Ahogy figyeltem az embereket, észrevettem, hogy az társadalomban mennyire leképezhető a különböző emberi természetek milyensége, ha a természetet vesszük alapul. Növényevők, mindenevők, paraziták, dögevők, ragadozók, csúcsragadozók... stb

Egy tanulságos vicc jutott eszembe ezzel kapcsolatban:

"A spirituális mester egy olyan növényevő, aki meggyőzően tudja hirdeti, hogy milyen jó növényevőnek lenni, egészen addig, amíg jön egy ragadozó és meg nem eszi..."

Szóval minden éremnek két oldala van... :)

Munkába ment, mint szinte minden hétköznap most is, a közeli város úgy huszonöt percnyire volt otthonától.
Szerette a reggeli utazásokat, bármely évszakban.
Szemben Bakony, mindig tartogatott valami csodát, havas hegytetőt, vagy a völgyben meghúzódó varázslatosan megülő páragomolyagokat amint titokzatosan átsüt rajta a felkelő nap.
Ilyenkor nemgyőzött betelni a látvánnyal, figyelmét lekötötte a sok szépség.
Minden reggel talált egy csodát. Ez így volt jó, hiába látta már számtalanszor, a csoda mindig rátalált.

Alapvetően vallom azt, hogy megkaptuk a szabadságot, ezért még segítő szándékkal sem szólhatunk bele mások életébe, ha azok nem kérik.
Viszont mi van akkor, ha van egy harmadik fél is?
Az általam megtapasztalt eset nem túl komoly, nyilván tovább lehet vinni, pl. gyerekét bántalmazó szülő esetében azt hiszem nem kétséges, hogy más is közbe avatkozhat...

Kíváncsi vagyok arra hogy láttok-e Ti is logikát abban miszerint azért nem pusztította el a negatív erök az embert, söt kell neki mert csak az ember által tudnak teremteni...?
Azaz a negatív oldal csak az ember által tudja a fizikai világot a saját tetszésére formálni, mégpedig úgy hogy negatív érzelmekkel elsösorban félelemmel manipulálja és a negatív érzelmek ha kellö energiát adunk nekik akkor a fizikai világban is megmutatkozik,materializálódik.
Az ember azért különleges mert szellemi lény de a fizikai szférában is létezö.

Pár hónapja felfedeztem a weboldalt és szívesen olvastam Tőletek, mert sokat tanultam belőle. Csodáltalak Többőtöket, hogy nagyon elmélyült külső-belső tudásotok van.
Ezt most is így gondolom, de sajnos "valami" bekerült ide a blogolásba, aminek nem itt lenne a helye! Ahogyan az utóbbi időben a támadásokat, viszont-támadásokat látom, fáj a szívem! Nem hiszem el, hogy csak ez telik ki tőlünk, nem hiszem el, hogy ne tudnánk ennél fontosabb, emelkedettebb, tanítóbb jellegű írásokat produkálni.

Ismét kiborultam!!!

Már reggel kezdődött. A párom frissen, üdén készíti a reggelit és a gyerekeket hívja az asztalhoz falatozni. Engem NEM! A feltűnőség kedvéért az asztal körül, a konyhában sertepertéltem, de még így sem voltam elég feltűnő! Még most sem mondta, hogy: Gyere, Kedvesem te is reggelizni! Vártam ezeket a szavakat, de mindhiába!

Gondoltam, akkor veszek elő magamnak tányért és leülök én is, mert nagyon éhes voltam. Nem bírtam tovább várni a kedves invitálásra!:-)