja, akkor már részesülhet bocsánatban.
Rossz a bűn. Nem engedi meg a bűnt. Mi engedjük meg. Ő nem. A bűn lehetőségét ha megengedi ez azért van, hogy tudjunk szeretni. A bűn azért rossz, mert Ellene van, s mi nem is tudjuk, hogy mennyire ellenünk is.
A bűn szeretetlenség. A bűn, vagyis a szeretetlenség ártani csak annak árt, aki ezt a szeretetlenséget éli!
Megrontani mindenkit csak a bűn képes. A bűn pedig olyan szeretetlenség, amely szabad döntés alapján jön létre!
Az őseink bűneihez annyiban van közünk, hogy ők voltak az elsők, akik tudatosan szeretetlenek voltak. Tehát ők nyitották meg a sorát a szeretetlenségnek a Földön. A mi bűneink is ebben a sorban vannak, tehát ennyiben van közünk ehhez.
A "bűnök" meg is nehezítik, meg is rövidítik az emberi életet. Szenvedni mindig csak "bűnökért" kell! De minden szenvedés javára válik annak, aki EGY akar lenni Velem!
"Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embernek,de a
Szent Lélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot soha , bűne
örökre megmarad. " ( Mt 12,32 ).
Isten Irgalmasságának nincsenek határai , de aki szándékosan
megtagadja , hogy a bűnbánatban elfogadja , az visszautasítja
bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget.
Egy ilyen megkeményedés elvezethet a végső bánattalansághoz
és az örök kárhozathoz. "
" A bűn személyes cselekedet. Ezenfelül felelősséggel tartozunk
mások által elkövetet bűnökért is , amikor együtt működünk velük :
-közvetlen , szándékos részvétellel ;
-parancsolva , tanácsolva , dícsérve vagy jóváhagyva ;
-pártolva , vagy meg nem akadályozva , bár kötelességünk volna
megakadályozni , vagy föltárni;
-pártolva azokat , akik elkövetik a bűnt.
Így a bűn az embereket bűntársakká teszi , és uralomra segíti közöttük
a bűnös vágyakat , az erőszakot és az igazságtalanságot.
A bűnökből olyan társadalmi helyzetek és intézmények erednek,
amelyek ellentétesek az isteni Jósággal.
A " bűn struktúrái " személyes bűnök kifejeződései és következményei.
Áldozataikat arra késztetik , hogy ők is bűnöket kövessenek el .
Analóg értelemben " társadalmi bűnt " hoznek létre. "
úá
és mit gondolsz, ha ezt írom:
Bűn az, ha kenyeret lopok az éhezőnek?
Bűn az, ha kioltok egy életet, hogy mást/magamat megvédjem?
Bűn az, ha hazudok, hogy mást a bajtól megóvjam?
Mi a rossz?
Minden tettünk, szavunk, gondolatunk következmények láncolatát vonja maga után.
Jó-e, ha igazat mondok, és rámutatok az életétféltő emberre, megmutattva a gyilkosának, ő hol van?
Jó-e, ha elfordulok az éhezőtől, mert nincs pénzem, hogy kenyeret vegyek?
Jó-e az, ha inkább hagyom, hogy mást/engem megöljenek, holott lenne módom másképp cselekedni?
Szia!
"Bűn az, ha kenyeret lopok az éhezőnek"?
Ha az éhezőnek akarsz kenyeret adni, az akkor is bűn. Nem vagy az igazság birtókában, hogy a segítségedre valóban rá van e szorulva, vagy esetleg csak a irgalmasságodra építve akar bűnbe vinni. Hogy helyesen tudj cselekedni, kérned kell a megkülönböztetés ajándékát.
"Bűn az, ha kioltok egy életet, hogy mást/magamat megvédjem"?
Igen bűn. A tízparancsolat tilt minden gyilkosságot. Még akkor is ha magad, vagy netán más életét akarod megóvni. "Aki elveszti életét, az nyeri meg"
"Bűn az, ha hazudok, hogy mást a bajtól megóvjam?"
Minden hazugság bűn. Nincs kivétel alóla. Ha kiderül az igazság, az közel sem fáj annyira, mint a kegyes hazugság álarcában öltöztetett hazugság. A hazugság mindkét lelket rabságba tartja, és ennek feloldása nagyon fájdalmas.
"Mi a rossz? "
Minden rossz egy elrontott jó.
"Minden tettünk, szavunk, gondolatunk következmények láncolatát vonja maga után."
Igen.
"Jó-e, ha igazat mondok, és rámutatok az életétféltő emberre, megmutattva a gyilkosának, ő hol van?"
Az igazság felszabadít. Nem szabad beleszólni senki életében, ha az nem segít neki a szeretet megélésébe.
"Jó-e, ha elfordulok az éhezőtől, mert nincs pénzem, hogy kenyeret vegyek?"
Mindig van amit az ember adni tud a másiknak, és ez nem mérhető pénzben.
"Jó-e az, ha inkább hagyom, hogy mást/engem megöljenek, holott lenne módom másképp cselekedni?"
Meg kell keresni a módot ennek kivédésére, ha nem sikerül akkor mint már írtam "Aki elveszti életét az megnyeri azt", mert az emberi élet kioltása minden formája bűn.
Szeretettel:bubiszusz
Tudom, hogy a fenti kérdéseket nem nekem tetted fel, de a válaszokkal, amit kaptál rá, nem vagyok elégedett. Valóban az a törvény, hogy hazudni bűn. De Józsué könyve 2. fejezetében Ráháb elrejtette a zsidó kémeket, és hazudott a király katonáinak, hogy a kémek megmeneküljenek a haláltól, és Ráháb így került be hithősként a Bibliába. Ráháb oka a hazugságra az volt, hogy felismerte, hogy a zsidók istene az Isten.
Dávid (Góliát legyőzője) Saul király elől menekülve egy templomba tért be. Élelemre volt szüksége, és a szent kenyereken kívül semmiféle eledel nem állt rendelkezésre. Már az is halállal lakolt, aki bement a templom legbelsejébe, a szentek szentjébe illetéktelenül, hát még aki hozzáért a szent kenyerekhez. Dávid mégis megette a szent kenyereket, mert a harc, amit vívott, Isten harca volt, vele egyetértésben cselekedett.
Jézus később hivatkozik erre, amikor a törvény megszegésével vádolják, amiért szombaton gyógyít: Nem tudjátok, hogy Dávid megette a szent kenyeret?
Aki azt gondolja, hogy ilyen fekete-fehér válaszok adhatók, a törvény alatt él. Minden cselekedet lehet helyes, ami összhangban van Isten akaratával. Ezért, ha nem tudok dönteni, így szoktam imádkozni: Uram, nem tudom, hogy helyesen cselekszem-e, de most hitben elindulok egy úton. Ha nem jó az irány, kérlek állíts meg, tedd lehetetlenné, amire vállalkoztam.
Hozzáteszem, a lehetetlenné tevés nem nehézségeket jelent. A nehézségek legyőzésével tudunk igazán növekedni. A lehetetlenség mondjuk az, hogy kenyeret akarok lopni, hogy az éhezőnek adjam, de folyamatosan sarkamban van a biztonsági őr.
Mindenesetre általában véve azt gondolom, hogy ha összhangban vagyok Istennel, a világegyetem teremtője nagyobb annál, mint hogy bűnt kelljen elkövetnem ahhoz, hogy az akaratát véghezvigyem. Az első lépésem tehát mindig az, hogy imádkozom azért, hogy képes legyek adni. És a csodák az életemben nem szoktak sokat váratni magukra.
Még valami, nem is igazán tartozik ide. Olvasok itt olyanokat, hogy: "Az Arab-sivatagban vett részt egy magas szintű beavatáson, ahová csak meghívással lehet eljutni." és hasonlók. Mérget iszunk, hogy aki túléli, az megtudhassa, mit mond Jézus? Jó hírem van: ehhez nem kell semmiféle magas szintű beavatás. Józan ész és értelmes belátás alapján hitre lehet jutni, és feltárul előtted az addig érthetetlen Biblia minden mélysége. Fehéren-feketén, bárki számára. A megváltó nem azért jött, hogy néhány kiválasztottat beavasson, hanem azért, hogy értsük: mindenki számára nyitva áll az út, aki rá mer lépni. Az evangélium szó örömhírt jelent, azt, hogy nem törvény, hanem kegyelem alatt élsz.
A Biblia beszél a kiválasztottakról, akik üdvözülnek. Isten szuverén lény, jogában áll választani. Azt is megmondja, hogy kit választ: azt, aki hisz. Nem azt, aki betartja a törvényt, nem azt, aki jó ember, nem azt, aki Tibetbe megy fél évre meditálni, magyarán nem cselekedetekért jár a kiválasztottság.
A hit átformálja a világhoz való hozzáállásodat. Lassanként egyre több dologban értesz egyet Istennel. És nem kerül erőfeszítésedbe, hogy ne kövess el bűnt. Megszereted az igazságot, és vágysz arra, hogy aszerint élj. Ha mégis hibázol (és garantáltan fogsz) Isten nem egy nagy felemelt mutatóujj, aki helyben agyonüt. Megbánod és mégy tovább. Az életünk esésekből és felkelésekből áll, a fejlődés az, hogy egyre ritkábban esek, vagy egyre kisebbeket :-)
Anyuka
Engem nem foglalkoztat a bűn filozófiája, hozzám tudatosság és energetika összefüggésben a karmatörléssel kapcsolatban merült fel.
Állítólag nincs bűn, jó és rossz, ahogy Erika is írja, nekem azonban az energetikák stabilizálásához sokaktól kellett bocsánatot kérnem. Emiatt én azt gondolom, hogy létezik a bűn, világosan láttam, hogy szándékosan ártottam másoknak, nem is keveseknek. Egyfelől ezért meg kellett tudni bocsátani magamnak, másfelől szívből jövő, őszinte bocsánatkéréssel tartoztam, és van, amit jóvátétellel helyre kellett hozni.
Az számomra átlátszó kifogás lenne, ha azt mondanám, hogy milyen nagy lélek vagyok, hogy bevállaltam azt, hogy ártok másoknak és ezzel olyan tapasztalatokhoz segítem őket, amivel a lelkük igen nagy fejlődést érhet el. Ha ez így lett volna, akkor nem kellett volna bocsánatot kérnem, hiszen nem volt más, csak ilyen tapasztalati játék. A végén jót nevetünk.
Aha, én meg elhiszem. Ez süketelés.
Ennél picit összetettebb ez az ügy szerintem.
Hogy mennyire, azt nem látom át.
én az utóbbit megtapasztaltam a mit jelent: élet blogban. Vírtuálisan egymás vállára borultunk, és még mindig érzem a szeretet-hullámokat, amiket akkor kaptam, és még mindig adok is. :)
Volt egy megrenditő álmom, még 90-ben...
Futottam az utcán és nagyon hittem Istenben, teljesen elkötelezett voltam Neki. Az arrajárókat könyörögve kértem, h ott az utcán térdeljenek le és imádkozzanak az Úrhoz és bánják meg a bűneiket. Azt is mondtam nekik, h igy új életet kezdhetnek, egy tisztábbat, amely mindenkinek jobban a javára lesz.De nem hallgatott rám senki.
Nagyon hizelgő számomra a bűn helyett vétket mondani, mert a bűn olyan feloldhatatlanság- izt hordoz a számomra.
Az önmegvalósitás-önismeret útján minden bizonnyal szembesülünk korábbi tetteink, hozzáállásunk olyan részeivel, amelyeket ma már máshogy látunk és észrevesszük bennük a tévedést, hibát, hazugságot, a másoknak fájdalmat okozást, stb.
Ugyanakkor meg, azt tartom, akkor még csak azt tudtam tenni,amit tettem, mert akkora volt még a tudatosságom.
A megbocsájtással feloldottam magam és másokat is a tudatlanságomból eredő korábbi hibáimért, ezáltal a megbocsájtás az önismereti folyamatom szerves része lett.
Azt kértem egyszer a Jóistentől, h hozza elém mindazokat, akikkel szemben vétkeztem még ebben az életemben, h szembesüljek velük, h bocsánatot kérhessek tőlük.
Pár napra rá a WestEndben sétálgatva egy takaritő nőt pillantottam meg.Felismertem benne azt a lányt, akit másodikos általánosban sokat szekiroztunk és én egy másik társammal egyszer a téli kabátját a szemetes ládába gyömöszöltem.Emlékszem, nagyon megalázó helyzetbe hoztuk őt, mert a tanitónéni vette észre a kabátot a szemetesben és az egész osztály előtt húzta ki onnan.
Most ez a lány ott állt előttem. Nem ismert meg.Elkezdtem vele beszélgetni.Nem volt benne már szomorúság a történtekért, de én azért elmondtam, hogy bánom, h igy tettem akkor. Mosolyogtunk és nagyon különösnek éreztük az egészet.
Elég régen láttam egy filmet, amelyben orvostanhallgatók a klinikai halál állapotába hozzák egymást - egyenként, nem egyszerre- és aki épp átmegy a túloldalra, az nem tesz mást, mint szembesül, emlékkép foszlányok formájában, a vétkeivel, amelyeket mások ellen vétkezett és mikor visszajön a való életbe, igyekszik felkeresni a múltjában megjelent embert/embereket, akiktől bocsánatot kér és igy lerendezi a viszonyát. Keifer Sutherland játszotta az egyik hallgatót.
Látta valaki véletlenül ezt a filmet?
:)
Egy barátnőm néhány hónapja egy CD-t adott nekem ajándékba egy „Tudom, hogy értékelni fogod” – pillantással. Meghallgattam, és azonnal éreztem, ez lehet a megoldás problémáim gyökerére. A hanganyag egy előadást tartalmazott, melyet Villás Béla tartott valahol, valamikor. Én ekkor hallottam először a nevét.
Az előadó úgy jellemezte magát, hogy ő egy ember, aki spirituális utakat jár be, számos beavatáson vett részt, 10-15 éve mélyed bele a tudattalan működésének tanulmányozásába, bejárta a világot a különféle vallások alapjainak tanulmányozásáért, és most elmeséli nekünk egyik beavatásának történetét, melynek tanítása nagy fontosságú mindenki számára.
Az előadás címe: A bűn. Létezik-e bűn? Villás úgy tartotta eddig, nincs bűn, és nincs büntetés. (Ezt nem fejtette ki, merthogy ez a gondolata megdőlt ezen a beavatáson.) A beavatáson azt tanulta meg, hogy egyetlen bűn van: a megbocsátásra való képtelenség. Azt, hogy hogyan teljes értékű a megbocsátás, a következőképpen fogalmazta meg: mintha meg sem történt volna. Érezd úgy, mintha meg sem történt volna. Már első hallásra sem tűnik könnyű feladatnak, hátmég ha belegondolunk. De ő ezt még fokozta azzal, hogy hozzátette: ha ez nem sikerül, nincs értelme sem a szeretetnek, sem a megbocsátásnak.
Nézzük először, mi történt a beavatáson, aztán vizsgáljuk meg ezt a kérdést közelebbről.
Az Arab-sivatagban vett részt egy magas szintű beavatáson, ahová csak meghívással lehet eljutni. A mágusok orosz rulettjének is nevezik ezt a beavatást, nemsokára az is kiderül: miért. Minden évben egyszer rendezik meg ezt a fajta beavatást, mikor Villás Béla ott járt, összesen heten voltak. Úgy kezdődött, hogy 72 órán keresztül nem volt szabad elaludniuk. Az első éjszaka még könnyen ment, a nappal is viszonylag egyszerűen, lefoglalták őket, de a második éjszaka már nagyon kínlódtak, erősen küzdöttek az elalvás ellen. A vezetőjüktől kértek tanácsot, mit tegyenek hogy ne aludjanak el. A válasz: szórjanak homokot a szemükbe… Ők megtették, és Villás szavaival élve „elvoltak vele reggelig”. Harmadik éjszaka természetesen ugyanez zajlott.. A 72 óra ébrenlét után 4 óra alvást engedélyeztek, majd a következő nap elkezdődtek az igazi feladatok. Kivitték őket a sivatagba, távol a sátraktól, és leültették mind a hét embert egymástól kb. 5-600 m távolságra, tehát kommunikálni nem tudtak egymással. Időnként teát és sajtot vittek nekik, de felállniuk nem szabadott a nap során. Első nap az volt a feladatuk, hogy bocsássanak meg önmaguknak. Villás elmondása szerint olyan események is eszébe jutottak, amikre évek óta nem gondolt – ő a 72 órás fennlét okozta érzékenységnek tulajdonította, teljesen kitisztult, felfrissült az elméje. Nehéz feladat volt, de úgy érezte, sikerült elérnie, hogy mindenért megbocsásson önmagának. Második nap ugyanezen körülmények között a már nem élő embereknek kellett megbocsátania, akikre valaha haragudott, következő napon pedig a még élőknek ugyanígy.
Ezután bevezették egy sátorba, ahol a vezetőjük egy - elmondásuk szerint méreggel telt edényből egy pohárnyi folyadékot merített, megitta, de semmi baja nem lett tőle. Persze milyen az ember: kétkedő, így szó nélkül három sivatagi állattal is itattak a méregből, melyek kivétel nélkül azonnal elpusztultak. A folyamat lényege a vezetőjük szerint nem más, minthogy: „ami benned nincs, az nem hat rád”.
És itt lép elő a megbocsátás, mégpedig a teljes megbocsátás – mint ha meg sem történt volna. Ugyanis a bennünk lévő harag bármely embertársunk iránt, méregként raktározódik el bennünk. Még szavainkkal is gyakran kifejezzük: „ – Elöntött a méreg!” Ha nem bocsátunk meg, a méreg bennünk marad, és folyamatosan rongálja testünk (- betegségek) és lelkünk (- lelki problémák). Ha a teljes megbocsátással kiürítjük magunkból a mérget, testünk megújul, megtisztul, és a valódi méreg sem hat rá. Ez volt az alapja a sivatagi beavatásnak – és természetesen senkinek nem javaslom a kipróbálását, mivel ezt csak a spirituálisan igen fejlett tanítók, mesterek képesek ténylegesen megcsinálni. Mi csak törekedhetünk arra, hogy minél teljesebb körűen megbocsássunk magunknak, és akik valaha minket bántottak, a méreggel való teszteléstől óva intek mindenkit.
Hogy visszatérjek a történethez: Villás Béla is megitta a mérget, és elmondása szerint azonnal égető fájdalmat érzett, összeesett. Az agyán először az a gondolat futott át, hogy most meg fog halni, és ez milyen őrült, buta dolog volt részéről, hogy eljött ide a sivatagba meghalni. Ezután viszont arra gondolt: nem baj, ez az ő élete, ő döntött így, megbocsátja ezt magának. Érzése szerint néhány percet lehetett a földön, mielőtt felállt. Társai elmondták neki: 9 órán keresztül rángott megállás nélkül a földön – társainak végig kellett várni mindegyikük méregre való reagálását. A vezető azt mondta neki mikor felállt: - Az utolsó gondolatod mentett meg.
A hét emberből csak hatan élték túl a próbát, egyikük belehalt a méregbe, a vezető szerint ő nem bocsátott meg magának valamit.
Ha most nem nézzük ezt a történetet – biztosan sokak számára misztikus, vagy elfogadhatatlan – a megbocsátás erejének akkor is van jelentősége. Villás Béla tanácsot is ad, hogyan tudunk megbocsátani.
Első lépés: ne ítélj, hogy ne ítéltess. Bibliai szövegrész, de napjaink modern világában is teljességgel megállja helyét. Ha nem ítélek el/meg semmit, nem halmozok negatív gondolatokat magamban, nem azt a bizonyos szálkát figyelem a másik szemében, hanem azzal hogy nem ítélek, a saját gerendámat szüntetem meg.. Mit lehet ezért tenni? A gondolatainkat kell figyelni és megtisztítani. Ha azt veszem észre, hogy most ítélkezem, mondjam azt magamban: „Gondolatok, gondolatok.” Mintha azt mondanám „Ejnye, ejnye.” Először csak fel kell ismerni, hogy ez most ítélkezés, elítélés, aztán meg lehet figyelni: egyre ritkábban fogjuk megtenni.
Második lépés: meg kell bocsátani saját magamnak. Villás itt is hozza Jézus szavait: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Hogyan tudnék szeretni másokat, ha magamat sem szeretem? Ha nem bocsátom meg magamnak a megtörtént dolgokat? Befelé, önmagunkba kell figyelnünk: a kívülről jövő boldogság hamar elillan, gondoljunk akármilyen boldogság forrásra, egy elért eredmény, megszerzett tárgy, vagy akár a szerelem. Mindegyik örömet okoz, de rögtön az öröm megjelenésekor megjelenik a félelem: az örömforrás elvesztésének félelme. Újra Villás utalása Jézus szavaira: „Isten országa bennetek van.” Ő ezt akként értelmezi, hogy magunkban kell keresnünk a boldogság forrását, nekünk kell harmonikus kiegyensúlyozott állapotba kerülni ahhoz, hogy elérjük a teljes boldogság állapotát. Érdekesen fogalmaz: a magunkba utazás egyik eszköze a meditáció, ami szerinte nem egy dologra való koncentrálást jelent helyesen, hanem a „jelenlétet”. Azaz kontemplációt, mindent egyszerre érzékelést. Ez a mindennapi életben alkalmazva annyit tesz: légy jelen az életedben! Érezd át a veled, körülötted történő, létező dolgokat, így gazdagíthatod saját magad. És még egy gondolat: „Ne menjen le nap a te haragoddal!” Tehát nem lehetünk harag nélkül, mindenkiben van indulat, de esténként gondoljuk végig a napot, és bocsássuk meg magunknak is az elkövetett tévedéseket, és másoknak is, ha úgy érezzük, megbántottak. Így nem fogjuk magunkban halmozni, gyűjtögetni a mérgeket.
Jó eszköz a feldolgozásukra: gondoljuk végig újra és újra a megtörtént sértést, egyebet, amíg már mosolyogni tudunk rajta. Érdekes összehasonlítást végez Villás: a kereszténységben a gyónás szolgál erre a célra: elmondod, szembesülsz a történtekkel, és feloldozást nyersz, a világi oldalon pedig ott van a pszichológus, akinek szintén elmondjuk a problémánkat, szembesülünk vele, és így enyhül, megszűnik a fájdalom. Villás ezt otthoni gyakorlásnak ajánlja, nem utolsósorban itt nem kell fizetni senkinek…
Itt találtam: http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=15336
érdemes elolvasni a hozzászólásokat is.
üdv.
Bevallom, a bejegyzésedet csak ma olvastam el, mert amikor előzőleg megláttam, továbbmentem, mert soknak találtam az irást - mennyiségileg.
Nagy-nagy tévedés volt ezt tennem!
Fantasztikus, ami leirtál és lényegi!
Szerencsére ma elolvastam és csak köszönni tudom, KÖSZÖNÖM!
Ha kiemelem a számomra fontos üzeneteket belőle, akkor azok ezek:
- Ha igazán megbocsájtottál, akkor azt érzed: mintha meg sem történt volna.
- Mikor észreveszem, h itélkezni akarok, csak ezt mondom: gondolatok, gondolatok....
Az utóbbiak már jól ismertek a számomra:
- Magunknak megbocsájtani elvezet magunkat elfogadásához majd utolsó aktusként az önmagunk szeretetéhez.
- A "légy jelen az életedben" jól ismert , mint ahogy a " ami benned nincs, az nem hat rád".
Szeretettel
Az alábbi link egy kb. hatórányi mp3 anyagot tartalmazó honlapra vezet. Érdemes nyitott lélekkel végighallgatni szép sorjában. Ez a karácsonyi időszak nagyon alkalmas, bár minden időszak nagyon alkalmas rá :-)
http://messages.bibliaszol.hu/eredmenyeselet/Alapelvek/default.htm
Szeretettel:
Anyuka
Tolle az Új Föld-ben ezt irja:
A bűn olyan szó,amelyet nagyon félreértettek és félreforditottak.
Ha szó szerint forditjuk ógörögből - vétkezni. Vétkezni annyit tesz, mint elvéteni a célt, ahogy az ijász elvéti a célpontot.
Vétkezni tehát annyi, mint elveszteni az emberi lét lényegét.
Vagyis ügyetlenül, vakon élni és emiatt szenvedni vagy szenvedést okozni.
... most szeretném én is hozzátenni, ahogyan én látom.
Érdekes volt a példákat is olvasgatnom, mint pl.: szexualitás, amit én korántsem tartok bűnnek.
Szándékosan sarkítottam a fekete-fehér kérdésekre a lényeget és Anyu vette is a lapot. Nem lehet mindent így megélni, köszönöm nyíltságodat.
Aztán érdekes volt olvasni a visszatekintéseket: azt hiszem Karmatörlő fejtegette: visszatekintve hogyan éli meg, és nem hiszi, hogy olyan baromi jó dolog, ha így vállalom be, mert akkora jófej vagyok.
Itt inkább valamiféle önostorozást éreztem. Megbocsátok-e saját magamnak, hogy ott akkor pont ezt tettem? El tudom-e fogadni azt, hogy akkor ennyi telt tőlem?
Bűnnek én azt látom, ha nem ismerem fel, és nem vállalom a felelősséget tetteimért, életem, magam fejlődéséért. Bűnnek sem nevezném. Hiszen hogy lehetne az bűn, abban a tudatosságban nézve? Pl: féltem, ezért támadtam vissza, hazudtam, mert féltem, elveszítelek, vagy stb.
De ha ezeket nem ismerem, követem el, élem meg, hol marad a megélés?
Hogy alakul ki a Hit?
Számomra a Hit nem egyenlő a hittel. A hit egy légvár, mely hiszékenység inkább. Könnyen elillan. A Hit viszont a megélt, megtanult leckéből fakadó tapasztalat által jön létre. Ehhez szükség van néha elbukni is, hogy megtanuljunk felállni is.
Vagy hogyan tudjak másoknak megbocsátani, ha még magamnak sem megy? Hogyan tudjak ítélkezés nélkül szeretni, ha még magamon is ítélkezem?
Igen, néha az ember téved, tévelyeg, "bűnbe esik". Elfogadjuk-e, lehazudjuk-e magunk elől?
Vagy valaki felhozta még:
Pedofília: kinek ne nyílna ki a bicska először e hallatán? Rendben van, ha ezt hozod fel. Csak egyet felejt el. Az az illető is ember. Ilyen alapon látva, nem azonosítom, gyűlölöm azt a valakit ezért. Mert a tett a "rossz", maga az esemény. Ami nem az az ember. Ilyen alapon, puff, lőjjük le. De mi van, ha megbánta, azóta "jó" ember lett? Gyűlöljem még most is?
Akkor mindenkit gyűlölhetnék: a sarki közértest, aki túlszámlázott, a régi kedvest, aki megcsalt stb.
Te hol élsz? a múltban, vagy most? Te kit látsz? a múltbéli jellemet, vagy azt, akit azóta mássá formált az élet?
Buddha:
igen, egyet értek abban, ha mindenki követné Buddha tanait (sőt akár Jézusét is), el kellene dobni a büntető törvénykönyveket. Hiszen Buddha ezt tanítja: ne árts! Jézus: szeresd felebarátodat, mint Tenmagadat!
Ráadásul Ti /Te/Én meddig tudunk pótcselekvések nélkül, csak magunkba tekinteni? Csak magunk lenni. Ő 6 évig töretlenül dolgozott rajta. Én meg a tévét kapcsolgatom, ahelyett, hogy magamba merüljek, mi is ez az unalom, a lelki békétlenség?
A vétkekről is egy a tanítás: a Buddhizmus a dolgok láncolatát írja le, Jézus: az vesse rá az első követ...
Vagy a régiek: ki mint vet, úgy arat.
A Buddhizmus nem azt mondja ki, vétkez nyugodtan. Sőt! Tudatosságra nevel! Ismerd meg saját poklaidat. Éld meg, figyeld meg, emelkedj ki belőlük.
A tanítók nem hiába vállnak együttérzővé minden (!) lény iránt. Ez csakis valami határtalan szeretetből, elfogadásból, tisztaságból lehetséges!
Végül: bűn? rossz? igazából nincs. A nagy egész egy csipetnyi darabja. Viszonyítás kérdése mi az.
Pedofíl megront egy gyermeket: a szívem fáj, de nem lőném le, aki ezt tette. Lásd meg benne a fájdalmat, az előzményt, mi hozta ki belőle.
Nem az ember a gyűlöletes, hanem az, ami idáig vezette. Megértéssel lehet a dolgokból tanulni. Csak így lehet ezeket megelőzni. Tenni kell érte/ellene. Hiszen, ugyanazt az embert gyermekként molesztálták, akkor sajnálnánk, megóvnánk, most meg legyilkolnánk?
Számtalan országban él a halálbűntetés. Mégis a célját: bűnmegelőzés nem érték el, még ma sem.
Központok kellenek, lelki segélyek minden szinten. Lehetőségek, hogy a visszaeső bűnöző talpra álljon. Ehhez kell a munka, a bele vetett hit, hogy Ember, nem pedig a bíjogok. Kell, hogy a lelkét, szellemét helyrerakják. Ezt viszont szitokkal, gyűlölettel sosem lehet elérni.
Lásd meg benne Istent, mert ugyanúgy benne is él. Tudj megbocsátani.
Pláne, ha az a gyermek felnőve sokakat megment, pont azért, mert őt ilyen dolog ért. Saját fájdalma adta az erőt, hogy küzdjön, magáért és másokért.
Tehát nem azt mondom: hál istennek, hogy ilyen történt vele. Sőt, átérzem a fájdalmát, borzalmát. Nekem is fáj. Ez az együttérzés. Akár a gyermek, akár a vétkes iránt. Csak fel kell ismernem a dolgok láncolatát, figyelemmel, megértéssel segítenem kell, mert különben a gyermek felnőttként, ha nem tudta magában helyretenni, feldolgozni a dolgokat, ugyanazt fogja tenni másokkal.
Egy dokumentum filmben láttam egy özvegy felkarolta férje gyilkosát. Együtt járják az USÁT, iskolákba, városokon át. Mi a céljuk: megelőzni, hogy az adott eset újra megtörténjen. Megbocsátást, felelősségvállalást tanítani.
Miért van "bűn"?
Mindezek megtanulásáért. Addig, míg eképp élek, addig viszonyítok, elkülönülök, az énem elhatárolom. Kitől? Istentől. Nem mástól.
A fájdalom az, ami felébreszt minket gyengeségünkből/tévedéseinkből. Ha nem fájna, ugyanúgy élnénk, mint eddig. De ha már eléggé fáj, elkezdem keresni hogyan szabadítsam meg tőle magamat?
Békesség mindenkinek
köszönöm mindenkinek, hogy hozzászóltatok
Anita, ezt öröm volt olvasni és nagyon-nagyon felemelő!
Jót tett neked a szabadság...:)) Megyek veszek egy kalapot...
Köszönöm Anyukáméknak, minden "bűnömnek", minden fájdalmamnak :)
Nektek aztán pláne, főleg Wall E-nak! ;)
Tele vagyok Hálával mindenért.
Tanulandóm van még bőven, csak néha vannak tiszta pillanatok. egyre többször. Egyre jobban meg kell élnem. Hogy ez a sok kis pillanat végre összeforrjon Egy pillanattá.
Az út jó, az irány és az elvek is. Csak az a fránya megélés. :)
Na ehhez kell az erő, a Hit és a kitartás. Legjobban az utóbbi.
Úgysem úszod meg, hogy taníts, Drága, Hermess barátom!
Meghajolok mindenki előtt, köszönöm a tanítást!
Aditi, örülök, hogy Te is előkerültél :), puszi
Szia Drága Buddhanitám! :)
Köszi a kérdést!
Bűn az, amit nem szeretettel élünk meg.
Nem a tett a lényeg (szex, lopás...stb...) hanem a motiváció. A belső indíttatás. A szándék. A megélés.
Ezért nem lehet a tettről felismerni a tiszta lelket. Vagy bármiről, ami már a megnyilvánult (teremtettnek is nevezett) világunk jelensége.
Büntetés nincs, mert a szellem (a szeretet) tiszta fénye csak arra világít rá, mik azok a dolgok, amiket szeretettel éltünk meg az életünkben. Őszinte vagy/és tudatos feloldódással. Ugyanis azt a szellem tárolja onnantól kezdve, hiszen egy vele, mert a szellem maga a szeretet. Ugyanaz a rezgés. És a szellem csak igent mond. A szellem számára a nem, nem létezik. Nincs kettősség. Egység van ezen a szinten.
Amit nem szeretettel éltünk meg, az nem a "pokolra vet", meg ilyen hülyeségek, hanem egyszerűen egy hiányként jelenik meg. Űrként. Ürességként. Betöltendő feladatként. A lelkiismeretünk az, amely ezeket megfogalmazza . A szóban is benne van: ez a lélek, a lélektest, vagy asztráltest szintje. Ez hív vissza minket a létezésbe. A jelenségek, a teremtett dolgok világába, ahol mindennek van ellentéte, a gondolatoknak, érzelmeknek is. Hogy újra megpróbálja meglátni az egységet itt, a Földön.
Csak akiben már nincs a hamis bűntudat, az látja a bennünk élő Isten szemével, kegyelemmel a tévedéseinket, sérelmeinket, nem-tudásunkat, összes gyarlóságunkat, hiányosságainkat valaminek, ami pótolható, és valaminek, amin lehet segíteni. Ez az egységes látásmód.
A többiek bűnnek fogalmazzák meg. Valaminek, ami elválik a nem-bűntől. Valaminek, ami más, ami elkülöníthető, megítélhető, megbélyegezhető, és mások által "helyrebillenthető" büntetés formájában.
A Földön a verés, az éheztetés, a börtön, a kitaszítottság, az elkülönítés, a kényszer, a halál stb, hivatott erre, ezzel ejtik pánikba az emberek egymást testi és lelki szinten. Gerjesztik a félelmet. Az "égben" a "pokolra vettetés" képinek hazugságaival teszik ezt. A vallások egy része különös előszeretettel.
A pokol és a menny bennünk van. A tudatosság a kulcs önmagunkhoz és a boldogság, a szeretet megéléseihez. A megbocsátás megtanulásához. A kegyelem érzésének elsajátításához.
Ahhoz, hogy egységben lássuk önmagunkat a világgal, és ne határoljuk el belső magunkat másoktól:
A bűn, a szeretet hiánya és minden esetben minden embernél félelemből, nem-tudásból, sérelemből, szeretet-hiány nem tudatos pótlásának kísérleteiből származik. Nincs kivétel.
A pohár félig van tele vízzel. - gondolkodás a szeretet.
A pohár félig üres - gondolkodás a félelem.
A kérdés csak az: mit szeretnénk érvényre juttatni az életünkben? melyik látásmódot?
Azt amiben elválasztjuk egymástól önmagunkat, csak mert magunk még tele vagyunk félelemmel, hamis bűntudattal, negatív nézőpontjainkkal, amivel magunkat meg másokat is jól lehúzunk, amiben kettéválnak a dolgok, "jó" és "rossz" kategóriákra, "helyes" és "helytelen" cselekedetekre, " bűnös" és "bűntelen" tettekre és emberekre, ítélkezésre...stb
vagy
tudomásul vesszük végre, hogy mindneki csak a maga számára ítélheti meg, és mindig csak adott helyzetben, hogy mi a jó és a rossz akkor és éppen ott, és hogy csakis ő élheti meg azt, és a belső megélés a döntő. Hogy áthagyományoztuk a gondolatainkat, érzéseinkt, ítéleteinket, testi alkatainkat, egymásra évezredek óta, ezért egyek vagyunk őseinkkel, még ha nem is akarjuk, és hordozzuk az ő összes tévedéseit és "bűneit" tudattalanul, úgy, hogy észre sem vesszük. És végre hajlandóak vagyunk megbocsátani magunknak a vélt "rosszért" amelyet nem -tudatosan követünk el, elengedni a többiek életét, és BÍZNI a sorsunkban, a Mindenhatóban, a legmagasabb rezgésben, amiből való a létezésünk, vagy bármiben, amiben bízni tudunk és nem MÁSOKTÓL FÜGG.
Csak aki még nem vállta magáért a felelősséget, azért, hogy belül rendet rakjon, nem látta meg mennyit tévedett és h mennyire nem tudta, mit cselekedett akkor... h mennyire nem ismerte magát és a világot... csak annak számára létezik a bűn.
A Mindenségben nincsen bűn. Csak a Földön van, mert annak nevezzük.
Namaszte