Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
Hogy összekössek, ahol széthúzás van,
Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
Nem arra, hogy megvigasztaljanak,
Hanem, hogy én megvigasztaljak,

Egyre gyakrabban hallani, olvasni, hogy a magyar a népek tanítója, és ez talán most kezd kibontakozni a valóságban is.
Nem vagyok Orbán fan, és azt hiszem, már nem is leszek politikuskedvelő semmilyen szinten, mégis úgy érzem, hogy valami nagy dolog van készülőben, s ehhez valamilyen formában szükség van a jelenlegi miniszterelnökre.

Mostanában próbálok figyelni arra, hogy mi az, amit az ÉLET kínál nekem. Az Élet vagy az Univerzum vagy a Teremtő. Sok néven lehet hívni, azt hogy honnan kapjuk. Nevezhetném lehetőségnek, szerencsének vagy ahogy akarom, most mégis úgy gondolom ez az Isteni gondviselés számomra.

Anno olvastam egy történetet, ami a mai napig nagy hatással van rám:

"ősi római birodalomban minősített halálbüntetés: az elítéltet berakták egy zsákba, egy kutyával, egy kakassal, egy kígyóval, és egy majommal együtt. Összevarrták a zsák száját, és vízbe dobták a zsákot."

Mit jelent ez?