Az Irigység bejegyzésbeli történet még azzal folytatódott, hogy visszakérdeztem a gyerekeimnek: Ti mit választanátok, ha a főnökötök azt ajánlaná, hogy megemeli a fizetéseteket 150 ezerre, de ezt csak abból tudja finanszírozni, ha a többi munkatársad fizetését leviszi 80 ezerre a százról?
Konkrétan nem válaszoltak, de láttam a szemükben a huncut mosolygást, bizony tetszene nekik, ha így tolhatnának ki másokkal.

Gyermeki tudatlanság - gondoltam, és remélem kinövik ezt is.

Színnel-lélekkel, de kérdezhetnénk azt is, hogy "Rímmel-lélekkel", vagy akár "Hittel-lélekkel", vajon mennyire töltekezünk tudatosan azokkal a mindennapi, bárki számára elérhető, kézenfekvő egyszerű energiákkal, amelyek csak némi tudatos figyelmet és szemlélődést igényelnek?
Mennyire vagyunk minden megélhető alkotásnak, színnek, formának, műnek, íznek, illatnak, textúrának stb.. - érzeti, érzékelő megélői?

Fakardoztak délután a gyermekeim, amikor eszembe jutott egy kísérlet. Mondtam nekik, hogy játszunk ninjásat! Fejlesszük ki azt a ninja képességet, hogy érzékeljük a hátunk mögött lopakodó orgyilkost és a támadását megelőzve csapunk le rá!
Ez tetszett a lurkóknak, és végül engem is nagyon meglepett a kísérlet eredménye!

Egy-két éve a Spektrum TV egyik harcművészes műsorából láttam egy epizódot, amiben különböző harcművész Mesterek bemutatták, hogyan érzékelik az intuíciójukkal vagy a belső látásukkal az ellenfelüket akkor is, ha az a hátuk mögött van, vagy éppen be van kötve a szemük.

Tanulmány a természetes táplálkozásról, személyes beszámolóval