Ha az embert tömegcikknek nevelik, nem akarja elfogadni, hogy ő különleges lehet. Küzd azért, hogy az ellenkezőjét bizonyítsa. Mihelyst fura, szokatlan dolgok történnek körülötte, jön az az érzés, hogy "úristen! bolond vagyok? mi ez?" Majd elhessegeti a gondolatot, és éli tovább a megszokott kis életét, mert az olyan kényelmes.
Talán a sors akar neked üzenni (vagy nevezzük bárminek), hogy ideje felébredni. Ki tudja. Merre jársz, mit csinálsz, erről nem írtál.
Szerintem pozitívumként éld meg, ne csüggedj, ez elég elviselhető dolog.

Nekem meg az a gondolatom támadt, hogy a leszületés előtt a lélek maga választja meg, hová kell születnie és mit kell elviselnie. Így már a családi karma is érthetőbb, hiszen valószínűleg ő vállalta ezt a feladatot.
Akinek könnyebb dolga van, annak azt kell megélnie. És ez ennyire leegyszerűsíthető.
Régen meg nem volt ennyi választható út. Egy nőnek például hivatása sem lehetett. Volt viszont egyéb olyan erény, tulajdonság, ami napjainkra veszítette el a jelentőségét. És gondolom, mást kellett akkor megtanulnunk, és mást kell most.

Ez tényleg olyan szép és kedves! Gábor, ne add fel! Tudod, hányan és hányszor érzik azt, hogy itt a vége. Nekem is volt olyan érzésem már milliószor, hogy ez túlmutat rajtam, és nem bírom tovább. És akkor valami vagy valaki mindig átsegített a bajon.
Egyébként van egy olyan gyakorlat, hogy az ember elcsendesedik és tisztába teszi a gondolatait. Például elképzeli, milyen nőt szeretne maga mellé. Ezt nap mint nap tudatosítja (bevonzás), és előbb-utóbb rátalál az igazi.
Az meg ne zavarjon, hogy olyan sokat írtál. Szerintem én mostanság túlteszek mindenkin. Valahogy beszélhetnékem van. :)
Szóval fel a fejjel! És sok szerencsét neked!

Tényleg, de fura, hogy akkor ehhez senki nem szólt hozzá! Pedig a cikknek sok mondanivalója van. Én azt hiszem már túljutottam a bezzeg embereken. De sok mindenen még nem. Az igazságtalanság, a butaság újra és újra dühöt ébreszt bennem, amit szeretnék legyűrni. Azért egyet kérdeznék. Mi az a "megoldásra kiszabott idő"? Ha adott időn belül nem képes egy-egy lélek fejlődni, akkor mi történik? A Sanyi által feltett kérdésre, nekem a jelenlegi válaszom az, hogy pont annyit foglalkozzak magammal, amennyit foglalkozom. Nekem most az isten megengedte, hogy ezt tehessem, és ki is akarom használni. Van időm rá. Biztosan mostanra értem meg arra, hogy a helyére tegyek ezt-azt.
Kedves Gábor! Neked meg csak annyit, hogy hidd el, akinek kevesebbet kell tanulnia, annak is vannak bezzeg emberek. Én játszva végeztem el az iskoláimat. De egyéb képességekben alulmaradtam. A rajztehetségem egy óvodáséval vetekszik. A sportot pedig sikerült velem megutáltatni, mert folyton azt hallottam, milyen esetlen és ügyetlen vagyok. Most kezdem fölfedezni, hogy ez nem igaz! Sajnos amíg elhiszed, hogy igazságtalan a világ, addig nem fogod megtalálni a helyedet. Én már kicsi koromtól kezdve hittem a reinkarnációban, mert nem fogadtam el azt, hogy nincs igazság. Az én világom ezzel lett kerek.