Az én problémám nem tudom, melyik kategóriába illik, és az sem biztos, hogy lesz rá ötletetek. Egy ideje elkezdtem sportolni, építgetni a testemet. A súlyzós gyakorlatoknál akadt némi problémám, ugyanis a fekvős kétkezes tárogatásnál fájdalmat érzek a jobb karomnál (kb hónalj tájékon). Ezek után pedig a karomon apró lila (kisebb-nagyobb) pöttyök jelentkeznek, tűszúrásnyi méretűek. Csak a jobbon, és jobb kezes vagyok. Már gondoltam előző életes sérülésre is, de őszintén szólva fogalmam sincs. Egyet tudok tenni: könnyített formában végzem ezeket a gyakorlatokat, és kicsit kevésbé terhelem a jobb oldalt. Az azért fura, hogy bármilyen súllyal dolgozom, más gyakorlatnál ez nem jön elő.

Valójában a legjobb a személyre szabott oktatás. Ami sajnos lehetetlen.
Ettől eltekintve, szerintem fölösleges hezitálni. Minden tanfolyam, minden összejövetel vagy tábor jó. Mindenkinek másképp, de ha lehet választani, az emberek megtalálják azt, ami az ő igényeiket kielégíti.
Megmondom őszintén, engem egy sima előadás nem feltétlenül köt le. Jobban szeretem, ha beleszólhatok, kérdezhetek, ha beszélgetünk, és lehet véleményt nyilvánítani. Én abból tanulok legtöbbet.

Én elhiszem, hogy van ereje tárgynak, csontnak, bárminek, és azt is elhiszem, hogy egy elismert ereklyének nincs.
Nem ez a kérdés. Hanem a külvilág. Mert persze, a világ én vagyok. Hiszen mindent magamon keresztül látok. De az emberek többsége vak, ha így tetszik. És nem is akar látni.
Ha most bemennél a templomba, és közölnéd a tapasztalataidat, jobb esetben csak kitessékelnének. Erre gondoltam. Nem cáfolni akartam.

Költői kérdés: vajon hisznek-e annak az embernek, aki ilyesmit állít? Vagyishogy az ereklye nem is igazán ereklye, csak egy darab valami.
Épp a múltkor vetettem fel, mennyivel egyszerűbb lenne a régészek munkája, ha olyanokkal dolgoznának együtt, akik érzik ezeket az energiákat. Mert az emlék is energia. Mindent megtudhatnánk az adott tárgyról, a múltról, a történelemről.
De az nem volna hiteles. Sőt. Sokat lehetne erről beszélni, mesélni.