Körül belül egy éve kezdtem el foglalkozni a Krisna tudattal. Mindég tudtam, hogy valami Istennek kell lennie, hogy azt a sok rossz dolgot, amit elszenvedtem és élve megúsztam, azt valakinek még meg kell köszönnöm.
5 éves koromban vették észre, hogy van valami szívbetegségem és ez az egész gyerekkoromra rányomta a bélyegét. Belém beszélték, hogy én Beteg vagyok és ennek örömére megpróbáltak szétkímélni. Sajnos, felnőtt koromra sem lett jobb a helyzet, bár már egy ideje boldogan elmondhatom, hogy Makk Egészséges vagyok.

Közel egy éve olvasgatom e fórumon a hozzászólásokat. Központi téma a párkapcsolat, önismeret.
Hm...Kevés "sikertörténet", még több sopánkodás, értetlenkedés, harag, mély /akár testi/ fájdalmak, elvárások-csalódások, repülés-zuhanás, szemrehányás, hazugság, ígéretek, sóvárgás, elengedés, hiányérzet.....KÉTely-métely.
Kitárhatnám az érzelmek és állapotok tölcsér-skáláját bármely szélesre, annak szája csak a "keserű-poharat" telítené, melyet sokszor önként szorongatunk kiutat nem találva.
Mi a baj? Miért nem működik a párkapcsolatod úgy, hogy örömöd felhőtlen legyen?